Két oroszlán között dobogó szív

– Mióta tervezte az Aranybulla történetének a megfilmesítését?

– Már 14 évesen amatőr filmeket kezdtem készíteni, és mindig izgatott az időutazás, a történelmi témakör. A magyar filmgyártás azonban évtizedeken keresztül nem volt abban a helyzetben, hogy komolyan vehető történelmi vagy kosztümös filmek készülhessenek, mert ez egy rendkívül drága műfaj. Persze anno az Egri csillagok vagy A kőszívű ember fiai, a Mephisto mérföldkövek voltak. Aztán amikor – Andy Vajna halála után – Káel Csaba érkezett a Nemzeti Filmintézet élére, kijelentette, hogy ő szeretne a történelmi filmek felé fordulni. Idén leforgatták a Hadik-filmet, július végén kezdődött a Hunyadi forgatása, és készül egy Báthory-sorozat is. Az Aranybulla – a 800. évforduló kapcsán – adta magát, ez volt a kiinduló­pontunk.

– Mitől lehet érdekes a nézőnek a XIII. század első fele?

– Ahogy elkezdtünk II. András korával foglalkozni, rájöttünk, hogy kincsre leltünk. A III. Béla halála utáni idő látszólag nem egy izgalmas korszak, de ha jobban belegondolunk, kiderül, hogy számos esemény megérne egy-egy önálló filmet! II. András története egyben András és Gertrúd kapcsolatáról is szól, ami a feltételezések szerint szerelmi házasság lehetett, és ez akkoriban nem volt szokványos. Nagyon érdekes, hogy András címerében két oroszlán között ott a szív – életében mindig jelen voltak a nagy érzelmek. Uralkodását tekintve gondolhatunk a nagylelkű birtokadományozásokra, vagy hogy egész gyermekkorától viszályban állt testvérével, Imrével, a trónörökössel. A sors végül úgy hozta, hogy 1205-ben ő ülhetett a trónra. Gertrúdtól öt gyermeke született, köztük a legendás Szent Erzsébet, vagy a későbbi IV. Béla, második honalapítónk.

Ha csak idáig jutunk el, már sírva könyörögnének komoly fogatókönyvírók Amerikában a sztoriért, holott még meg sem említettük a szentföldi hadjáratot és a főurakkal folytatott hadakozások sorát. Ami pedig Bánk bánt illeti, tudjuk, hogy nem ő a gyilkos. Az egyetlen, akit András kivégeztetett Gertrúd halála után, az Péter ispán, vagyis Petur bán volt.

– A történészek véleménye nem egyértelmű erről a korszakról. Hogyan sikerült összeválogatni a szakértőket, és egységes képet alkotni II. András koráról?

– Nem volt könnyű. Megkerestünk mindenkit, aki komolyabb publikációt írt az elmúlt években erről a korszakról, hiszen számunkra fontos volt a hiteles korábrázolás. Döbbenetes volt számunkra, hogy finoman szólva is jócskán akadnak ellentétek a kutatók között. Az előinterjúk során több mint 600 oldalnyi szakanyag keletkezett, amiből a konszenzusos jeleneteket használtuk fel. Ugyanakkor lesz számos különleges részlet is!

– Ön szerint mitől érezhetjük II. Andrást bizonyos értelemben modernnek?

– Az őt alakító Trill Zsolt úgy fogalmazott, hogy az Aranybulla szövegezésében olyan mondatok, gondolatok jelennek meg, amik átültethetők akár a mai demokratikus elképzelésekre is. II. András pedig számos olyan intézkedést hozott – a pénzpolitikától kezdve a birtokadományozás révén a ser­viensek rétegének kialakításával, gyermekei stratégiai jellegű kiházasításával –, amellyel megelőzte a korát. Erre mondták azt a történészek, hogy II. András zseni volt, csak néha nem volt szerencséje.

– Rengeteg helyszínen forgattak, ezek közül is kiemelkedő volt a jáki templom épülete.

– Igen, sokat dolgoztunk átalakított helyszínekkel Fóton, Etyeken a Korda stúdióban, Göbölyjáráson (ahol a The Last Kingdom című angol történelmi sorozat forgatása is zajlott), a tárnoki kőbányában, az alcsúti arborétumban. A csatajeleneteket pedig Pátyon és Budakeszin forgattuk. Amikor 2021-ben terepszemlére mentünk Jákra, akkor egy felállványozott templomot találtunk, de szerencsére 2022 márciusára a belső munkák nagy részét készre ígérték, ezért mi is előbbre hoztuk a forgatást. (Mivel az 1200-as években a templomokban még nem volt padozat, nekünk is üresen kellett a belső tér.) Sajnáltam szegény jelmezeseket és jelmeztervezőnket, Luzsi Tímeát, hiszen csapatával éjt nappallá téve kellett dolgozniuk, hogy elkészüljenek a ruháink, de sikerült nekik. Szintén nagy munka volt Kulcsár Tibornak a gyártási feladatok gyors és precíz megoldása, vagy Gaál Tibornak a kellékek legyártatása ilyen rövid idő alatt. Szívük, lelkük ott volt a produkcióban, megható volt ezt látni. A statisztáink Szombathelyről, Jákról, valamint a környékbeli településekről jöttek, és egészen elképesztő volt az őket jellemző szeretet és áhítat. A II. Andrást alakító Trill Zsolt elárulta, hogy a színházi fellépései előtt is szokott izgulni, ám életében nem izgult annyira, mint a templomban elmondott beszéde előtt, mert érezte, hogy ennek most óriási súlya van. Nagyszerű volt ezt felvenni is, hihetetlen feszültség volt a levegőben.

