Szoboszló nem zár be!

Városalapító fegyveres hajdúk és földműves sváb telepesek süvölvénykorú utódai csoportos erővel zengik az Úrtól tanult imádságot: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved… A nyitva felejtett templomajtóból látom meg őket, legalább 100 fényes arcú fiút és lányt, amint a szószék alatt egy hosszú palástú lelkész felé fordulva szavalják a hét eleji közös áhítat végét jelző imádságot, hogy aztán még idejében érjenek oda a Gönczy Pál Református Iskolába a 8 órai becsöngetésre.

– Az együtt imádkozás lélekben is megerősít, sőt bátorságot ad a bajok közös leküzdéséhez – mondja a templommal átellenben, 1896-ban avatott városházán Czeglédi Gyula polgármester, majd hozzákanyarítja, hogy a kora reggeli áhítat után persze munkához is kell látni, mert csak malasztból nem lehet megélni.

Ha valamikor, hát mostanában valóban össze kell fognia és fogcsikorgatva oda kell tennie magát mindenkinek, hiszen a hajdan elit hajdúk meg az ide vándorolt sváb parasztok szálláshelyéből kifejlődött 24 ezer lelkes, Európa-hírű fürdőváros mindennapi kenyere kerülhet veszélybe, ha nem özönlenek a turisták. A föld mélyéből csaknem 100 esztendeje feltörő forró boldogulás került most szorítóba azáltal, hogy idegen érdekek egekbe röpítették a gáz- és áramárakat, pedig a Covid könyörtelen tobzódásán felülkerekedve idén már Siófok után és Budapest előtt Hajdúszoboszlón fordult meg a legtöbb vendég, megelőzve például Hévíz, Eger vagy Gyula városát.

– Nem véletlenül idegesít bennünket, ha mégis azt olvassuk, hogy Hajdúszoboszló bezárhat, hiszen az tényleg a város végét jelentené itt, a Hortobágy peremén – zsörtölődik a polgármester, miközben a munkatársaitól kérésemre bekért adatokat, kimutatásokat igyekszünk közösen sorba rakni. – Európa legnagyobb, 30 hektáros fürdőkomplexumában több ezer ember dol­gozik, összesen 30 szállodában, a kempingben és az objektum több tucat medencéje körül a fűnyírótól a reu­matológuson át az igazgatóig. Ezzel nem szabad szórakozni, álhíreket gyártani, mert itt nem babra megy a játék!

Nem babra, hanem forintra, megélhetésre, jó hírnévre, összességében tehát a családok és a város pénztárcájára, hiszen a hivatalos adatok szerint a legtöbb szálláshelyet, 8700-at összesen 1126 magánház biztosít, utána következnek a szállodák 4600-zal, aztán a kemping csaknem 1000 férőhellyel, végül 26 panzió és üdülőház 1600 ággyal, ami összeadva annyit tesz, hogy a 24 ezer lakosú városban több mint 16 ezer vendég szállhat meg egy időben, de akadnak olyan nyári hétvégék is, amikor a fürdőzők, a pihenők és a gyógyulók száma még a városban élőkét is meghaladja. Ha megreccsenne a fürdő, az meggyötörné és félelemmel árasztaná el egész Szoboszlót.

Pedig nem a település turisztikai fejlődése utáni vágy vezérelte az erdélyi születésű Pávai Vajna Ferenc főgeológust és csapatát, amikor Alföld-, sőt országszerte kutató fúrásokba kezdtek, hanem a gyalázatos trianoni békediktátum során természeti kincsekkel együtt elcsatolt magyar területeken található szénhidrogénkincs pótlása. Olaj helyett azonban forró magnéziumos, brómos és jódos gyógyvíz tört fel metángáz kíséretében a puszta gyomrából, és a város aztán már a Horthy-éra sikeres beruházásaival menetelt a „Hajdúszoboszló a reumások Mekkája” világhírnév felé.

Fürdősori kapuzárások

Sajnos több hazai fürdő sem képes az emelkedő energiaárak következményei miatt talpon maradni, ezért részlegesen vagy határozatlan időre kénytelenek bezárni, szolgáltatásaikat szüneteltetni. A Magyar Fürdőszövetség elnöke, Kántás Zoltán szerint már nyár végére 20–50 százalékkal csökkent a látogatók száma elsősorban az áremelkedések miatt. Nemrég készült egy szakmai felmérés is, amely nem tartja kizártnak, hogy minden második fürdő kénytelen lesz bezárni a jövő évi idénykezdésig. Először a szaunákat, az élményelemeket és a hullámkeltő gépészetet állították le, majd a legelsők között a csokonyavisontai objektum zárt be egészségügyi szolgáltatásaival együtt, utána a balatonboglári Urányi János uszoda következett, ahol az áramdíj 9-ről 60 millióra emelkedett, őket a Jászapáti Tölgyes Gyógyfürdő követte, ahol pedig nemrég 200 milliós csúszdát építettek, utánuk a miskolctapolcai barlang- és a selyemréti strandfürdő zárkózott fel, a legfrissebb hír szerint pedig a szegedi Anna fürdő és a nagy múltú és hírű Zsóry fürdő részleges bezárására is sor került. Egy másik, ugyancsak hivatalos felmérés szerint idén 18 százalékkal nőtt a szobafoglalások száma, az árbevétel pedig 10 százalékkal, miközben a szobaárak, elsősorban a wellness-szállodákban akár 30-40 százalékkal is drágábbak, mint tavaly, ezért a fürdővendégek fejenként átlag 11 ezer forinttal költöttek többet. A talpon maradó fürdők országszerte abban reménykednek, hogy a bezárt létesítményekből kiszoruló és árván maradó vendégkör náluk köt ki, és fizeti meg az emelt árat is.

– Ha bezárnák, isten bizony nem tudom, mihez kezdenék – mondja elgondolkodva a Hungarospa szálloda egyik családos recepciósa, Szilvia asszony, aki több mint 17 esztendeje mosolyogva és készségesen fogadja magyar, lengyel, bolgár, orosz és ukrán vendégek tízezreit. – Nem lenne mihez kezdenie a vendéglátósnak, a szobakiadónak, a boltosnak itt a puszta közepén, mert ennyi csikós meg gulyás akkor sem kellene, ha értenénk hozzá. Valamikor még innen is eljártak például Kabára, amíg volt, a cukorgyárba dolgozni, most viszont tőlük jönnek ide a munka végett.

– Még az 1960-as években is, amikor iskolás gyerek voltam, emlékszem, minden reggel kihajtották a csordát, aztán a szüleink iparkodtak a földeken, a konyhakertekben, hogy ami kell a családnak, meglegyen, júliusban pedig, ha sikerült kiadni pesti fürdővendégeknek a házunkat, akkor mi a nyári konyhában laktunk – idézi meg a gulyáskommunizmus éveit Czeglédi polgármester, aki gondolni sem merte volna, hogy felnőttként komoly szerephez jut majd a város éle­tében.

Abban az időben csak 7-8 medence üzemelt, de volt mellette agrárgépeket szerelő üzem, aztán bútorgyártás meg a Vörös Lobogó névre keresztelt termelőszövetkezet, de mégis a szoboszlói víz miatt fordult meg itt gyakran a helyi pártvezetés nagy örömére néhány szocialista prominens, például Fekete János, Kádár bankvezére, aztán Marosán György pék és hordószónok elvtárs vagy Gáspár Sándor szakszervezeti csúcsvezető. Vélhetően akkor, amikor a reumától már nem hajolt könnyen a gerincük. A visszatekintés hiteles, hiszen Czeglédi uram akkoriban kapott munkát a szakszervezeti üdülőben, amelyet a városi fürdővel együtt tucatnyi év után már vezérigazgatóként rázott gatyába 1995-től. Azt mondja, a rendszerváltás éveiben a bukott rezsim magas rangú katonái még megpróbálták „szétprivatizálni” a fürdő egészét, de az önkormányzati testület többsége, köztük ő is, nem engedte ebek harmincadjára juttatni a város vagyonát.

