Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
Az évszázad végére a világ hatezer beszélt nyelvének akár a fele is kihalhat. Bár a folyamat megállíthatatlannak tűnik, az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) igyekszik ráirányítani a világ figyelmét, ezért február 21-ét az anyanyelv nemzetközi napjává nyilvánította.
Fütyülnek, mint a madarak. A kus dili, vagyis a madárnyelv ma már csupán egyetlen kis török faluban, Kuşköyben használatos. Madárnyelvként emlegetik, ugyanis fütyülésen alapul. A Fekete-tenger térségében élő hegyvidéki törökök körülbelül 500 éve kommunikálnak így egymással a nagy távolságok miatt, hiszen míg az emberi hang szélcsendes időben kb. 500 méterig terjed, addig a hangos fütyülés akár egy kilométerre is elhallatszik. Ugyanakkor, ha még nagyobb távolságban lévőt szeretnének megszólítani, a falusiak egyszerűen láncot hoznak létre, úgy közvetítik az üzeneteket. A tipikus füttyök közé tartozik a meghívás teára, a munkához való segítségkérés, vagy születést, esküvőt, temetést adnak hírül így.
Manapság azonban a mobiltelefonok felváltották a fütyülést, így egyre kevesebb fiatal érzi szükségét annak, hogy megtanulja a madárnyelvet. Szerencsére azonban a nyelvészek még idejében felismerték a jelentőségét, 1997 óta fesztivált rendeznek a kus dili tiszteletére, a közelmúltban pedig a madárnyelv tantárgyként bekerült a helyi általános iskola tantervébe, illetve 2019-től szabadon választható kurzus a törökországi Giresun Egyetem Turisztikai Karán.
A madárnyelvet nemcsak Törökországban használják, már Hérodotosz is leír olyan etiópiai közösségeket, melyek tagjai „úgy beszéltek, mint a denevérek”, de a Kanári-szigeteken használt füttynyelvről beszámoló jelentések is több mint hatszáz évesek.
A közelmúltban dokumentált negyvenkét madárnyelv legtöbbje azt mutatja, hogy használóik meredek domborzatú vagy sűrű erdőkkel borított helyeken élnek. Közös bennük, hogy mindegyik beszélt nyelven alapul, a Kuşköyben használt változat például a szokásos török szótagokat magas hangokká alakítja. A „Van friss kenyered?” török kifejezés madárnyelven hat különálló fütty, amit a nyelvvel, a fogakkal és az ujjakkal hívnak életre a falusiak.
A gyógyítók nyelve. Nem egy nyelvész mutat rá a tényre, hogy ha egy őslakosok által használt nyelv kihal, vele együtt nagyon könnyen elvész a környezetről évszázadok alatt felhalmozott tudás is. Hiszen például számos olyan növényfaj él a bolygónkon, amely a tudomány számára még szinte ismeretlen, ám egy-egy helyi népcsoport életének szerves részeit képezi. Tökéletes példa erre a bolíviai sámánok és gyógyítók nyelve, a callahuaya, amit kevesebb, mint kétszáz férfi ismer Charazaniban, a Titicaca-tó közelében, s amelyen az ősök a több ezer gyógynövénnyel kapcsolatos információkat megőrizték és továbbadták a szertartásaik során.
A bolíviai indiánok évezredek óta élnek szimbiózisban a természettel. A gyógynövények ismerete mellett a vadméz és a lép jótékony hatását is tanulmányozták – például ez utóbbit az impotencia és a meddőség kezelésére használják –, de az oregánóval fűszerezett mate teájukba is belefőzik, amit afrodiziákumként fogyasztanak.
A callahuaya több bolíviai őslakos nyelv elemeit kölcsönzi, hangzása leginkább a kecsuához hasonlít. Az eredetét övező titokzatosság még inkább növeli a gyógyítók tiszteletét, s fokozza a helyiek félelemérzetét a nyelvet beszélők iránt.
Nincs írott formája. Japán második legnagyobb számú kisebbsége az ainu népcsoport, becslések szerint a létszámuk 24 ezer főre tehető. A nyelvük mára csaknem kihalt, a 2018-as felmérések szerint a Szahalin- és a Kuril-szigeteken, valamint Japán északi részén, Hokkaidó szigetén élők közül néhány ezer szigetlakó beszélte folyékonyan, míg gyermekeik és unokáik már csak megérteni tudták, használni nem.
Az ainu ismeretlen eredetű nyelv, semmilyen genealógiai kapcsolatban nem áll a japánnal, grammatikájából hiányzik a múlt, a jelen, a jövő idő, teljes mértékben szóbeli, nincs írott formája – ami azt jelenti, hogy amikor a megmaradt néhány beszélője meghal, az ainu is örökre elvész.
A nyelv pusztulása az erőszakos asszimilációban gyökerezik. A XIX. század végétől a XX. század elejéig tartó Meidzsi-időszakban ugyanis a japánok betiltották az ainut az iskolákban és a hivatalos intézményekben, sőt a táncokat, az énekeket, valamint a hagyományos vadászatot és halászatot is erősen korlátozták. Az ainu nyelvről kevés leírás született. Az első szógyűjtemények japán szerzőktől származtak, a múlt századtól viszont már európai kutatók is megjelentek, a Dobrotvorszkij testvérek 1875-ben jelentették meg ainu–orosz szótárukat. A nyelv nemzedékről nemzedékre, szájhagyomány útján, népdalokban és elbeszélésekben él tovább, művelői ma azért küzdenek, hogy iskolát alapíthassanak, s hogy a nép hagyományos történeteit csokorba gyűjtsék.
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu