A sokszínűség ígérete

Noha az elmúlt években többször megfordultam Temesváron, tavaly nyáron jártam először a magyar házban. A Temes megyei önkormányzattal szemben levő impozáns épületet 1930-ban építette közadakozásból a temesvári magyarság. A Magyar Ház Részvénytársaság tulajdonában levő ingatlant a kommunista hatalom államosította, az 1989-es rendszerváltást követően pedig hosszú pereskedések után sem sikerült visszaszereznie a helyi magyar közösségnek. Amikor minden remény elszállt, hogy a magyar ház jogi úton visszakerülhessen a régi tulajdonba, a belvárosi ingatlant magyar állami támogatással vásárolta meg a temesvári magyarság legfontosabb kulturális, közművelődési szervezete, a Várbástya Egyesület. Az épület ünnepélyes átadására tavaly júniusban, a nemzeti összetartozás napján került sor.

Idén márciusban, amikor Temesváron járva a hagyományos kinézetű épületet kerestem az egykori Liget úton, az állványokkal sűrűn beborított homlokzat miatt nem találtam rá. Az utca és a szemben levő megyeháza ismerős volt, csak éppen a keresett ingatlan hiányzott. Benyitottam egy szomszédos üzletbe, ahol egy kedves román hölgy próbált segíteni, de bevallotta, hogy nem hallott a magyar házról. Aztán mégis benéztünk a letakart homlokzatú ingatlan kapuján, hogy kiderüljön, helyben vagyunk. Mindenesetre sokat elmond Temesvár immár elenyésző kisebbségbe szorult magyar közösségének megítéléséről, hogy a közelben áruló román kereskedő sem tudja, hol székel a magyarság kulturális központja.

Elhidegült testvérvárosi kapcsolat

Veszprém és a görögországi Elefszína mellett 2023. január elsejétől Temesvár Európa kulturális fővárosa. A bánsági nagyváros lázasan készül. A korábban hatalmas zörejjel közlekedő, lerobbant villamosokat a 2020-tól polgármesteri mandátumát töltő, németországi születésű Dominic Fritz városvezető nemrég cserélte le modern járművekre. A belváros málladozó falú épületeit rendre felújítják, azonban a külvárosok fele haladva siralmas képet látunk. Tény, hogy sok épület felújítása van folyamatban, akárcsak az áprilisban átadásra kerülő, eredeti szépségében megújuló temesvári dóm, a római katolikus székesegyház.

A Várbástya Egyesület elnökével, Tamás Péterrel beszéltem meg találkozót a magyar házban, hogy körüljárjuk a magyar közösség kulturális részvételét az Európa kulturális fővárosa programban. A temesvári magyarság legfontosabb rendezvényét, a Temesvári Magyar Napokat szervező egyesület elnöke Németországból tért haza szülővárosába, és tiszteletbeli konzulként Magyarországot is képviseli a Béga-parti városban.

A kulturális rendezvénysorozat egyelőre sok kérdőjelet vet föl. Mint kiderült, főbb irányvonalait nem helyben döntik el, hanem sok mindenben kell alkalmazkodni a brüsszeli elvárásokhoz. Emiatt történhetett meg, hogy az egyesület által javasolt Székely László építészről szóló kiállítás nem került be a nyitórendezvények közé. Az 1877–1934 között élt Székely László 1903–1922 között Temesvár főépítészeként vált ismertté. A bánsági nagyváros építészeti öröksége kötődik a nevéhez, így nem véletlen, ha a magyarok abban reménykednek, az idei rendezvénysorozat kiváló alkalom lesz a jeles építész munkásságának bemutatására egy kiállítás keretében.

Tamás Péter szerint a valódi multikulturalizmus lényege az volna, hogy a városban évszázadok óta együtt élő nemzetiségek bemutatkozzanak. A közönség megismerhesse a magyar, német, szerb vagy bolgár kultúrát, hiszen Temesvár az egyedüli erdélyi nagyváros, amelyiket ennyire színes közösség alkotja.

A civil szervezet elnöke szerint az Európa kulturális fővárosa program ebből a megközelítésből keveset kínál, azonban bizakodóak, hogy a hozzáállás változni fog. Tamás Péter személyesen ismeri a polgármestert, többször találkozott vele, és ígéretet kapott, hogy az év folyamán a magyar közösségnek is lesznek kulturális bemutatkozási lehetőségei.

