Ezüst cukortartót nyert

A Bauer család a Fekete-erdő környékéről érkezett Budapestre, vízimalmokat és pékséget üzemeltettek. Az ifjú Rudolf azért kezdett el sportolni, mert hét testvére korán meghalt, nem érték meg a felnőttkort, ő pedig a sporttal akarta megőrizni az egészségét.

A magyar sportolók küldöttsége az athéni olimpián találkozott először a diszkoszvetéssel, amely a görögök nemzeti sportja volt. Az 1896-os athéni játékokon egy amerikai turista, Robert Garrett nyert, mert oldallengetéssel messzebbre hajított, mint a féltérdes technikával harcoló hazaiak. Aztán Iszer Károly, az egyik magyar vezető hazahozott néhány ajándékba kapott diszkoszt, és elindult az ősi sportág hazai története. A 186 centis, 85 kilós, izmos Bauer már 17 évesen megnyerte a nemhivatalos magyar bajnokságot Siófokon, ahol két méterrel dobott nagyobbat, mint az 1896-os olimpián az amerikai bajnok.

Bauer akkoriban a mosonmagyaróvári Gazdasági Akadémia hallgatója volt, és ott forradalmasította a sportágat: ő dobott először másfél forgásos piruettel. Akkor még nem dobókör, hanem négyszög volt, onnan kellett minél messzebbre vetni a diszkoszt. Ugrásszerűen javult a teljesítménye: 33 métert és 21 centit mértek nála az olimpia előtt. És irány Párizs!

„Párizsban, az edzéseken nagyszerűen ment a dobás. Egy ízben 38,10 métert dobtam, amellyel túlszárnyaltam az akkori világcsúcsot. A versenyen azonban, mint a legtöbb sportolót, engem is elfogott az idegesség, és bár az első dobásaim a selejtezőben jól sikerültek, és 36,04-re repült a diszkoszom, a délutáni döntőben javítani már nem tudtam. Ezzel is elnyertem az olimpiai bajnokságot” – emlékezett vissza Bauer Rudolf.

Érdemes megemlíteni, hogy a gazdálkodással foglalkozó Bauer az olimpiára saját költségén utazott, sőt az ötödik helyen végző Crettier Dezső utazását is ő fizette. Aranyérmet nem kapott a sikeréért, csak egy ezüst cukortartót, aztán súlyos tévedések következtek, mert előbb az amerikai, majd az osztrák himnuszt játszották le a tiszteletére, és amikor újra és újra jelezték, hogy még mindig nem jó a dallam, akkor egy magyar csárdásra zendített rá a zenekar.

A francia lapokban ráadásul a neve mellett Budapest, Ausztria jelent meg. Az úszó, Halmay Zoltán ekkor bement az újság szerkesztőségébe, hogy felhívja a figyelmet a tévedésre, s ez olyannyira sikerült, hogy Bécs mellé Magyarországot írtak a következő lapszámba.

Bauer Rudolf a párizsi olimpiai győzelme mellett legalább annyira örült annak, hogy a fordulatból való dobást, amelyet ő honosított meg, minden diszkoszvető átvette, és az lett a diszkoszvetés modern stílusa.

Bauer Rudolf az 1900-as évek elején a sporthírekbe már mint evezős került be, a Pannónia Evezős Klub egyik legjobbja volt. Hogy hány sportágban próbálkozott az elmúlt századfordulón, azt bizony felsorolni is nehéz lenne. Hazatérése után, 1901-től 1903-ig a Pannónia Evezős Klub evezőseként sportolt, birkózásban, úszásban, tornában, vívásban jeleskedett, de gyakran felbukkan a kor labdarúgó-eseményein is, mint a Budapesti Torna Club – az első magyar futballcsapat tagja.

A Bács-Kiskun megyei Fülöpszállás határában volt birtoka, olimpiai győzelme után időnként ott gyakorolt a diszkosszal is, amelyet önmaga szórakoztatására nem­egyszer 40 méter fölé vetett, de ennél sokkal jobban érdekelte a búza vetése és aratása. Bauer Rudolf elvette feleségül Berky Jolánt, akit 1904-ben ismert meg. Három gyermekük született az idők során, Katalin, Jolán és Rudolf.

Nem volt kérdés számára, hogy bevonul katonának az I. világháború kitörésekor, így 30 hónapot harcolt Szerbiában és orosz hadszíntéren. Főhadnagyként, majd századosként működött, a M. kir. Pécsi 19. népfölkelő gyalogezred 10. századának századparancsnokaként. Harctéri részvételéből fennmaradt néhány érdekes dokumentum: egy Bauer főhadnagyhoz intézett „Alázatos kérelem”, a katonai érdemkereszt szalagján viselendő bronz ­katonai érdemérem és a Károly-csapatkereszt – olvasható a Nagyhaboru blogban.

Sebesülés nélkül megúszta a borzalmakat, egyszer pedig az életét kockáztatva mentette ki több bajba jutott katonatársát a Száva folyóból – írta róla a nagy magyarjaink életét kutató Sal Endre a Mandinerben.

Bauer Rudolf nem a sikert, hanem a sportot szerette. A magyar atlétika első olimpiai bajnoka még idősebb korában is büszke volt arra, hogy a görög diszkoszvetést megreformálta, és a fordulással való dobást az egész világon átvették, s ez lett a versenyszám új stílusa. Halálának 90. évfordulója alkalmából a Nemzeti Örökség Intézete (Nöri) teljeskörűen felújította a síremlékét Budapesten, a Fiumei úti sírkertben. Síremlékének a rekonstrukciója a Nemzeti Sírkert Felújítási Program keretében, a kormány támogatásával, csaknem egymillió forintból valósult meg.

A közleményükben idézték Móczár Gábort, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatóját, aki a sírnál tartott novemberi megemlékezésen elmondta: a Nöri küldetésének tekinti a magyar kultúra megőrzését, „és valljuk, hisszük, hogy a sport a kultúra része, hiszen ahogyan Szent-Györgyi Albert megfogalmazta, a sport nemcsak testnevelés, hanem a léleknek is az egyik legerőteljesebb nevelőeszköze”. A főigazgató még hozzátette, hogy a sportélet kiemelkedő alakjai nemcsak sikereikkel, hanem kitartásukkal is például szolgálhatnak a jövő generációinak. Győr Béla, a Magyar Olimpiai Akadémia főtitkára emlékeztetett, hogy akkoriban Bauer Rudolf sem erkölcsi, sem pedig anyagi elismerést nem kapott olimpiai győzelméért. A kiváló sportember 21 évesen, a csúcson hagyta abba a nemzetközi szereplést. Megfelelő támogatással és edzői segítséggel még sok kiemelkedő eredményt ért volna el – jegyezte meg.

A sportolói múlt és a vidéki élet ellenére Bauer Rudolfot viszonylag fiatalon, 54 évesen érte a halál. A Fiumei úti sírkert akkoriban tehetős polgárok által vásárolt fal menti sírhelyeinek egyikében, a Bauer család sírboltjában helyezték örök nyugalomra. Tiszteletére 2017-ben adták át Mosonmagyar­óváron a Bauer Rudolf Egyetemi Sportcsarnokot.