Van is fürdő meg nincs is

Napjainkban sajnos országos tendencia a gyógyfürdők küzdelme a megnövekedett rezsidíjak miatt, és több helyen is fontolgatják a bezárást. Csokonyavisontán a probléma azonban nem új keletű, évek óta nyilvánvaló, hogy a falu a bevételekből képtelen fenntartani a folyamatosan romló állagú fürdőt, és külső tőke bevonása nélkül nem tudják tovább üzemeltetni, ezért a helyiek és az üdülőtulajdonosok nem igazán lepődtek meg, hogy – legjobb reményeik ellenére – szeptember elsején lakat került a bejáratra.

No de, nézzünk először körül, tekintsük át, hol is vagyunk, kik és miért szeretnek itt élni, ide járni! Az 1800 fős Csokonyavisonta Somogy megyében, a Barcsi járás futóhomokkal borított lankái között fekszik. A környék erdővel és őstölgyes, ősborókás védett területekből áll, és a természeti szépségek, a háborítatlan nyugalom mellett termálvizének gyógyhatása tette népszerűvé a látogatók körében.

A termálvizet egy 1943-ban végzett olajfúrás alapozta meg, ekkor tárták fel a különleges, 73 fokos gyógyvizet. Az alkáli hid­rogénkarbonátos, gyengén jódos és kénes termálvíz kedvező hatású mozgásszervi és nőgyógyászati problémák kezelésében. Erre a vízre alapozva épült-szépült a fürdő, melynek gyógyfürdőrészlegében két fedett és két nyitott, gyógyvízzel töltött medencét alakítottak ki, a parkosított környezetben pedig két gyermekmedence is működött. Egy kemping és mintegy 700 típusházból álló nyaralótelep is létesült itt. A lombos fák alatt évtizedeken át vidám fürdőélet zajlott.

És mi a helyzet napjainkban? Lehangoló a látvány: kihalt, néptelen kemping, üres parkoló, ahonnan csalódottan fordul vissza egy lakóautó, mert szembesül a ténnyel, hogy itt bizony nem lesz termálfürdőzés. Egy kutyát sétáltató férfi kérdésünkre elpanaszolja, hogy senkinek nem lenne az jó, ha örökre zárva maradna a fürdő: tönkremennének a helyi szállásadók és vendéglősök, továbbá az üdülőházak tulajdonosai sem örülnének, hogy elértéktelenedik az ingatlanjuk.

Mivel a fürdővel közvetlenül szomszédos Korona panzió tulajdonosa telefonhívásunkra közli, hogy csak egy óra múlva érkezik vissza a szállodába, elindulunk, hogy körülnézzünk a néptelennek tűnő üdülőtelepen.

Nem az a kifejezett sétaidő: sötét felhők gomolyognak, lóg az eső lába. Először a fához támasztott biciklit látjuk meg, majd a szorgosan hajlongó atyafit, aki szilvát szedeget az utcán álló fa alól. Hiába próbálunk szóba elegyedni vele, ugyanis nem tud magyarul – közel van a horvát határ –, így sose tudjuk meg, hogy lekvár vagy pálinka lesz-e a begyűjtött finom gyümölcsből.

Továbbhaladva igazán takaros portákat találunk. Az egyik udvarán a kerti törpétől a sasmadáron át az őzikéig változatos szoborpark ejti rabul a tekintetet. Ég a villany a házban, udvariasan bekopogunk. A ház asszonya, Márta szívélyesen fogad minket, beinvitál a teraszra. A Taszáron élő család huszonöt éve vette meg a nyaralóházát.

– Minden nyarat itt töltöttünk, itt nőttek fel a gyerekeim, Csokonyavisonta volt a gyerekszobájuk – kezd bele negyedszádos történetükbe a mosolygós asszony. – A gyerekek kiélvezték, hogy ingyenes volt a fürdőben a csúszda, csak a belépőjegyet kellett megvenni. Tízkor lementek a strandra, este hétkor hazajöttek.

– Itt, a mi utcánkban nagyon jó társaság verődött össze, kerítés sem volt még akkoriban a házak között, szabadon átjártunk egymáshoz. Baráti társasággá kovácsolódtunk: beosztottuk, hogy mikor melyikünk főz, a gyerekeink egyébként is ott ettek, ahol éppen voltak. Tiniként is szerettek itt lenni, diszkó is volt, élvezték a társasági életet. Ők már felnőttek, élik az életüket, a lányomék például tíz év után most költöztek haza Skó­ciából. Mi nagyszülők lettünk, és most az unokákkal járunk ide, igaz, idén nyáron a kis Annabellám nem akart jönni, mert már nem üzemelt a csúszda – meséli Márta. Hozzáteszi: őszintén sajnálja, hogy bezárt a fürdő, de tény, hogy ráfér egy alapos felújítás, húsz éve ugyanolyan, eléggé kopottas már itt-ott. – De biztos vagyok benne – folytatja –, hogy csak átmenetileg zárt be, és újra ki fog nyitni, hiszen csodálatos a vize, kár lenne veszni hagyni.

