Eltűntek a fehér foltok

Százötven év a tudomány szolgálatában. – A Magyar Földrajzi Társaság – a maga 150 évével – az egyik legnagyobb múltú földrajzi társaság Európában. Tudósaink az elmúlt évszázadokban megszámlálhatatlan fehér foltot tüntettek el a térképről, vagyis sokat tettek a nagy közösbe. A társaság eredendően azzal a céllal jött létre, hogy a földrajztudományt és a geográfia hazai eredményeit népszerűsítse.

Megalakulása óta összesen 44 alelnöke, illetve társelnöke, 85 belföldi és 90 külföldi tiszteletbeli tagja volt. A ta­­gok – akik a magyar földrajztudomány legjelesebb tudósai köréből kerültek ki – sokat tettek a földrajtudomány népszerűsítéséért: folyóiratokat indítottak, könyvsorozatot jelentettek meg, tudományos cikkeket fordítottak, expedí­ciókon vettek részt.

Ferenc József- és Zichy-föld

A megalakulás évében, 1872. június 13-án indult útnak a németországi Bremerhaven kikötőjéből az osztrák–magyar északi-sarki expedíció. Az utat jórészt gróf Nepomuk Wilczek, a bécsi Földrajzi Társaság elnöke és Zichy Ödön gróf költségén szervezték. A cél az északkeleti átjáró felkutatása volt – azaz az Atlanti-óceánról Szibéria partjai mellett a Csendes-óceánra vezető és hajózható útvonal meglelése. A 24 fős személyzet egyetlen magyar tagja Kepes Gyula hajóorvos volt, aki az élelmezésért és a vitaminellátásért is felelt. Tizennégy hónappal az indulás után a térképeken addig nem jelölt szárazföldet pillantottak meg. A szigetcsoport az uralkodó tiszteletére a Ferenc József-föld nevet kapta. Az egyik szárazulat pedig a Zichy-föld nevet viseli. Az expedíció eredményéről már a Magyar Földrajzi Társaság rendezvényén számolt be Kepes Gyula.

Hol helyett miért? Dr. Lóczy Dénes azt is elárulta, hogy a hírneves tudósok közreműködése ellenére a társaság eleinte inkább műkedvelő arisztokraták, hivatalnokok, nagypolgárok klubja volt, semmint a geográfia iránt elkötelezett szakemberek közössége. A század végére azonban a tekintélyes szakmai szervezetté fejlődő testület már jelentős tudományos expedíciókat támogatott, a nagyvilág érdeklődésére is számot tartó, nagyszabású kutatásokat irányított.

Hozzátette: amint a fehér foltok sorra eltűntek a térképről, egyre inkább a megfigyelések komplex magyarázata, az ismeretek rendszerezése került előtérbe. A leíró földrajzban szokásos „hol” helyett a „miért” lett a leg­gyakoribb kérdés a kutatók számára, megszületett az oknyomozó földrajz. Az expedíciók persze nem szűntek meg.

Az elnök hangsúlyozza, hogy napjainkban érdemes lenne újra bejárni a korábbi expedíciók útvonalait, hiszen az azóta bekövetkezett változások rögzítése értékes adatokkal járulhatna hozzá az egyes tájak történetének feltárá­sához.

Expedícióban vett részt a Földgömb magazin

Milleker Rezső debreceni professzor 1929-ben alapította meg A Földgömb című földrajzi folyóiratot, amelyet 1933-ig szerkesztett, majd átadta a társaságnak. A földrajztudományt népszerűsítő ismeretterjesztő folyóirat 1944-ben megszűnt, és évekig nem jelent meg. A Földgömb újraalapítása és újbóli megjelenése Nemerkényi Antalnak, a Magyar Földrajzi Társaság főtitkárának az érdeme. Az új folyam 1999-ben indult meg évi hat, majd 12 számmal. A Földgömb magazinhoz köthető az utóbbi évek legnagyobb szabású expedíciója is. A Földgömb Atacama Klímamonitoring Program résztvevői – Nagy Balázs, az ELTE docense vezette a csapatot – 2012–2018 között négy alkalommal jártak a Chile és Argentína határán húzódó, 6893 méter magas Ojos del Saladón, a Föld legmagasabb vulkánján. A magyar kutatók 2012-ben műszerezték be a vulkánt – a kutatás a bolygó legmagasabban végzett klíma­monitoring vizsgá­lata.

