Egyre nagyobb veszélyben vannak Közép-Európa fenyőerdei: tavaly Ausztria, Csehország, Németország, Erdély és Szlovákia fenyveseiben csaknem 60 millió köbméter fenyőfát pusztítottak el a szúbogarak. Tetézi a bajt, hogy a legnagyobb kár a lucfenyőben esett, amit az utóbbi évtizedekben a leginkább ültettek, mivel ez hozza a legtöbb hasznot.
Itt üt vissza a korábbi helytelen erdőtelepítési gyakorlat, az azonos életkorú és egyfajú fából álló erdő, ami a legkevésbé áll ellen a természeti csapásoknak, a gomba- és rovarkártevőknek. Márpedig az egyik legveszedelmesebb szúfélének, a betűzőszúnak éppen a lucfenyő a legfontosabb tápnövénye.
Ezért is terjed gyorsan az egynemű erdőkben, meg azért, mert az erdészek képtelenek ütemesen megszabadítani a fenyveseket az elhalt, kidőlt fáktól, így sokáig ott maradnak fertőzési forrásként. A szú számára ez az állapot valóságos eldorádó: illatanyagaival (feromonjaival) adja hírül és mozgósítja társait, melyek olykor több kilométerről is odacsődülnek, hogy „kezelésbe vegyék” a még egészséges fákat.
A katasztrofális méterű szúinvázió okait keresve nem nehéz eljutni a klímaváltozásig. Minthogy a felmelegedés immár a hegyvidéki erdőkre is kihat, a vele járó szárazság és a gyakori hőstressz csökkenti a fák ellenálló képességét.
A szúinvázió szomorú következménye. Fotó: Shutterstock
Ez a lucfenyő esetében a gyantatermelés apadásában érhető tetten, márpedig a gyanta jelentené az első számú védelmet a szúbogarak ellen. Hazánkban a szútámadás csak azért nem jelent nagyobb veszélyt, mert a mi lucfenyveseink túlnyomó része már korábban elpusztult.
A szomorú trend: a 20 évvel ezelőtti 2400 négyzetkilométernyi fenyvesünkből mára mindössze 500 négyzetkilométernyi maradt.
Farontók
Néhány milliméteres, dísztelen, barna vagy feketés rovarok. A fák kérgét a táplálékszerzés, valamint a szaporodás miatt rágják. A fenyőre repülve érkező bogár gyorsan behatol a kéregbe és elkezdi furkáló munkáját. Mindebből csak egy kis kerek lyuk látható a fán, a behatolás helye.
A hím és nőstény bogarak erős szájszervükkel gyorsan rágják a kérget, a fő csatornákból ágazó úgynevezett fiasító meneteken azonban csak a nőstények dolgoznak. Az egyes menetek (anyamenetek) formája a szúfajok szerint más és más. Miközben a megtermékenyített nőstény az anyamenetet rágja, meghatározott távolságokban lerak egy-egy petét.
A petéből lárva-, majd bábállapota után megjelenő bogár átfúrja a kérget, és a szabadba jutva új tápnövény után néz.
Az egyes menetek (anyamenetek) formája a szúfajok szerint más és más. Fotó: Shutterstock
