A magyar költészet rendhagyó napja – 2020. április 11.

Eddig sem a verselés, az írással alkotás hagyományos formáit kereste: Viola Szandra művészete az ember és az irodalom különleges kapcsolatát vizsgálja, mindig más és más formában. A jelenlegi, befelé fordulást is támogató időkben is fontosnak tartotta azonban, hogy ne feledkezzünk meg április 11-ről, a költészet napjáról.

Ő például ismert magyar költők, közülük elsősorban József Attila verseinek idézeteivel tisztelgett a művészet előtt, s a versrészletek ezúttal is rendhagyó módon – bár most nem az emberi bőrön vagy egy lámpa fénykörében, mint korábbi munkái alkalmával –, arcmaszkokra helyezve jelentek meg.

Az idézetek valamilyen módon reflektáltak a járvány miatti bezárkózás körülményeire, az egyes ember által vállalt önkéntes magányra, valamint a közösség és a felelősség kérdésére is.

Az egyedi maszkokat otthonában alkotta meg, s ezekből a példányokból sorsolt is egy április 11-ig tartó játék apropóján. Aki a játékban részt kívánt venni, annak idéznie kellett kedvenc költeményeiből. A közösségi oldalakon megtekinthető bejegyzéselérések alapján főleg a 25 és 45 év közöttiek bizonyultak a legaktívabbnak, tudtuk meg az író-költőnőtől.

A játékkal már több tízezer ember érdeklődését sikerült felkeltenie, és kedvenc verssoruk felidézésével is több százan csatlakoztak.

Viola Szandra, aki a művészet mellett hétköznapi foglalkozásokat is űz (műsorvezetőként, szerkesztőként, kulturális újságíróként tevékenykedik, és Poétikon címmel heti rádióműsort vezet), ezúttal visszafogottabb kifejezésmódot választott alkotásaiban.

Számára a művészet a szélsőségek megmutatására és a hagyományok ápolására, újragondolására is lehetőséget nyújt, ugyanakkor az aktuális karanténper­formansz inkább a harmónia megtalálására, az emberben megszólaló ikonikus versélmény felidézésére szolgál.

– A költészet a szó megtévesztése. Ezt azért mondom így, mert a szavakban nagy erő lakozik: nagy annak a felelőssége, aki forgatja őket. Csak az tud jól bánni ezzel az erővel, aki harmóniára, önismeretre törekszik.

Mivel jelenleg is szinte elvárássá nőtt a folyamatos közösségimédia-jelenlét, ezért ügyelnem kell, hogy a karantén ideje alatt legyenek olyan órák is, amikor internetböjtöt tartok, és valóban a természet okossága és fensége, a nagy filozófusok alkotásainak tanulmányozása köré szervezem a gondolataimat.

Idén másképp

2014 óta a világ legszélesebb körű költészeti performansza a „Posztolj verset az utcára!”, amely országokon, kultúrákon átnyúlva kapcsolja össze a magyar versekért rajongók közösségét. 2016 óta térképen is lehetett látni a posztokat, ez működött a posztoljverset.hu oldalon. Idén a térképes megoldás helyett, a körülményekhez alkalmazkodva, a „Posztolj verset – karantén verzió” eseményét hirdették meg: az otthonról küldött, akár ablakra ragasztott vagy ablakon kilógatott, egyéb módon elverselt sorokat fényképes vagy videós változatban várták.