Brazília magyar Mikulása

Bizonyára van otthon egy földgömbjük, vegyék csak elő, és forgassák meg, vagy simítsák szét a térképet a konyhaasztalon, és kalandozzanak el tekintetükkel jó messzire Magyarországtól. 1988-at írunk, és hősünk, Jelényi Loránd, miután felmondott a borsodi betonműveknél, ahol minőségbiztosítási ellenőrként dolgozott, s eladta a fehér Škoda Feliciáját, majd úgy is mondhatni, hogy e hamuban sült pogácsapénzből Görögországon, Olaszországon és Franciaországon keresztül kétszer nekirugaszkodva a nagyvilágnak, éppen idegenlégiós a Dél-Amerika északi részén található Francia Guyanán a 3e Régiment Étranger d'Infanterie-ben, azaz a 3. gyalogosezrednél. Ahonnan természetszerűleg néhány hónapi tapasztalatok alapján szökni készül, de nem úgy, ahogy a legtöbben, hogy aztán elkapják és nyilvánosan agyba-főbe verjék a bázis gyakorlóterén, és összetörten a homokban még meg is rugdossák...

Marseilles-ben lépett be kalandvágyból az idegenlégióba. Csak úgy nem lehet megszökni a Pireneusokban lévő farmokról. Orange városából már sokakat elvittek a kuwaiti háborúba, ő, mivel nem volt jó sportból, inkább teherautó-sofőr képesítést szerzett. Francia Guyanára került, ahol a légió egy francia rakétabázist őriz. A Magyarország nagyságú „ország” valójában Franciaország egyik tengeren túli megyéje, itt található a Guyana Űrközpont, az Európai Űrügynökség bázisa, ahonnan az Ariane hordozórakétákat indítják. Lóránd a brazil határtól 80 kilométerre állomásozott.

Ami a szökéseket illeti. A kiképzett légiósok alig várják, hogy egy esőerdő felé szökött társuk nyomába eredjenek, végre egy akció! Általában fél nap alatt elfogják a szökevényeket, akiket visszavisznek a bázisra, és miközben 20 kilós homokoszsákkal a hátukon futnak a gyakorlótéren, gumibotokkal ütik-verik őket, míg össze nem esnek. Egy magyar származású egykori légióst ismert meg, aki azt mondta segít abban neki, hogy brazil embercsempészek átvigyék a szomszédos Brazíliába.

– A laktanyából ki lehetett járni futni. Hetek alatt vittem ki fogkefét, ruhát, függőágyat, s elrejtettem. A megbeszéltek szerint egy szombati napon a szupermarket parkolójában ugrottam be társammal a kijelölt autóba, Két és fél havi zsoldomat, azaz ötezer frankot, fényképezőgépet, aranynyakláncot, órát adtam a csempészeknek cserében. A főváros, Cayenne latin negyedében szálltunk át egy motorcsónakba, s a ponyva alatt, néhány száz méterre a szárazföldtől haladtunk Brazília felé. Reggelre érkeztünk a határfolyóhoz, amikor a dagály feltölti a folyómedret vízzel, s azzal az árhullámmal haladtunk befelé. Oiapoque városában dán turisták magyarázták el, hogy teherautókon közlekedve tudunk az ország gyomra felé közlekedni. Nyolcszáz kilométert tettem meg az őserdőn keresztül teherautók platóján, kevés település van útközben.

Macapá városában kezdett új életet. Miután a szombati szökést követő hétfőn már Brazíliában egy piacon a szemetesben kidobott gyümölcsöket keresett, egy kereskedő felfigyelt rá, s megkérdezte, akar-e dolgozni. Reggel öttől a többi segítővel a standjára kipakolták az áruféléket. Kapott fizetést, fekvőhelyet és kosztot is. Addig gyűjtött, míg össze nem gyűlt a hajójegyre való az Amazonas torkolatánál található Belém városáig. Valójában a háromezer kilométerre fekvő Brazíliavárosba szeretett volna eljutni, hogy hivatalos magyar papírokat szerezzen. Végül útközben egy rendőrségen kapott igazolást arról, hogy ki is ő valójában. – Végre voltam valaki! Igaz, az volt ráírva, hogy két héten belül köteles vagyok elhagyni az országot.

Stoppal jutott el egy hét alatt Brazília fővárosába. Még Santa Maria do Parában egy teherautó-sofőr is felvette a stopposokat a platójára. Egész nap utaztak, néha megütögették a sofőrfülke tetejét, akkor a vezető megállt, s leszállt valaki. Idővel már csak ő maradt a platón. Kókuszdiót rakodott az utazásért cserében, s a fáradtságtól elaludt. Egy idő múlva érezte a szemhéja alatt, hogy csikorgó fékkel, káromkodások közepette megáll az autó, fények, árnyak mozognak, de nem ébredt fel. Aztán miután újra zötykölődni kezdett a menettől a teherautó, kinyitotta a szemét, és ötven centiméterről egy kilógó, véres nyelvű jaguár nézett rá. – Elütötték a jaguárt, s gondolták, megviccelik a stoppos gyereket. A szívem majd’ kiugrott a számon.