– Bízunk a sokat hangoztatott multikulturalitás esélyében! Miután a németek elmentek, Temesvár legnagyobb nemzeti kisebbsége a magyar, ezt nyomatékosítjuk. Sok kulturális tervünk van a felújítás alatt álló magyar házban is, ahol már működik egy hetven személy befogadására alkalmas kisterem, és júliusra készül el a nagyobb bálterem is – magyarázza vendéglátóm. Az épület első két emeletén tart a felújítás: a rendelkezésre álló pénz a fontosabb munkálat elvégzésére elegendő.

A tiszteletbeli konzul szerint Temesvárnak ma is sajátos hangulata van, amely nemcsak a befektetőket, hanem a különböző országok diplomáciai képvisele­teit is vonzza. Bukarest után az egyedüli romániai város, ahol 17 konzulátus vagy tiszteletbeli konzul székel. A konzulok rendszeresen találkoznak egymással, kicserélik tapasztalataikat. Tamás Péternek jó barátja több konzul, ugyanakkor ő Németországból hazatelepedett vállalkozóként tagja a 167 német céget tömörítő bánsági gazdasági csoportnak, a Deutschsprachiger Wirtschaftsclub Banatnak.

A térségben a német gazdasági jelenlét a legerősebb, ezért is húz jobban Tamás Péter szíve Magyarország felé. A határon túlról több együttműködési lehetőség kínálkozik, például a testvérvárossal, Szegeddel. A 100 kilométerre fekvő dél-alföldi várossal pár évtizede sokat ígérő testvérvárosi kapcsolat alakult ki, mégis kihűlt a kezdeményezés. A Várbástya Egyesület nyári biciklitúrákkal és egyéb kezdeményezésekkel próbálja élénkíteni a két város egymás iránti érdeklődését.

A magyarokat dicsérve

Miközben a polgármesterhez igyekszem, betérek a szomszédban levő román elárusítóhoz, hogy elújságoljam a hírt: rátaláltunk a „célpontra”. Ha más is kérdezi, legalább tudja, kik laknak a szomszédjában. Hangsúlyából ítélve nem temesvári, csak itt dolgozik, mint sokan mások a bánsági nagyvárosban. Az utcákon a Dél-Romániából betelepülők tömegével találkozunk: hanghordozásukon érződik az oltyán stílus. Aki régebben jött, az már beleszokott Temesvár sajátos világába, az újonnan érkezőket viszont zavarja az „idegen” szó, közöttük a magyar is.

A város polgármestere, Dominic Fritz büszke Temesvár múltjára. Ezt többször is szóvá tette, elsősorban a magyar ház tavaly nyári avatóján mondott beszédében, amikor a magyarok megkerülhetetlen szerepét hangsúlyozta Temesvár történelmében. Beszélgetésünk elején felidézem néhány emlékezetes mondatát, arra utalva, hogy a többségi román politikum részéről sajnos nem vagyunk ilyen gesztusokhoz szokva. Dominic Fritz elmosolyodik, és azt mondja, hogy a nemzetiségek és a románság együttéléséről szóló bánsági tapasztalatok merőben különböznek az ország más vidékeitől.

– Temesvár évszázadokig magyar többségű város volt, és ma is magán hordozza egykori polgármestereinek és építészeinek keze nyomát. Sok román együtt nőtt fel a magyarokkal, németekkel és szerbekkel. Több idősebb temesvári román embert ismerek, akik jól beszélnek magyarul, mert gyerekkorukban a szomszéd gyerekektől sajátították el a nyelvet. Nálunk ma is lezser együttélést tapasztalok a románok és magyarok között – foglalja össze tapasztalatait Temesvár polgármestere. Meggyőződése, hogy az Európa kulturális fővárosa titulus a multikulturalizmusnak köszönhető.

A programsorozatról szólva, a polgármester két fő vonalról beszél. Az alapprogramokkal Temesvár még 2015-ben pályázott a volt román polgármester, Nicolae Robu idején. A program többi részének műsorfüzete azonban még nincs lezárva. A 2023-as évben több mint ezer kulturális rendezvény várja közönségét, többek között magyar részről is. – A magyar közösség felhozatalából kiemelném a temesvári magyar színház TESZT Fesztiválját, amely a multikulturális értékek szép példája. Részt vesz benne többek között a temesvári német színházi társulat is. Színes tánckavalkád keretében szeretnénk bemutatni a Bánságban élő népek hagyományait, de mint említettem, a műsorfüzet nincs lezárva, várjuk a további javaslatokat – nyomatékosítja Dominic Fritz polgármester.

