Kiről nevezhetnek el kisbolygót és kiről nem? Mennyire veszélyesek a földsúroló aszteroidák? Megvásárolhatók-e a csillagok és lehet-e azokon bányászni? Tekinthetjük-e égi jelnek a betlehemi csillagot? Többek között ezekre a kérdésekre is kerestük a választ Kiss László csillagásszal, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóintézet főigazgatójával.

A csillagok gyermekei vagyunk

– Sokat vitatkozunk a barátainkkal, hogy melyik meseregény tetszett gyerekkorunkban jobban, a Micimackó vagy A kis herceg. Gondolom, ön az utóbbira szavazna.

– Muszáj ezek közül választani?

– Nem. De miért?

– Számomra sokkal meghatározóbb élmény volt, amikor tízéves koromban a horgosi falusi könyvtárból kikölcsönöztem Verne Gyula Utazás a Holdba című regényét. Olyan nagy hatással volt rám, hogy máig nem adtam föl a reményt, hogy ha másképp nem is, de űrturistaként egyszer eljussak a Holdra.

– Már értem, hogy miért nevezte el Horgosnak azt a kisbolygót, amelyet egy kutatótársával fedeztek fel.

– Sárneczky Krisztián barátom már 20–25 éve végez vizsgálatokat a Piszkéstetői Obszervatórium Schmidt-teleszkópjával. Kisbolygók felfedezésével kezdte, ezek közül lett az egyik a Horgos, amely valóban a szülőfalumról kapta a nevét. Krisztián azonban az utóbbi időkben inkább a földsúroló kisbolygókat kutatja.

– Mik azok a földsúroló kisbolygók? Olyan égitestek, amelyek akár veszélyeztethetik a Földet is?

– Ezek olyan égitestek, amelyek a Föld mellett pár millió kilométeren belül haladnak el. Égi kísérőnk, a Hold átlagosan 400 ezer kilométerre kering a Föld körül. Ha tehát néhány holdtávolságra haladnak el ezek a parányi sziklák tőlünk, földsúrolónak hívjuk őket (angolul Near-Earth Asteroids, NEA). Veszélyes aszteroidáknak viszont csak akkor tekintjük ezeket, ha a Föld pályáját metszik, vagyis akár ütközhetnek is a mi bolygónkkal.

Akár egy 10-20 méteres test is komoly kockázatot jelenthet, ahogyan az történt nemrég Cseljabinszkban. A kozmikus hatások és kockázatok felmérését és vizsgálatát végezzük tehát. A felfedezés után követni is kell a pályájukat ezeknek a bolygóknak, hogy évtizedekre előre meg tudjuk ítélni, veszélyesek-e.

– Milyen érzés volt az első „saját” kisbolygó felfedezése?

– Természetesen nagyon örültünk. Nem véletlen, hogy Krisztián és én is az elsőt édesanyánkról neveztük el, ez volt a Koromházi kisbolygó és az Oláheszter. Ma már 2000 felett jár a piszkéstetői felfedezések száma, én csak az első pár tucatban vettem részt.

– A Kis hercegben az üzletember a bolygóján ül, és számolja a csillagokat. Büszke arra, hogy birtokolja ezeket, és el is adhat belőlük. Manapság is hallani arról, hogy meg lehetett vásárolni csillagokat. Ennek mi értelme van?

– A popkultúrában, a médiában valóban jelen van az a hír, hogy lehet venni csillagot. Ez azonban nélkülözi a tudományos közösség „hivatalos” pecsétjét, semmilyen szakmai csillagkatalógus nem tartalmazza az így „megvásárolt” csillagot. Ezzel szemben kisbolygót mindmáig hivatalosan elnevezhet valakiről a felfedezője. A folyamatnak ma már szigorú rendje van, amit a Nemzetközi Csillagászati Unió fektetett le.

– Kikről nevezett már el aszteroidát?

– Tudósokról, művészekről, de sportolóról, például Hosszú Katinkáról is, illetve van egy Kisslászló nevű kisbolygó is, ez Sárneczky Krisztián meglepetése volt a számomra, barátságból.

– Annak is van szabálya, hogy kikről lehet elnevezni égitesteket?

– Annak van inkább szabálya, hogy kikről nem lehet. Például politikusokról és hadvezérekről.

– Miért?

– Mert megosztó személyiségek. A művészek is lehetnek ilyenek, de adott esetben a tevékenységüknek nem lesznek halálos áldozatai. Azt is tilos megvásárolni pénzért, hogy elnevezzenek valakiről egy kisbolygót.

– Mi a jelentősége a kisbolygók kutatásának a felfedezésükön kívül?

– A Naprendszer kialakulásáról szerezhetünk ennek révén újabb és újabb ismereteket. Mert az őseredeti anyagot, amelyből az egész rendszer kialakult, legjobban az üstökösmagok és a kisbolygók őrizték meg. A kis égitestekből származó minták laboratóriumi vizsgálatával megállapíthatjuk, milyen anyagokból jött létre a Naprendszer, illetve milyen robbanások termelték le azokat a nehéz elemeket, amelyekből áll a Föld. Kevesen gondolnak bele, de mindnyájan a csillagok gyermekei vagyunk.

