Szakrális teret épít

A koronavírus-járvány ideje alatt sem tétlenkedett az idén 63. életévét töltő Puss Sándor atya, hiszen közösséget építeni komoly vállalás. Köbölkút plébánosa a Szenchez közeli Zonctoronyban és a Csallóközben, Hegyétén talált munkatársakat a kápolnaépítésekhez. Így sikerült rövid idő alatt felépítenie a kis fogadalmi kápolnát a járványok idején oltalmazó erejű ókeresztény vértanú, a II. szá­zadban élt Szent Corona tiszteletére. De nincs megállás: tervezi, hogy megépítenek egy Szent Lászlóról elnevezett épületet is, amelyhez már sikerült szert tennie egy naiv festményre lovag­királyunkról. A ká­polna építésére ugyan már rendelkezésre áll az anyagi forrás, de addig nem kezdhetnek hozzá, amíg a hivatalos engedélyeztetés le nem zajlik.

A kis Szent Corona-kápolna fala részben az útba építve áll, hiszen errefelé homokkő talaj van – ennek köszönhetőek a finom borok –, de a fal bizony már életveszélyes volt. A rendbehozásra beadott pályázat sikerének köszönhetően indulhatott meg a munka: bár a betonozást nem egymaga csinálta Sándor atya, de minden szöget maga vert be a falakba. – Apám ács volt, nagyapám ács volt, s az Úr Jézus is ács volt… – mondja mosolyogva.

Kevés ablaka van a kápolnának, de kinn tavaszi meleg van, és süt a nap, így jólesik a hűvös térben körülnézni. A melankolikus hangulatú kiállítás képei megérintik a lá­togatót. A kápolna földszintjén ugyanis női vértanúk ábrázolásai láthatók. Tragikus sorsú, s gyakran az öngyilkosságot választó fiatal alkotók, művészek, sportolók sorozatát, a külön bejáratú emeleten pedig a férfiakról készült alkotások kaptak helyet.

– Legutóbb az emeleten Kaszap István-emlékkiállításunk volt, s mellette értelmes, egészséges, tehetséges fiatalok sorát mutattam meg, akik általában önkezükkel vetettek véget az életüknek – meséli az atya.

A tárlat egy részét képező képes anyagot Sándor atya vándorkiállításnak szánta, és ennek megfele­lően a gyűjtemény bejárta a fél Félvidéket, egyebek közt iskolákat is. Amerre eljutott, ott az iskolás diákok szüleire nagy hatással voltak a hallott-látott történetek.

A Szent Corona-kápolna azonban nem csak kiállítóhely, hiszen a teteje is látogatható, s ha a külön kis lépcsőn felmászunk oda, ellátni Magyarországig. – Ide ülök ki esténként, és ide hívom beszélgetni a vendégeimet – meséli az atya.

A jezsuita szerzetes azonban nemcsak összerendezi és őrzi azokat a szentekhez kötődő anyagokat, amelyek másoknak sokszor nem tűnnek értékesnek – s melyekért régiségboltokba is ellátogat –, de főiskolai tanárként minden év­ben megjelentetett egy-egy kötetet is. Ilyen volt például a 2016–17-ben kiadott Nőciklopédia, amely a tragikus halált halt lányokról-asszonyokról szóló történeteket tartalmazta. Ezt is elsősorban a tanítványainak szánta, s ebből született meg a kápolnában látható képes sorozat a vértanúkról.

Az atya egész évben gyűjti az írnivalókat, melyeket aztán telente formába önt, így például korábban feldolgozta a Csallóköz legrégebbi krónikáját Náray György esztergomi kanonok-énekszerző, költő, plébános kézzel írott latin szövege alapján. 2020-ban jelent meg tollából az Erotológia címet viselő, keresztény értelmező szótár első kötete is, melynek nem titkolt célja, hogy megértsük: a szenvedélyre – mint Isten alkotására – szükség van, de ha helytelenül kezeljük, vagy ha nincs helye az életünkben, akkor betegessé, majd függővé, szenvedélybeteggé tesz.

A plébániakert kialakításának befejezése még várat magára, de az itt elhelyezett szentszobrok, köztük Giulia Cesaris mellszobra vagy a samáriai asszony alakja is belesimul a környezetbe. Sándor atya elképzelései szerint a templomtól lépcsők vezetnének le a kőfal aljába, ahol a lourdes-i barlanghoz hasonló helyszínt képzelt el, esti megvilágítással. A valaha talán borpincének használt helyiségbe szép Mária-szobrot állított, hiszen a Mária-ábrázolásoknak is lelkes gyűjtője: elsősorban a Szoptató Madonna-ábrázolásokat keresi.

– Mindent nem gyűjthetek, de van itt egy különlegesen szép Murillo-másolatom, amire nagyon vigyázok. Nem ismert az alkotója, de mondják, hogy Szinyei Merse Pál ajándékozhatta annak idején az eperjesi püspökségnek – tudjuk meg művészetkedvelő házigazdánktól a barokk keretbe foglalt, bensőséges Mária-ábrázolás lehetséges eredetét.

A plébános úr életútjáról érdemes megemlítenünk a teljesség kedvéért, hogy erdészeti főiskolai tanulmányai mellett nem hivatalosan készült a szerzetesi pályára, s a rendszerváltás – azaz 1990 – után hamarosan pappá szentelték. Rómában a Gregoriana Pápai Egyetemen tanult, ahol az olasz nyelvet is elsajátította, majd hazatért, s 1995 után a nagyszombati teológiai karon tanított. Emellett szenvedélybetegekkel, lelkigondozással is foglalkozott, a medjugorjei, úgynevezett Cenacolo közösség Felvidékre hozásával, közösségi házak megnyitásával igyekezett segíteni. Később visszatért még Rómába, s tanított néhány esztendeig a Gregoriana Egyetemen, majd 2015-ben került Köbölkútra, amely a nyitrai egyházmegyéhez tartozik.

S hogy hosszú távon mi a célja a jelenleg is látható gyűjteményekkel? Bízik benne, hogy sikerül egy külön kulturális anyagot összeállítania a három kápolnában elrendezett tárlatból, s egy keresztény múzeumot nyitni itt, a Felvidéken. – Szerencsére többen vannak-vagyunk, akikkel ezért dolgozunk – teszi hozzá mosolyogva.

Szent Corona története

Se születésének, se halálának időpontja nem ismert pontosan, de valószínűleg a II. században élt. A legendák szerint kiállt a férje – Viktor – barátja mellett, akit halálra ítéltek, mert felvette a kereszténységet. Corona odalépett hozzá, hogy vigasztalja a kivégzés előtt, ezért őt is elfogták, és neki is kínhalál lett a sorsa.

Mártírként halt meg Antonius Pius vagy Diocletianus császár uralkodása alatt. Ikonográfiai attribútuma a pálmaág, mivel halála is a pálmákhoz kötődik. Kínvallatása ellenére kiállt Krisztusba vetett hi­téért, ezért két egymáshoz hajlított pálmafához kötözték, melyeknek felpattanó törzsei szétszakították a testét.

A szent tisztelete a görög- és római katolikus, az ortodox, a kopt és az etióp egyházban is él. Többek közt a járványok elleni küzdelem védőszentje.