És Hajdúszoboszló megmentett jószága – igaz, 1997-ben még 200 milliónyi önerővel is megetette a város – mára nem kevesebb, mint 60 milliárdosra hízott, ami a hajdúk szívósságát és életrevalóságát is bizonyítja, hiszen a pandémia ellenére is összesen 400 milliós nyereséget hoztak a különféle gyógykezelések, szállodák, illetve a jégbarlang, a kalandmedence, a mozi-, a sodró- meg a Gangesz fürdő, a vendéglátás színvonaláról nem is beszélve.

A település sorsa, boldogulása tehát – akár Hévízé vagy Zalakarosé – egyetlen szögre, a turizmusra van felakasztva, ami hasonló nagyságú közösségekhez mérve horribilis évi 1 milliárd 250 millió iparűzési, illetve csaknem félmilliárdnyi idegenforgalmi adóbevételt, egyben pedig állandóan fejlődő infrastruktúrát, létbiztonságot és rendezvénygazdag mindennapokat jelent. Az a szög tehát nem lazulhat meg!

Ennek is köszönhetően egy valamirevaló ház ára 30-40 milliónál kezdődik, az új építésűek négyzetméteréért pedig 700-800 ezret is elkérnek, miközben a lakosság és az újszülöttek száma is hál’ istennek évről évre emelkedik.

– Péterke, a kisfiam most 4 éves, egyedül nevelem, mert a férjem a nagyobb kereset végett Belgiumban kamionsofőr, ezért csak 3 havonta jár haza, de önálló lakásunk még mindig nincsen – sopánkodik Beatrix, aki az egyik nap még éttermi felszolgáló, másnap viszont már habos gesztenyepürét meg illatos krémkávét árul a szálloda presszójában, a porta mellett. – Én idén 10 éve, hogy itt dolgozom, és el nem mennék, igaz, nem is lenne hová, de a 30 milliós lakásnak, amit kinéztünk, eddig mégiscsak a fele jött össze, úgyhogy marad az albérlet.

És marad továbbra is azoknak a kiszolgálása, akik albérlet helyett például már wellness-szobára költhetik a pénzüket, és akik, mintha a vesztüket éreznék, az áremelkedések hírére többen jönnek, mint eddig, vélekedik a háromcsillagos, 117 szobás Hungarospa szálloda vezetője, Katona Ilona.

– Évente majdnem 50 ezren pihennek vagy gyó­gyulnak nálunk, közülük sok a visszajáró vendég – büszkélkedik Ilona asszony, aki kellő szerénységgel fogadja a gyógyvízre, a szobák tisztaságára vagy a finom ételekre vonatkozó vendégvéleményeket. – Közönségünk harmada lengyel, a másik harmada magyar, a többiek oroszok, németek és ukránok, akik ebben az évben eddig a vendégforgalom több mint 10 százalékát teszik ki.

Vagyis a háború kezdete óta a város 30 szállodája közül csak ebben az egyben több mint 5 ezren szálltak meg. A parkolóban ukrán rendszámú Lexus, Honda terepjárók, a teraszon kijevi hölgyek koktéloznak, míg a szaunában egy 150 kilós atyámfia legyint rám ellenszenvesen, amikor kézzel-lábbal az iránt merek érdeklődni, miből és hogyan került az öldöklés kellős közepéből Szoboszlóra. Egyre több vendég ütközött meg a viselkedésén, de mit lehet tenni, ha egyszer az ukrán jól fogyaszt és sokat költ.

– Egyre többet kell költeni nekünk is az energián túl a svédasztalos étkeztetésre is, ha nem akarunk visszavenni a színvonalból – aggodalmaskodik a szállodavezető –, hiszen legalább 20 százalékkal kerülnek többe az alapanyagok. Drága a gazdag választékú villásreggeli, esténként pedig a minimum kétféle levestől és négyféle főételtől roskadozó svédasztal.