A kérdésre, a fürdő bezárása miatt megfordult-e a fejükben, hogy esetleg eladják a házat, határozott nem a válasz. – Nem tudjuk elképzelni, hogy megváljunk tőle, nem szeretnénk elmenni innen. Ezer emlék köt minket ide, biztos, hogy maradunk.

Elbúcsúzunk, és továbbcsalinkázunk a telepen. A házak előtt a magyar mellett osztrák, svájci és német rendszámú autókat is felfedezünk. Egy időben szívesen vásároltak itt házat a külföldiek is. Ezt már Somorjai Istvántól tudjuk meg, ő szintén kedvesen invitál be a portájára. Beszélgetésünk során kiderül, hogy bizony saját kezűleg szerelte a gyerekek által annyira kedvelt „ingyen csúszdát”.

– A brigádunk bontotta le a Velencei-tónál, áthoztuk ide, és újra összeszereltük – emlékszik vissza a hatalmas munkára Pista bácsi, aki gyerekkorától Csokonyavisontán élt, itt és Barcson is dolgozott a gépjavítóban, és tizennégy éve lakik az üdülőtelepen.

– Bizony, mindig nagy élet volt a fürdőben – mesél régi életükről a focikedvelő nyugdíjas, aki még edző is volt a szomszéd faluban. – Véget ért a műszak, mentünk focizni, aztán ejtőzni a fürdőbe, egészen záróráig. Nagyon jó kis életünk volt. Most már jó ideje nyugdíjban vagyok. Szeretek itt a telepen élni. Ismerek mindenkit, tudom, hogy melyik házban kik laknak, honnan jöttek. Igen, magyarok és külföldiek is szívesen vásároltak itt nyaralót. Vannak itt háztulajdonosok Horvátországból, Svájcból, Németországból, és az ország szinte minden csücskéből. A típusházakat szépen felújították, magukra igazították, és vannak, akik állandóan itt laknak, mint én.

– Pista bácsi megfigyelései mellett megosztja velünk azt is, most hogyan telnek a napjai. – Felkelek, rendet rakok, megvárom az ebédet – ami a szomszéd falu, Rinyaújlak konyhájáról érkezik –, aztán átmegyek a Muskátli vagy a Delta étterembe, és ott töltjük az időt a haverokkal. Mindannyian bízunk abban, hogy csak átmeneti bezárásról van szó, és jövőre újra kinyit a fürdő. Mindegy, hogy ki lesz a tulajdonosa, csak üzemeljen – összegzi az itteniek véleményét. Elárulja azt is, hogy szívesen kertészkedik, húsz embert lát el paradicsommal, paprikával. Minket is megajándékoz egy-egy szép példánnyal.

Elköszönünk, és a Korona panzió felé vesszük az irányt. A fürdő területén lévő többszintes panzió tulajdonosa, Katz Zoltán úgy fogalmaz, ő szintén abban érdekelt, hogy a fürdő működjön a jövőben is. Hiszen ha zárva marad, azt megsínyli a vállalkozása, és elértéktelenednek az ingatlanjai. A sikeres vállalkozó sok mindent tud a fürdő üzemeltetéséről, hiszen a nyolcvanas évek elejétől mintegy húsz éven keresztül igazgatta azt, sőt 2015 és 2020 között még egyszer felkérték a fürdő vezetésére. A koronavírus-járvány idején vállalkozóként is igyekezett tenni azért, hogy a gyógyfürdő működőképes maradjon: két részletben tízmillió forint kamatmenetes kölcsönt is nyújtott a fürdőt üzemeltető cégnek. Hozzáteszi, jó oka volt rá, hiszen, ha nem működik a fürdő, a panziója és az étterme is lehúzhatja a rolót.

A környékbeli vendéglősökre is ez a sors várna, ha a fürdő többé nem nyitna ki. A Pista bácsi által említett éttermek közül a Deltába térünk be ebédelni. A bejáratnál sündörgő, gömbölyű cicán látszik, hogy egész nyáron jól tartották a vendégek. Miközben a finom falatokat fogyasztjuk, a kifogástalanul udvarias pincér kérésünkre kihívja a tulajdonost. Horváth Tibor elárulja, hogy harmincegy éve áll már a konyhában, és főz a kedves vendégeknek.