A belvárosi műemlék épületeket leszámítva, Temesvár nem túl szép és nem annyira rendezett város. A polgármester tisztában van az elődeitől átvett nehéz örökséggel, azonban úgy látja, a város gyors léptekkel indult el a fejlődés útján. Ennek egy része még nem látszik, de szerinte hosszabb távon mindenki számára egyértelmű lesz. A polgármester optimista Temesvár jövőjével kapcsolatosan, amely mágnesként vonzza a külföldi befektetőket. A gazdasági fellendülés során sokat vár az idei kulturális programokra épülő turizmustól is.

A református központban

Következő állomásunk a Gyárvárosban épült Új Ezredév Református Központ, amely a temesvári magyarság másik centruma. Építését harminc évvel ezelőtt, Tőkés László püspöksége idején határozták el, de a romániai bürokrácia és a korábbi magyarországi kormányváltások miatt a tervezés és a kivitelezés elhúzódott. Talán jövőre fejezik be a hátramaradt munkálatokat: a temesvári lesz a Kárpát-medence legnagyobb és építészetileg egyik legszebb protestáns központja.

Gazda István lelkész végigvezet a többszintes építmény folyosóin, ahol turisták fogadására alkalmas vendégszobáktól koncertteremig, ifjúsági klubig, könyvtárig, olvasó- és konferenciatermekig és a középen elhelyezkedő gyönyörű kialakítású templomig minden helyet talál. A Makovecz Imre tervei alapján elkészült épületegyüttes átadott részei már nyitva állnak a képzőművészeti, színházi és komolyzenei rendezvények előtt. A református központ egyik helyszíne lesz az Európa kulturális fővárosa rendezvénysorozatnak.

– Nyitunk a város a kulturális igényei felé. Vétek lenne ekkora központot bezárni maroknyi magyar számára. Anyagilag önfenntartóvá kell tegyük, másrészt építészetileg olyan gyönyörű hely, ahova a temesvári románok is szívesen jönnek. Ha a város összlakosságának mindössze öt százaléka magyar, akkor ez az arány a kulturális rendezvények közönségének soraiban is megmutatkozik. A rendezvényeken értelemszerűen több a román vendégünk – érvel Gazda István református lelkipásztor.

Három év felújítási munkálat után temesvári tartózkodásunk idején nyitják meg egy látogatói csoport előtt az 1736–1773 között épült római katolikus székesegyházat, a temesvári dómot. Nem hagyjuk ki az alkalmat, hiszen ez a Bánság egyik legszebb római katolikus temploma. Az ötmillió euróból finanszírozott felújítást európai uniós pályázaton nyerte el a Temesvári Római Katolikus Egyházmegye. Szekernyés János nyugalmazott újságíróval, helytörténésszel is találkozunk, akinél jobban a sajtómunkások közül talán senki nem ismeri Temesvár és a Bánság múltját. A kiváló előadó visszakanyarodik Károly Róbert korába, amikor 1316 és 1323 között Temesvár volt a Magyar Királyság fővárosa, miután a király csak itt érezte magát biztonságban. Ez a biztonság kitartott bő két évszázadig, de 1552-ben Temesvár is török kézre került.

Szekernyés János szerint aki a mai multikulturalizmusnak keresi a gyökereit, annak időben vissza kell mennie a török hódoltság koráig, amikor a környék magyarsága jórészt kipusztult a Délvidéknek eme szegletében. A törököt felváltó Habsburgok három hullámban telepítették be a svábok őseit, de szép számban jöttek románok, szerbek, bolgárok és más népek is. Trianonig többségben svábok, magyarok és szerbek éltek a városban, a kis létszámú román közösség számbelileg a kommunizmus évtizedeinek iparosításával sokszorozódott meg.

– Amikor a hatvanas években fiatal értelmiségiként Temesvárra kerültem, ha az ember nem tudott néhány szót svábul, nem mehetett a zöldségpiacra, mert a környező falvakból jött sváb parasztasszonyokkal nem értette meg magát. De nem volt ebből gond, mert a legtöbb temesvári beszélt magyarul, románul és németül is. Régi szép idők! – tárja szét a kezét nyugdíjas újságíró-kollégám, aki az elmúlt ötven esztendőben testközelből élte meg az igazi multikulturalizmus mai utánzatának kialakulását.