Amikor megemlítem neki, hogy például egy 4 csillagos olasz szállodában sem szokás már a pazarló, puccos svédasztal, helyette a szerény reggelit adagolják, a vacsorát pedig előző este kell kiválasztani két fogás közül, azt válaszolja, hogy a szállóvendégek legalább annyira jönnek ide a finom ételek és a családias kiszolgálás, mint a gyógyító víz miatt.

A konyhafőnök Vincze Krisztián elmondása szerint 100 főre mintegy 120 adag 4 fogásos vacsorával készülnek, vagyis 20 százalékos rátartással dolgoznak, ezért aztán például bárány- vagy borjúhúst csak ritkán vásárolnak, mert kilója újabban több mint 8 ezret kóstál.

– Minden többe kerül, nemcsak a gáz, az olaj, de a kenyér, a hús ára is naponta emelkedik, de ha feje tetejére áll is a világ, mi akkor sem zárunk be, nem zárhatunk be, mert így vagy úgy, de nálunk mindenki a vízből él – mondja feltűnően fiatalos lendülettel Czegle-Pinczés Enikő vezérigazgató, aki fiatal lány korában hangosbemondóként kezdte pályafutását azon a strandon, ahol most vezérigazgat. – Csak a város tulajdonában lévő fürdőben és kempingben több mint félezer ember dolgozik, akik számára a közelben hasonló munkalehetőség nincsen, ezért is ragaszkodunk egymáshoz.

Miután megemlítem, hogy amikor 935 forint a gáz köbmétere, a villany ára pedig a régi többszöröse, akkor nem biztos, hogy elegendő a ragaszkodás, az elszántság meg a közös ima a talpon maradáshoz, akkor geológusi érveléssel kezdi válaszát.

– Tudni kell, hogy az 1000 méterről feltörő gyógyvíz minden egyes köbméterét 1,3 köbméter metángáz is kíséri, amiből külön technológiával, ahogyan például Karcagon is, gázmotoros erőműben villamos energiát állítunk elő, ennek köszönhetően egész télen nem szorulunk áramvásárlásra, csak nyáron, amikor 40 medencére például 600 szivattyú dolgozik. Jövőre a megemelt díj, már szerződésünk van róla, az eddigi több mint duplájába, 1,2 milliárdba fog kerülni, amit hőcserélős technológiával, szigorú takarékossággal, és igen, belépő-, illetve szobaáremeléssel teremtünk majd elő.

Ettől viszont az épületekben még nem lesz meleg, amire a főigazgató asszony azt válaszolja, hogy a 70 fokos víz 40 fokra történő visszahűtéséből nyert 30 fokkal gondoskodnak már most is 5 nagy objektumuk temperálásáról, csak a szállodában fűtenek gázzal.

Mintha odafent a természetfelelős is takarékoskodna a napenergiával, mert ugyancsak letekerte az október végi indián nyár melegét, mégis, akár pingvinsereg a szeles tengerparton, strandköpenyes emberek százai tipegnek a gőzölgő szabadtéri medencékbe, vagy állnak sorba, kezükben kezelőlapokkal a gyógyfürdő terápiás folyosóin, az orvosi rendelők, vagy odébb, a gyorsbüfé és a lángossütő előtt. Az egészség piacán, ezen a keresett agorán mindig nagy a nyüzsgés, mert azoktól a „portékáktól”, amelyekhez csak itt lehet hozzájutni, a feszes fürdőruhákban szökellő fiatalabbak csakúgy, mint a már botra támaszkodók vagy kerekesszékekkel iparkodók egyaránt erőt és esélyt remélnek.

A vezérigazgatónő azzal búcsúzik, hogy január 1-jtől a 3600 forintos belépő 4200-ra, míg a félpan­ziós szobaárak a jelenlegi csaknem 20 ezer forintról mintegy 23 ezer forintra emelkednek, amit szerinte az eddig is idelátogató hazai és külföldi vendégek képesek lesznek megfizetni.

Néhány napja azzal hívott fel a polgármester, hogy az idei vendégéjszakák száma már most meghaladta az 1 milliót, ami nagy siker, és megérdemel egy újabb közös imát.