Az univerzumban a hidrogén, a hélium és egy kevés lítium alakult ki magától az ősrobbanást követően. Minden, ami nehezebb a lítiumnál, a csillagok belsejében született. A testünkben rengeteg víz van, számos szerves anyag, szén és nitrogén, ezek is a csillagokból származnak. De például a földi arany többsége is nagy valószínűséggel két neutroncsillag összeolvadásakor, egy hatalmas robbanás útján jött létre, majd beszennyezte azt a felhőt, amelyből kialakult a Nap és körülötte a bolygók, köztük a Föld is.

– Ha minden anyag, ami a Földön megtalálható, a csillagok belsejében született, akkor tudjuk pótolni a segítségükkel a nyersanyagokat is? Megváltoztathatunk ezzel akár társadalmi, politikai folyamatokat?

– A kisbolygók bányászata egyelőre nem lehetséges. De például Luxemburgban már megvannak ahhoz a jogi keretek, ha valaki egy űrbányászattal foglalkozó céget akarna létrehozni. Ez természetesen okozhat változásokat a társadalmunkban is. Kína jelenleg ritkaföldfémekben gyakorlatilag monopolhelyzetben van, ezért készül ott szinte az összes számítógép, okostelefon és szórakoztató elektronika. Ha tehát valaki találna olyan kisbolygót, ahol nagy mennyiségben találhatók ritkaföldfémek, és azokat ide is tudná hozni, vagy helyben kitermelni, térdre lehetne kényszeríteni a kínai elektronikai ipart.

– Választ kaphatunk a kisbolygók vizsgálatából a „nagy kérdésre” is? Arra, hogy van-e élet valahol a Földön kívül?

– Valóban nagy kérdés, hogy egyedül vagyunk-e az univerzumban. Hogy az élet egyfajta „kozmikus lottóötösként” alakult itt ki, és máshol nem létezik, vagy ahol csak teheti, fölüti a fejét? Ennek meghatározásához is fontosak ezek a vizsgálatok, hiszen megállapíthatók belőle, hogy a Föld, a Naprendszer mennyire különleges és egyedülálló. Ha azt látjuk, hogy minden fiatal csillagrendszerben hasonló folyamatok játszódnak le, megszabadulhatunk a geocentrikus világkép maradványától, vagyis attól az elképzeléstől, hogy különlegesek vagyunk.

– Létezik B terv? Vagyis lecserélhető majd a földi élet egy másikra?

– B terv nincs. A földi élet nem lecserélhető a mai tudásunk alapján azzal, hogy a Marsra vagy más bolygóra költözünk. A Naprendszerben a legjobban a Mars hasonlít a Földhöz, de ott nagyon hideg van, nincs légkör, vagy ami kevés van, az is szén-dioxidból áll. A bolygónak nincs mágneses tere, a sugárzások komolyan megterhelnék a felszínen lakókat, ezért le kellene húzódni a barlangokba.

Kiszámolták, hogy ezekben a barlangokban lehetne esetleg kukoricát termeszteni, ami ideális táplálék, és a legjobb fehérjeforrásul a rovarok szolgálhatnának. Élhetnénk tehát néhány százezren ugyan a Marson – ahol a felszín alatt van víz is –, de csak barlangokban, miközben kukoricát és sáskát fogyasztanánk.

– Régóta foglalkoztatja a tudósokat az is, hogy kialakulhatott-e az élet bármilyen formája a Kék Bolygón kívül. Erre van esély?

– Egyelőre ezt sem tudjuk. A Jupiter Europa nevű holdján például háromszor annyi víz van, mint a Földön. Szondákkal kiderítették, hogy a felszínt borító jég alatt 100 kilométernyi folyékony óceán található, mélytengeri vulkáni jellegű hőforrásokkal. Elméletileg tehát lehetnek itt extrém körülményeket kedvelő életformák.

– A szenzációs felfedezésen túl miért fontos ez a tudósok számára?

– Azért, mert ha már egy második helyet találunk, ahol ki tudott alakulni az élet, ki tudjuk számolni, hogy ez milyen valószínűséggel és milyen mértékben történt. És akkor már felmerülhet az a kérdés is, hogy hány helyen jöhetett létre a Földön kívül értelmes civilizáció, illetve kommunikáció. Az úgynevezett Fermi-paradoxon kérdését is feltehetjük, hogy ha van értelmes civilizáció a Földön kívül, miért nem találkoztunk még vele.

– Közeledik a karácsony. Ön szerint égi jelnek tekinthetjük-e a betlehemi csillagot?

– Ezt a jelenséget egyértelműen be lehetett azonosítani a Jupiter és a Szaturnusz együttállásával, amihez hasonló tavaly is előfordult. Sok ezer éves elképzelés, hogy az ilyen égi jelenségek befolyásolták a földi eseményeket. Ősi idők óta megfigyelték az emberek az eget, és ott az isteneket is keresték. A bolygókat is istenként tisztelték, illetve hitték, hogy valamit üzennek.

A betlehemi csillag megjelenését tehát lehetett égi jelként értelmezni, mert szokás volt az eget ilyen szemmel is kémlelni. És ez a mai napig nagyon foglalkoztatja az embereket. A betlehemi csillagról szóló előadásunk annyira népszerű volt, hogy a jegyárusító szerverünk összeomlott, amikor meghirdettük. Az emberek lelke ma is rezonál az égi jelenségekre, szeretik a csillagos égbolt szépségeit. Minden baljóslatú vélemény ellenére szeretünk felfelé tekinteni.

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.