Több megbecsülést érdemelne. Lóczy Dénes szerint annak ellenére, hogy az interneten minden információ elérhető, a földrajzi ismeretek olyan szintre süllyedtek, hogy ez ellen mindenképpen tenni kell. A térképolvasási jártasságot sokan elavultnak, fölöslegesnek érzik az automata navigációs rendszerek korában. Így eshet meg az például, hogy a menetrendszerű légi járatok tapasztalt pilótái is helytelenül tájékoztatják az utasaikat arról, éppen merre járnak. Összetévesztik a Tirrén-tengert az Égeivel, Szlovéniát Szlovákiával.

– A földrajz tekintélyét romboljuk, ha tagadjuk, hogy tudományunk jelentősen hozzá tud járulni korunk környezeti problémáinak megoldásához, legalábbis helyi és regionális méretekben. Harcolnunk kell az ellen, hogy a földrajzot „visszaminősítsék” iskolai tantárgy­gyá vagy leíró tudománnyá – vázolta aktuális feladataikat az elnök, hozzátéve, hogy a probléma nem új keletű, a társaság vezetősége a kezdetektől fogva elégedetlen volt a földrajz közoktatásban betöltött szerepével. Állandó küzdelmet folytattak az óraszámok csökkentése ellen, ami azonban szélmalomharcnak bizonyult – mondta Lóczy Dénes.

Ráadásul kudarcként élik meg – hogy a hazafias nevelés két fő területét, hazánk földjének és népünk történetének ismeretét nem sikerül azonos súllyal megjeleníteni a tantervekben, azaz csaknem azonos óraszámot elérni a földrajz és a történelem számára. Hangsúlyozta azt is, hogy az időbeli és térbeli gondolkodásra ösztönző geográfia tudománya – amelybe beletartozik a természet-, a társadalom- és a gazdaságföldrajz – napjainkban is rendkívül fontos. A földrajznak olyan sorsdöntő kérdésekben kell állást foglalnia, hogy milyen hatással lesz a globális éghajlatváltozás a környezetünkre, a gazdaságra és a társadalmi életre. Mindezek a hatások pedig vidékről vidékre a földrajzi viszonyok szerint különbözők. De ha a világméretű társadalmi folyamatokat, például a migrációt kívánjuk megérteni, ott is jól jön a földrajzi tájékozottság.

Páratlan Balaton-monográfia

Lóczy Lajos, a társaság akkori elnöke 1891-ben elindította a Balaton tudományos tanulmányozását. Az ország jeles szakembereiből megalakult Balaton Bizottság két évtizedes kutatómunkájának eredménye a világirodalomban is páratlan Balaton-monográfia, amely 32 kötetben, magyar és német nyelven készült el 300 ezer korona felhasználásával. Nem kevesebb, mint 60 különböző szakember – sok külföldi is – sorakozott fel hívó szavára. Az első kötetek 1897-ben, az utolsó 1920-ban jelent meg.

Bárki lehet tag. A Magyar Földrajzi Társaságnak megalakulása óta fennálló dilemmája, hogy a szervezet zárt tudósklub vagy nyitott ismeretterjesztő társaságként funkcionáljon. Napjainkban az utóbbi tendencia a jellemző.

– Régebben csak ajánlással léphetett be az is, aki a földrajztudománnyal foglalkozott, de most már szívesen látjuk a művelt nagyközönséget, akit érdekel a geográfia, akinek fontos a térben látás és térben gondolkodás, az összetett rálátás a világra – invitálja a társaság soraiba az érdeklődőket Lóczy Dénes elnök, hozzátéve, hogy intenzívebb közösségi életet terveznek az elkövetkező években.