A keresztre feszítést büntetésként már az ókori keleti államokban – köztük Föníciában, Asszíriában és Perzsiában – is alkalmazták. A mai ember számára ismert kivégzési eljárás a Római Birodalomban terjedt el, de a Távol-Keleten még évszázadokkal később is így büntették a keresztényeket.
A kínzással együtt járó büntetések közül talán az egyik legkegyetlenebb módszert a Római Birodalomban már a Krisztus előtti III. századtól a IV. század első feléig, Konstantin császár koráig használták.
– A keresztre feszítés legsúlyosabb bűncselekményekért járt: például az urukat eláruló rabszolgák vagy éppen a hazaárulók büntetése volt. A kivégzőhely a városon kívül helyezkedett el, ahová a bűnösnek tartott személy vitte a vállán a körülbelül harminckilós keresztgerendát (patibulum). A kereszt hosszabb, álló gerendájára már a kivégzés helyén fektették rá az elítéltet, majd kötelekkel húzták fel a keresztet – ismerteti lapunknak a büntetés menetét Jakits Johanna történelemtanár, premontrei szerzetesnővér.
A keresztre feszítés szabályait a római jog határozta meg. – Azt is előírták, hogy a kivégzett személy feje fölé függesztett kis táblán három adatnak – név, származás, bűntett – kellett szerepelnie. Az elrettentést szolgálta, hogy a holttesteket általában otthagyták a kereszten. Az különösen nagy kegynek számított, ha valakit el lehetett temetni. Jézus Krisztus testének kiadásáról Pilátus római helytartó döntött, és az is fontos volt, hogy a zsidó előírások szerint Jézust az ünnep előtt el kellett temetni – hangsúlyozza Johanna nővér, aki figyelmünkbe ajánlja Mel Gibson filmrendező Passió című alkotását, amely hitelesen visszaadja mindazt, ami Krisztussal történt nagypénteken.
Caravaggio: Szent Péter keresztrefeszítése
Aki nem tartotta magát méltónak
Péter apostolt fejjel lefelé feszítették meg. A később szentté avatott Péter azért kérte, hogy így végezzék ki, mert nem tartotta méltónak magát arra, hogy úgy haljon meg, mint a mestere. Miért érezhetett így az apostol? Jakits Johanna szerint Péter több esetben is megmutatta számunkra, hogy mennyire esendő. Ő volt az, aki háromszor megtagadta mesterét, majd Jézus a feltámadása után a Genezáreti-tónál háromszor is megkérdezte Pétert, hogy szereti-e őt. Péter nagyon emberi maradt akkor is, amikor a Nero császár idején lezajlott keresztényüldözéskor hagyta volna, hogy kimenekítsék Rómából. Ekkor azonban szembetalálkozott Krisztussal, aki azt mondta neki, hogy ismét keresztre feszítteti magát helyette. Az apostol megértette Krisztus mondatát, és vállalta a kereszthalált. A római Quo Vadis-templom mellett ma is látható Péter lábnyoma, ami a hagyomány szerint a találkozáskor égett bele a talpa alatt az út kövébe.
A római korból nemcsak Jézus keresztre feszítésének leírása, hanem egy másik történet is megmaradt. Marcus Crassus hadvezér és konzul hatezer lázadó rabszolgát feszíttetett keresztre, miután legyőzte Spartacust. Capuától Rómáig a Via Appia út mentén, az egyik oldalon állították fel a kereszteket – stílusosan, hiszen máskülönben eltakarták volna a tengerre nyíló kilátást. Az elítéltek két-három napig maradtak életben, amíg fulladás, szívbénulás, sokk vagy kiszáradás következtében meg nem haltak.
Többféle keresztforma is szerepelt a büntetőeszközök között. A legelterjedtebb a „T” betűre hasonlított, de használták az „x” alakút is. A hagyomány szerint Péter apostol testvérét, Andrást ez utóbbira feszítették föl. Az andráskereszt szimbóluma megjelenik például a skót vagy az angol zászlóban is.
A keresztre feszítés legsúlyosabb bűncselekményekért járt...Forrás: jezsuita.hu
Kifeszített testtartásban függtek a kereszten, általában kötéllel rögzítve, és nem felszegezve – mert ahhoz rengeteg vas kellett volna. Amiből ugyanis fegyvert lehetett kovácsolni, azt nem feltétlenül elítéltekre használták el. A lábak alatt volt egy kiálló kis rész a gerendán, amelyen az elítélt a talpával meg tudott támaszkodni, és újra meg újra ki tudta feszíteni a mellkasát, így levegőhöz juthatott. Ezzel azt érte el, hogy tovább tartottak a kínjai. Ezért a holttest eltemetéséhez hasonlóan az is különleges kegyintézkedésnek számított – bármilyen kegyetlennek tűnik is –, ha eltörték az illető lábszárát. Ez ugyanis meggyorsította a halál beálltát, hiszen így már képtelen volt levegőt venni.
A keresztfán függő testet az oldalán lándzsával is megszúrták. Ez nemcsak azt a célt szolgálta, hogy végezzenek az elítélttel, hanem így ellenőrizték, valóban meghalt-e – foglalja össze az eljárást Jakits Johanna, és hozzáteszi: az elítélt személy négy katona kíséretében érkezett a vesztőhelyre, útközben köpködték, dobálták, gyalázták őt, de mindezek előtt a római jog előírása szerint megostorozták.
Végigjárják a keresztutat. Fotó: NurPhoto via AFP
Azonosulás a szenvedővel
A Fülöp-szigeteken az ottani keresztények közül sokan a szó szoros értelmében végigjárják a keresztutat – a keresztre feszítéssel együtt. Ez a hitük tudatos megnyilvánulása, és – bár egyre több turista látogat el a nagyheti eseményekre – nem látványosságnak szánják. Aki ebben részt vesz, nem csupán hasonulni, hanem azonosulni szeretne Krisztus szenvedésével.
A keresztényeknek kétezer év óta fontos szakrális szimbóluma a kereszt. A szerzetesnővér számára olyan kapaszkodót jelent, ami a káoszból rendet teremt. Mint mondja, kijelöli az élet középpontját, és a jelentőségével kapcsolatban egy szerzetestársa gondolatát is idézi, amely szerint „az élet kereszt nélkül lehetetlen, a kereszt szeretet nélkül elviselhetetlen”. Jakits Johanna hangsúlyozza: – A kereszt figyelmeztet minket a megváltásra, arra, hogy nem vagyunk egyedül, és más is végigment a szenvedéseken. Jézus Krisztus kereszthalálával már megváltotta az életünket a bűneinktől.