Míg Brazília fővárosában, Brazíliavárosban az útlevele készült, és ez egy hónap volt akkor, egy kisebb kolóniához csatlakozva egy híd alatt élt, szöcskecsalival horgásztak sügérfélékre, majd az asszonyok a szupermarketek hulladéktárolóiból szereztek gyümölcsféléket.

x

Elstoppolt Rióba, majd újra Macapában dolgozott. Kezdett jól beszélni, bejárta az országot. Törte a portugált, ez különlegességnek bizonyult, jól tudott eladni. Árult szerencselóheréket kosárkákban, büfében készített szendvicseket, majd bőrsapkákat egy kézműves mesternél, és kiállításokra járva árulta azokat. Mesélt még nekem Jelényi Loránd a kazincbarcikai találkozásunkkor egy hajóútról, ahol megdézsmálták a hajóbüfé sörkészletét, ám lebuktak, jóvátételül rakodómunkásként kellett dolgozniuk. Aludt templomkertben, piacokon, s e hányatottnak mondható élet akkor ért véget, amikor Manausban megismerte a későbbi feleségét.

– A mérföldkövek mindig karácsonykor történnek az életemben. Karácsonykor mentem el Magyarországról, karácsonykor érkeztem meg Francia-Guyanára, s 1993 karácsonykor ismertem meg a feleségemet.

Ott Manausban, az „első karneváli kiáltás” elnevezésű rendezvényen cigarettát kért az egyetemista lánytól, aki nem dohányozott, de szerzett neki egy szálat. Másnap nyitották meg éttermüket, s meghívta hősünket a fezsoáda (feijoada) partira. Ahol Lóránd látta, hogy segítségre van szükségük, és beállt pincérkedni, és oly rátermettséggel, hogy hétfőtől már fixen ott dolgozott. Idővel a lánnyal egymásba szerettek, s két év múlva, 1995-ben esküdtek meg. A család nyolcvanasztalos, Taperebár nevű étterme népszerű volt, minden csütörtökön amatőr zenés estét tartottak, pénteken fizetett együttes muzsikált, szombaton szambazene várta az érdeklődőket – egy hétvégén négyszáz láda sört adtak el.

Két évre rá már önállóan szendvics-pizza-fagylaltozót nyitott az étterem raktári területén. Látott egy televíziós reklámot, amely azt hangoztatta: „ha négy bödön fagylaltot megveszel, kölcsönadunk neked egy hűtőt”. Fölvett 80 brazil realnyi kölcsönt, és egy pénteki napon belépett az akcióba, mire olyan forgalma lett, hogy hétfőn már vissza is fizette a tartozást. – A fagylalt nagyon nagy üzlet. Majd jött a leves, a szendvics, a pizza. Innen elköltöztek Tapauá városába. Ez egy 22 ezres település a kétmilliós Manaus vonzáskörzetében, ám onnan 550 kilométer légi úton, a kanyargó folyón pedig 1800 kilométer, közúti összeköttetés pedig nincs – csak a legjellemzőbb példák az ottani viszonyokról. Az ott nyitott saját étteremben például kilóra árulták a rakott krumplit. – A rakott krumpliról nagyon híres vagyok. Magyar krumpli, azaz Batata húngara volt az étel neve.

– Éjjel-nappalos nyitva tartással működtünk, mert a vendég a folyón érkezik, az Amazonas mellékágán, s a hajó bármikor befuthat. Félúton Manaus és Lábrea között. Ha négy napig egy hajón vagy, s végre kikötsz, mit akarsz: egy jó hideg sört, vagy egy fagylaltot. És én ezt észrevettem. És mindenki tudta, hogy a Lóri mindig nyitva van. Úgy hívták az üzletemet, hogy Varanda tropical, azaz Tropikus verenda. – Kilenc alkalmazottal működtek, de 2007-ben visszaköltöztek Manausba, ahol idővel a tapaoai önkormányzat képviselője ügyes-bajos dolgai intézőjeként ténykedett.

x

Kazincbarcikán vagyunk. A testvérénél, ahol az egy-öt-tíz éve kapott italok a nappali szekrénysorának a tetején sorakoznak. – Nála nem lenne így – jegyzi meg nevetve a sógornője. Innen, e vidékről indult Jelényi Loránd negyvenöt évvel ezelőtt, hogy Brazíliáig meg se álljon. Most júniusban a németországi, burghauseni bajusz- és szakáll világbajnokságról tért vissza, ahol elképesztő tengerész, francia muskétás és császári szőrzetek felvonultatását követően a 77 centiméteres hosszúságú szakállával ezüstérmet szerzett.

Gyermekkorom egyik kedvenc könyve a Nils Holgersson csodálatos utazása volt. Most pedig Jelényi Lóránd csodálatos utazásának történetét hallgatom.

És beszél még a gyümölcsevő piranjából készült halászléjéről, a tambakiról: – Hogy finom-e? Anyukám itt Magyarországon a halra rá sem tudott nézni, mindig rosszul volt tőle, s amikor kint voltak nálam, azzal nyaggatott, hogy Lóri, mikor lesz már megint az a hal?

