Afrika bűvkörében

– Ismerted Gyöngyi Krisztiánt?

– Sajnos nem. Akkor, 2017-ben találkoztam először a kiskunhalasi származású ökológus, orrszarvúkutató nevével, amikor olvastam a tragédia hírét: az egyik védence, egy keskenyszájú orrszarvú felöklelte Ruandában, és a balesetet nem élte túl. Megérintett, hogy majdnem egy időben voltunk Afrikában, egymás közelében: én 2016-ban négy hónapot töltöttem Afrikában, a National Geographic Magyarország online szerzőjeként írtam többek között a tanzániai rituális albínógyilkosságokról, a Dél-afrikai Köztársaságban vadászatra te­nyész­tett oroszlánokról, foglalkoztam az orrszarvúk és az elefántok helyzetével is, Mozambikig mentünk – miközben a rinocéroszkutató Krisztián és a felesége a „szomszédban”, a kelet-afrikai Malawiban a keskenyszájú orrszarvúk védelmével és a helyi közösségek oktatásával foglalkozott.

– Honnan jött a könyv ötlete?

– A tragikus hír után kezdtem utánajárni annak, hogy ki is volt ez a fiatalember. Meglepett a felismerés: halálakor, 43 éves korára már Afrika neves természetvédői közé tartozott, miközben idehaza alig tudtunk róla. Az is kiderült, hogy napjainkban is számos rendkívüli magyar felfedező, kutató, tudós járja a nagyvilágot, akiknek a megszállottan végzett munkáját, egyszersmind a mi saját Jane Goodall-jainkat és Dian Fosseyjeinket érdemes lenne megismertetni szélesebb körben. A National Geographic Magyarország szerkesztőjének tetszett a cikksorozat ötlete; az első részben Krisztiánnak szerettem volna méltó emléket állítani. Az özvegye, Bedő Orsolya vállalta a beszélgetéseket, számtalan feljegyzést, fotót mutatott, sőt rám bízta az Afrikában írt saját naplóját is. Menet közben világossá vált: ez a rövidre szabott, de nagyon gazdag életút jócskán túlnő egy cikk keretein, így lett belőle könyv.

– Milyen tulajdonságokkal bírt az a kiskunhalasi kisfiú, akiből világszerte elismert rinocéroszkutató lett?

– Elképesztő akaraterővel és szenvedélyes elhivatottsággal rendelkezett. Már egészen fiatalon Kittenberger Kálmán és Széchenyi Zsigmond írásait olvasta, a kortárs etológusok munkásságát tanulmányozta, közülük is a namíbiai állatorvos, dr. Pete Morkel hatott rá legjobban. A tengerre vágyott, és meg is valósította álmát: matróz lett, beutazta a fél világot. A fekete kontinens hívó szavára mindent megtett azért, hogy az orrszarvúk nemzetközi hírű szakértője legyen. Pincérként dolgozott, hogy pénzt gyűjtsön tanulmányaira, felnőtt fejjel visszaült az iskolapadba: a Kenti Egyetem Gerald Durrell Intézetének vadvédelem–ökológia szakán végzett. Ingyen dolgozott a terepen, hogy tapasztalatot szerezzen. És az a bizonyos Pete Morkel mentorként kísérte Krisztián szakmai útját, az ő beajánlásával került 2011-ben Malawiba mint orrszarvúkutató. És egy évvel később már a Liwonde Nemzeti Parkba várták mint specialistát…

– Említetted, hogy a felesége is vele tartott. Mennyire tudott Krisztián társa lenni a munkában?

– A tanár végzettségű Orsi nem a férje álmát élte, hanem képezte magát, a küldetés hasznos tagja akart lenni. Nemcsak részt vett az orrszarvúk jelölésében, nyomkövetésében, de a terepmunka mellett nyílt vad- és környezetvédelmi órákat adott, ökoklubot vezetett. Veteményeskertet, faiskolát hoztak létre, és rengeteg fát ültettek. Próbálták felhívni a helyiek figyelmét a vadállatok és a nemzeti park fontosságára, meggyőzni őket arról, hogy nem járnak jól hosszú távon, ha levadásszák az állatokat...

– A házaspár hogyan került át Ruandába?

– Az Akagera Nemzeti Parkba akkor hívták az immár kisgyerekes családot, amikor az African Parks nevű szervezet 2017 áprilisában a Dél-afrikai Köztársaságból 18 orrszarvút áttelepített Ruandába. Az ország életének egyik nagyszabású természetvédelmi akciója volt ez, Krisztiánt orrszarvú-specialistaként hívták a terepre, valamint azért, hogy a helyi vadőröket – akik soha nem látták még testközelből ezeket az ikonikus állatokat – betanítsa nyomolvasásra és a jelfogó készülékek használatára. Itt következett be a végzetes baleset.

– Sikeresnek bizonyult ez a ruandai természetvédelmi akció, amiben Krisztiánnak úttörő szerep jutott?

– Igen, neki köszönhetően megmenekültek az „újoncok”, és azóta újabb állatokat telepítettek át. Orsi nemcsak azért vállalta a beszélgetéseinket, hogy a könyv által emléket állítson a neves szakembernek, hanem hogy majd később elolvasva a kislányuk, Estella is jobban megismerhesse az édesapját (másfél éves volt a tragédia idején). Nem hiába dolgoztunk, merthogy a Xantus Alapítvány segítségével és Magyarország kenyai nagykövetsége közbenjárásával Gyöngyi Krisztián neve végre Kittenberger és Afrika-imádó nagyjaink mellé került: nemrég Ruan­dában felavatták azt az emléktáblát, amely örök álmának helyszínén őrzi a magyar ökológus emlékét.

Névmagyarázó

-Jane Goodall (1934–): angol etológus, antropológus, a csim­pánzok szociális és családi életének legismertebb kutatója. A tanzániai Gombe Nemzeti Park igazgatója. -Dian Fossey (1932–1985): amerikai etológus, aki 18 éven keresztül tanulmányozta a gorillák viselkedését a ruandai erdőkben, ahol egy éjszaka meggyilkolták. -Kittenberger Kálmán (1881–1958): magyar Afrika-kutató, zoológus, vadász és természettudományi író. Negyedszázadon keresztül volt a Nimród vadászújság főszerkesztője. -Széchenyi Zsigmond (1898–1967): magyar utazó, író, Afrika, India, Alaszka és Európa vadásza. Egykori vadászkönyvtára Magyarország egyik legjelentősebb szakkönyvgyűjteménye. -Pete Morkel: a zimbabwei születésű namíbiai állatorvost a világ egyik legjelentősebb szakértőjének tartják a vadon élő orrszarvúk védelmében és kezelésében, de Afrika számos populációjának áttelepítésében részt vett.