– Minket a fürdővendégek tartanak el, rengeteg visszatérő törzsvendégünk van – kezdi, miközben elégedett mosollyal konstatálja, hogy ízlik nekünk a főztje. – Tavasztól őszig sok külföldi vendég fordul meg itt, ősztől tavaszig pedig a helyiek járnak hozzánk, ahogy a pandémia alatt is rájuk számíthattunk. A vendéglátás kemény munka, de szívvel-lélekkel csinálom, máshogy ezt nem lehet. Szeretek itt, a telepen élni, csöndes, nyugodt hely ez. Persze én is megérzem, hogy bezárt a fürdő, hétfőtől szerdáig nem is nyitok ki, csak csütörtöktől vasárnapig üzemelünk. Aztán a téli hónapokban be is zárunk. Kicsit pihenhetek, meglátogathatom végre az unokámat – mosolyodik el. Leszögezi: nagyon bízik abban, hogy jövőre megújul, és kinyit a fürdő. – Nekem mindegy, hogy ki lesz a tulajdonos – teszi hozzá –, a lényeg, hogy működjön.

A lakosság és a vállalkozók tehát bizakodóak, de vajon van-e alapja ennek a reménykedésnek? A polgármestert telefonon érjük el. – A megnövekedett energiaköltségeket az önkormányzat semmiképp sem tudná finanszírozni, igaz, már ezelőtt sem volt rózsás a helyzet, folyamatos válságkezelésre volt szükség. A végső csapást a koronavírus mérte a fürdőre, mert a még megmaradt minimális idegenforgalmat is szétzilálta, és az önkormányzat képtelen volt tovább finanszírozni az üzembentartást a bevételekből – mondja Harasztia Attila, hozzátéve, ezért kellett meghozni a döntést, hogy eladják a fürdőt.

– Tavasszal már úgy tűnt, megvan a – nagy tervekkel érkező – befektető, de az ügylet meghiúsult, ugyanis a Somogy Megyei Kormányhivatal – egy bejelentés alapján kivizsgálva az ügyet – semmissé nyilvánította az adásvételi eljárást. Így augusztusban pályázatot írtunk ki, amelyre egyetlen érdemi ajánlat érkezett: az önkormányzat kéttárgyalásos kör után 140 milliós vételárban állapodott meg a barcsi székhelyű Bau-Lizéna Kft.-vel – tájékoztat a fejleményekről a polgármester.

–Mindenképpen bizakodásra ad okot – teszi hozzá –, hogy a megállapodás szerint az eljárás jogerőre emelkedésétől függően, de legkésőbb november elsejéig a vevő megkezdi a Csokonyavisontai Gyógy- és Strandfürdő fejlesztésének első ütemét. Szeretném önöket itt látni majd a megnyitó ünnepségen – zárja a beszélgetést.

Rajtunk nem fog múlni, szívesen megtekintenénk a fürdőt belülről is.

Ezen az őszön, majd télen sok minden eldől. Tavaszra tán kiderül.

Bezárnak-e a gyógyfürdők?

Érdemes tájékozódni, mielőtt valaki úgy dönt, hogy gyógyfürdőzni utazik. Ijesztően hangzottak a hírek a hónap elejétől kezdve, hogy az energiaárak emelkedése és a vendégek elmaradása miatt egyre több hazai gyógy- és strandfürdő kénytelen bezárni. Ez egyelőre elsősorban a kisebb fürdőkre vonatkozik. Az energiaárak emelkedése és a vendégszám visszaesése miatt akár a magyarországi fürdők fele is bezárhat ősztől a jövő év első feléig, erről beszélt Kántás Zoltán, a Magyar Fürdőszövetség elnöke az InfoRádióban. Mint fogalmazott, amellett, hogy megnőttek az energiaárak, jelentős vendégforgalom-visszaeséssel is számolni kell. Az utóbbi hónapokban 20-50 százalékos volt a látogatószám-csökkenés a várthoz képest. A költségek növekedése pedig nem áll meg, ezért Kántás Zoltán úgy véli, jelentős kockázatot vállal, aki a korábbi módon tovább üzemelteti fürdőjét. Szeptembertől, októbertől a fürdők túlnyomó többsége szükségesnek látja szolgáltatásai drasztikus korlátozását, ami tovább növelheti a kereslet, és így a bevétel csökkenését. A fürdőszövetség felmérése azt is visszaigazolta, hogy a fürdők harmada vagy fele bezárásra kényszerül a következő év első feléig. Most a túlélés záloga lehet, ha egy-egy helyen sikeresen váltak le a földgázról, vagy a gázra és a villamos áramra vonatkozó szerződéseik a következő évben is érvényesek.