Miközben lefő a kávé, szerényen megjegyzi: – Itt lesztek ti délután is, csak hagyjál engem beszélni.

Először 2003-ban jött haza az egész családjával, akkor a fia öt-, a lánya két és fél éves volt. Szülei 2006–2007 fordulóján három hónapot töltöttek nála Brazíliában. 2008-ban halt meg a felesége. Gyermekei brazíliai magyarok brazil és magyar állampolgársággal. Jelényi Lóránd magyar állampolgár, hivatalosan Brazíliában élő magyar. Fia, Jelényi Joao Victor most 25 éves, jogász, a lánya Jelényi Viktória Katalin 22 éves fogorvoshallgató. Egy házban élnek ott Brazíliában, Manaus városában. Ha valamit akarnak tőle, magyarul köszöntik, s magyarul incselkednek vele.

– Hét éve Brazíliában Mikulás vagyok! A Dórával, az élettársammal éltem Manausban, ő portugál gyökerekkel rendelkező brazil hölgy. Egyszer egy marketing területen dolgozó barátunk felhívta őt, hogy mivel általában ezüstös festésű a haja, felkérésükre a plázában Télanyónak kellene öltöznie. Ő azt mondta, jó, de csak akkor, ha Lóri lesz a Télapó! Így aztán attól a 2016-os augusztusi naptól nem borotválkoztam.

Nem alkalmazták akkor októberben Télapónak, mert bár szimpatikus volt, rövid volt a szakálla. Dühében megfogadta, hogy soha többé nem vágja le. Hajóra tették a dzsipjét, s körbejárták a dzsungelt. Már akkor télapósüvegben túrázott, édességeket, fogkeféket adott a gyermekeknek. Huszonöt napon és 3500 kilométeren át jótékonykodott olyan indián és nem indián falvakban, ahol addig csak újságban és televízióban láttak Télapót.

E sorok írója történetesen járt már Brazíliában és Argentínában karácsony táján, s bár tapasztalta, hogy ott komoly Mikulás-kultusz jellemzi a kereskedelmet, azért a „tél” fogalma alatt mást és mást kell érteni. Brazília ugyanis olyan nagy ország, hogy vannak négy évszakos, és vannak két évszakos területei. Ahol Jelényi Loránd él, ott egész évben mindennap 30 fok van télen-nyáron egyaránt. Télen gyakoribbak a tízperces zivatarok. A Télapó ennek ellenére ismert, ugyanakkor a december 6-ai ajándékozás még nem terjedt el. A nagy bevásárlóközpontok az őszi, december végéig fokozódó vásárlási lázban azért foglalkoztatnak Mikulásokat, mert ők vonzzák a vásárlókat...

– Ahhoz, hogy én Mikulás legyek, nem kell karácsonynak lennie. A Mikulással egyéb időszakban is lehet találkozni. Azt terveztem, hogy a dzsipemmel közlekedek, ledlámpás, esti érkezéssel, és szinte az egész világ, nagy és kis közösség ujjong jöttömre. Az esőerdők polgármesterei pedig örömmel fogadnak engem – látványosság vagyok. Szájtátva nézi mindenki, ahogy a ledégőkkel kivilágított piros dzsippel megérkezem.

És Jelényi Lórándnak hat éve novembertől januárig mindennap be kell járnia a plázába, 50 napos szerződéssel szórakoztatja a vásárlókat. Mást nem dolgozik – ebből tartja el a családját, ennél jobbat még nem tudott kitalálni.

Hangosan nevet. Hahaaaahahaa.

x

Őszinte beszélgetés volt. – A légióból szökés bűncselekménye 20 év után elévült. Mit kezdenének most már egy 53 éves öregemberrel?

– Ekkora hófehér szakállal nem ehet csak úgy pörköltöt?

– Ez a legnagyobb gondom. A leves és a pörkölt, mert az étlap a szakállamon ott maradhat. Szalvétával takarom, s a bajszomat gyakorta szükséges pödörni. Nem járok mindig tükörrel, ezért bizalmi alapon néha megkérdem a szemben ülőt: nézz rám, nem kecsöpös-e a szakállam.

A brazíliai Mikulás európai útja sikeres. 2022-ben szakállbajnok lett Las Vegasban, márciustól az USA-ban szerzett néhány elismerést, most pedig Németországban a jótékony célú bajusz- és szakáll-világbajnokságon ezüstérmes. Hat kategóriában 350 induló volt. Most júniusban és júliusban a borsod megyei napokat is kihasználja, „Mikulás vakáción” szlogennel jótékonykodik, Karcagon részt vett a Szív bajnokai sétán, Sajószentpéteren a kórházban járt. Dániába készül, valami Télapó-találkozóra.

– Most, ha majd visszamegyek Brazíliába, a plázában reszkessetek! – mondattal hahotázva céloz arra, hogy ennyi elismeréssel akár árat is emelhet majd.

x

Jelényi Loránd bőröndjében piros frakk és hawaii mintás ingek garmada, mert a Télapót is megilleti a szabadság. Elmondhatja, és el is mondja, hogy egy boldog világban él boldog Mikulásként!