A környezettudatos művészet nevében

Mikor a busójárás hagyománya előtt tisztelgett a nemzet, a Magyar Nemzeti Bank által 2011-ben kiadott ezüst emlékérmén a Baráth Gábor által készített maszkokról megmintázott grafika kapott helyet.

A pécsi egyetemen diplomázott építész-tervező autodidakta módon tanulta meg a busó­maszk­faragást, ám nem ragadt le az álarcoknál: amellett, hogy bőrkészítő és fotós, immár öt éve gumiabroncsokból formál szobrokat.

– A La femme magazin 50 tehetséges magyar fiatal pályázatán indultam 2015-ben. Ennek keretében azokat a harminc év alatti talen­tu­mokat keresték, akik kivételes adottságuk, szorgalmuk révén a jövő formálói, meghatározó személyiségei lehetnek – meséli a 34 éves mohácsi művész.

– Ott fogalmazódott meg bennem, hogy köztéri szobrokat szeretnék készíteni, méghozzá gumiabroncsból. Egy életnagyságú disznó volt az első feladat, amelyet sikeresen teljesítettem.

A régi gumiabroncsok felhasználása egyáltalán nem ismeretlen a képzőművészetben, a környezettudatos szemléletmódot testesíti meg, ami egyre inkább teret hódít nap­jainkban.

A gumi ráadásul tökéletesen alkalmas arra, hogy dinamikusan, izgalmasan jelenítsen meg embereket, állatokat, hogy az izomzatot, az erőt és mozgást ábrázolja vele az alkotó. Arról nem beszélve, hogy tartós és ingyen beszerezhető az alapanyag.

Az alkotás első lépéseként Baráth Gábor a formát, tömeget tervezi meg számítógépe segítségével, majd elkészíti a szobor vázát; ennek anyaga acél vagy időjárásálló műgyanta.

Ezután következik a szobor alakjának autó-, motor- és kerékpárgumikkal való kialakítása, amelyeket csavarozással, szegecseléssel, tűzéssel vagy ragasztással, illetve fűzéssel, fonással rögzít.

– A gumit kézzel hajlítom a kívánt formára, hisz jól alakítható anyag. Megnézem az adott élőlény anató­miai izomvázát, annak alapján próbálok egy dinamikusabb, érdekesebb, látványosabb végeredményt létrehozni.

A művész azt vallja, a gumiszobrászat arra tanít, hogy védjük a természetet és gondolkodjunk szelektíven.

Nincs szükség rá, hogy az ember kőzeteket bányásszon és ezzel meddőhányókat hagyjon maga mögött, fákat sem kell kivágnunk ahhoz, hogy alkossunk, hisz van olyan szegmense a szobrászatnak, amely az élő környezetet nem károsítja.

Az erdő és az ember igenis képes harmóniában együtt élni. Művészetével ő pontosan ezt képviseli.