– Mi tartotta össze a csapatot a megfeszített munka során?

– Az egész forgatást az jellemezte, hogy valahogy mindig velünk volt egy megmagyarázhatatlan plusz erő – nagyon sokszor kerültünk kiélezett helyzetekbe, és mégis mindig sikerült mindent megoldanunk. Nemcsak a színészeken, hanem azokon a kollégákon is érezhető volt ez a plusz, akik a büfét csinálták vagy az autókat mozgatták. Ezt a produkciót úgy kell elképzelni, mint egy hollywoodi filmet: a nyolcvan ló mellett a kaszkadőrök, lakókocsik sokasága szinte félvárosnyi embert jelentett, az öltözőbuszokkal, teherautókkal együtt. De olyan lelkesedés, elhivatottság élt mindenkiben, hogy a feszített tempó ellenére tökéletes volt a munka az első perctől az utolsóig.

– Aki nemcsak rendez, hanem vág is, az nyilván tudja, hogy milyen lépésekkel halad, hogyan szeretné egyben látni a filmet…

– Igen, többször kaptam meg visszajelzésként a kollégáimtól, hogy azért szeretnek velem dolgozni, mert én pontosan tudom, hogy az adott jelenetből melyik öt másodpercet fogom használni, mert az az öt másodperc tökéletes. Harminc esetből előfordul, hogy kétszer tévedek, de szerencsére ez a ritkább.

– Ön együtt dolgozik Rákay Philippel, aki a Petőfiről szóló film producere is, és akinek a szerepét nehéz a politikától elválasztani.

– Producer- és alkotótársam kiváló érzékenységgel bíró, sokat megélt szakember. Sokan persze egy átpolitizált világban élnek, és csak azt akarják belelátni a filmbe, hogy adott Philip politikai irányultsága, így mindent ennek köszönhetünk. Jelzem, nagyon rosszul gondolják. Kiváló ötletei vannak, beleásta magát a történelmi háttérbe is. Ott van még mellettünk Háberman Jenő is, aki a Hídember producere is volt, és akit több mint 30 éve ismerek – tehát a csapat kiváló, ez az utómunka során látszani is fog, bízom benne. Mellettük meg kell említeni Csincsi Zoltán operatőr kollégámat, akivel tűz és víz vagyunk, és aki hihetetlen realizmussal egészíti ki az én sokszor ösztönös munkámat.

– Eldőlt, hogy történelmi filmet és sorozatot is látunk, vagy még tartanak az egyeztetések?

– Pályázatunkat történelmi sorozatra adtuk be. Az elővágott anyagok alapján azonban láttuk, hogy az eredetileg négyszer 25 perces epizódra tervezett sorozatot hatra kell bővíteni, ezért kérvényeztük a bővítést, és októberben megkaptuk erre az engedélyt. Amikor elkezdtük az Aranybulla történetét sorozattá formálni, szerettünk volna egy olyan irodalmi forgatókönyvet alkotni, ami a történet ívét adja: a sorozat csak II. Andrással és az Aranybullával foglalkozik, a mozis verzió azonban emellett a családi hátteret – elsődlegesen András és fia, a leendő IV. Béla kapcsolatát – tárja fel sok izgalmas részlettel, misztikummal és fikciós elemekkel. Ez utóbbit azonban már saját finanszírozásból forgattuk le.

Munkatársaink, akik az elmúlt években itt forgó amerikai produkciókban is dolgoztak, döbbenten néztek ránk, lehetetlen, hogy beleférjen a munkába ennyi helyszín, hiszen még az amerikai filmekben sincs sokszor ennyi. Én a valaha leforgatott és befejezett több mint ezer filmes és tv-s rendezésem alapján biztosan éreztem, úgy fogom kitalálni a menetrendet, hogy minden beleférjen a költségvetésbe. A sorozatot év végére tervezzük a Duna Médiaszolgáltató csatornáin bemutatni, a mozifilmet pedig 2023 tavaszán, az Aranybulla kiadásának – 1222. április 24. – apropóján.

– Rövidke hangulatfestő összeállításuk ugyan már most felkeltette az érdeklődést, de kritikák is érték.

– A legtöbb kritika kifejezetten pozitív volt, úgyhogy nagyon boldogok voltunk. Olvastam, hogy néhányan hiányolták a narrációt az előzetes alól, de tudni kell, hogy ez az első összeállítás nem a filmet bemutató előzetes (trailer), hanem az úgynevezett beharangozó kedvcsináló (teaser), amelynek a célja leginkább a hangulat átadása. A kicsit hosszabb trailer alatt természetesen lesz majd narráció és dialógusrészletek is. Hál’ istennek sok nagyszerű mondatunk, párbeszédünk van, amiből válogathatunk, így a bőség zavarával fogunk majd küzdeni.