Tavaszi szirombontás

Kaucsuktól az orchideáig. A Szingapúr városközpontjában létesített botanikus kert egyike annak a háromnak, amelyek az UNESCO Világörökség részét képezik. A Mezőgazdasági Kertészeti Társaság 1859-ben alapította, megalakulása után kulcsszerepet játszott a régió gumikereskedelmének fellendülésében, amikor első tudományos igazgatója, Henry Nicolas Ridley vezetésével itt forradalmasították a gumigyártáshoz szükséges kaucsuk előállítását. A kert ma már másik fontos feladata a trópusi haszon- és dísznövények kutatása. Kialakításakor az Egyesült Királyságban található Királyi Botanikus Kertek facsemetéit és palántáit használták fel, ezek szaporításáról már helyben gondoskodtak, s később innen osztották el a növényeket Délkelet-Ázsiába és a világ más részeire is.

A főkertekben található Nemzeti Orchidea Kert az orchideakutatások élvonalába tartozik. Az egyenlítői éghajlatnak köszönhetően itt található a legnagyobb orchideagyűjtemény, amely 1200 fajból és 2000 hibridből áll. A virágok népszerűségét mutatja, hogy 1981-ben a hibrid kúszó orchideát, a Vanda Miss Joaquimot az ország nemzeti virágának nevezték ki.

Séta a Fakígyón. A Dél-afrikai Köztársaság déli részén, a Tábla-hegy keleti oldalában fekvő nem mindennapi kert a világ egyik legváltozatosabb flórájával és faunájával dicsekedhet, amely vezető szerepet tölt be a természetvédelmi kutatásokban és a megőrzésben is. Fokvárosnak az UNESCO Világörökség részét képező parkja, a Kirstenbosch Botanikus Kert 1913-ban jött létre azzal a céllal, hogy megőrizze a régió egyedülálló növényvilágát. Ma különálló területekre oszlik, így sétálhatjuk körbe a haszonnövények ágyását, az arborétumot vagy a Szoborkertet, és külön részen ismerkedhetünk meg a kihalás veszélyétől fenyegetett dél-afrikai növényekkel.

A több mint 5 négyzetkilo­méternyi kertet nem csak a virágok és növények szerelmesei keresik fel, a Kirstenbosch tökéletes a ma­dármegfigyeléshez is. A sisakos gyöngytyúk mellett fokföldi fran­kolinnal és sztyeppei ölyvekkel is találkozhatunk, a Fakígyón – vagyis a magasban húzódó sétányon – pedig a fák koronái között gyönyörködhetünk a tájban és a felhősapkás Tábla-hegység lapos gerincében.

Hidegtűrők a sziklák között. A norvég Arktisz-Alpesi Botanikus Kertnek már a neve is elárulja, mi vár arra, aki Tromsø városába látogat. A világ legészakibb botanikus kertje tökéletes példa arra, amikor a természet ereje a kedvezőtlen körülmények között is győzedelmeskedik. A megszokott, zölden pompázó sétányok helyett itt szó szerint kőrengetegben találja magát az ember, és igencsak le kell hajolnia, hogy a világ minden területéről származó hidegtűrő fajokat észrevegye a sziklák között.

A kertben 28 tematikus gyűjtemény található, köztük az Északi-sarkvidék, a Himalája, Dél-Amerika legdélebbi része és az északnorvég partok növényei, s megannyi faj nem látható más kertekben, csupán Tromsøban.

A legújabb táj, amit a kertészek kialakítottak, egy nagy kőgerinc. Ide a száraz és meleg déli lejtőn élő, Törökországból, Libanonból, Dél-Afrikából és Chiléből származó növények kerültek, míg az északi oldalon a Svalbard hóágyás növényei virítanak az évszaknak megfelelően. Itt található többek között Európa egyik legritkább boglárkája, a Ranunculus wilanderi, amely vadon csak egyetlen helyen fordul elő a világon: Kapp Thordsen Svalbard enyhén lejtős tundravidékén, általában mélyen beágyazva a mohatakaróba.

Az újjáéledés szimbóluma. Japán leglátványosabb természeti jelensége kétségkívül a tavaszi cseresznyevirágzás, amely a megannyi szakurafajtának köszönhetően több hónapig is eltart. A japáncseresznye virága változatos színű, a fehértől a sötét rózsaszínig terjed, virágzásának ünneplése pedig csaknem 1300 éves múltra tekint vissza a távol-keleti kultúrában. Külön neve is van: virágnézés, azaz hanami.

A szakura csodálata egy legendához köthető: a Fuji istennője minden év tavaszán újjáélesztette az elhalt virágokat, és cseresznyefavirágokkal díszítette a japánok legszentebb hegyét. Így vált a sza­kura az újjáéledés szimbólumává, de gyors elvirágzása miatt a halandóságot, az elkerülhetetlen elmúlást is jelképezi.

A legkorábbi virágzás a trópusi Okinaván általában már januárban elkezdődik, míg az utolsó szirombontás Hokkaido legészakibb szigetén május elején figyelhető meg. Japán fő turisztikai látványossága csaknem ezer helyen várja a turistákat, erre az egyik legalkalmasabb a Nara prefektúrában található Yoshino-hegy. A magaslat nemcsak könnyű túrázásra alkalmas, de kétszázféle japáncseresznye több mint 30 ezer fája borítja a felfelé vezető nyolc kilométeres ösvényt. Leghíresebb fája egy hatalmas cseresznyefa, melynek ágai a föld felé hajlanak. Alkonyattól éjfélig kivilágítják.

Mint minden hegyvidéken, itt is adódnak magassági és hőmérsék­leti különbségek, így a cseresznyevirágok az egymás fölött elhelyezkedő négy ligetben különböző időpontokban nyílnak. Az alsó szint virágzik először, így az esetleg a szezon végére érkezőknek sem kell csalódniuk, hiszen a felső ligetek még május elején is virágba borulnak.

Yoshinoyama nemcsak az első számú célpont Japánban a sza­ku­ra­szezonban, hanem az egész hegyvidék az UNESCO Világörökség része is.