A sürgősségi nem gyorsétterem

Első lépcső a triázsoló nővér, aki minden érkezőről eldönti, mennnyire sürgős beavatkozást igényel az állapota. Nincs vita, a néni életveszélyben van, nem várhat egy percet sem.

Ez azonban nem tetszik egy negyvenes férfinak, aki fejfájásra panaszkodik, s úgy látja, hogy elviselhetetlen hátrány éri, ha elé kerül a feltehetően agyvérzéses idős hölgy. Csapkod, pofákat vág, a beutalójával hadonászik. Szombat van, kora este.

Hétvégén, egy 24 órás ügyelet alatt átlag 80 beteget vizsgálnak meg és látnak el a szentesi Dr. Bugyi István Kórház sürgősségi osztályán. A „sürgin” nappal három orvos teljesít szolgálatot, kettő a belgyógyászati, egy a traumatológiai részlegen. Éjszakára a belgyógyászaton is csak egy orvos marad.

Működik azonban mögöttük a háttér: labor, röntgen, nővérek, adminisztrátorok, beteghordók. A kórházi osztályokról szakorvosi konzulenst lehet kérni, a sérülteket pedig – ha olyan természetű a sérülésük – meg is műtik a baleseti sebészeten. Ideg- és mellkassebészet nincs a szentesi kórházban, van ellenben helikopter leszálló, így aki ilyen műtétre szorul, azt a diagnózis megállapítása után Szegedre vagy Budapestre szállítják.

Éjszaka azonban a helikopter nem repülhet, olyankor rohamkocsival történik a szállítás. A sokktalanító helyiség éppen üres, ott tudunk leülni egy kis beszélgetésre. Pintér Gabriella az egyik triázsoló nővér, 25 éve dolgozik az egészségügyben, ebből húszat intenzív osztályon töltött. Az nagyon fárasztó és kissé egyhangú, a sürgősségi változatosabb. Forgó rendszerben dolgoznak, de jobban szereti a belgyógyászati eseteket, kevésbé a durva sérülések baleseti ellátását.

– A munkánk a vizsgálatok elvégzéséből, vérvételből áll főként, a felelősség és a döntés joga az orvosé. Szeretek kedves és megnyugtató lenni a betegekkel, de a részegekkel jobb határozottnak és szigorúnak mutatkozni.

– Mi vonzó ebben az éjszakázós, nehéz, nem jól fizetett munkában?

– Talán az, hogy segíteni jó.

A szentesi „sürgi” ugyan Csongrád megyében van, de ellátási területébe Szentes, Csongrád és Mindszent városok körzetén túl Kunszentmárton és számos Jász-Nagykun-Szolnok megyei község is beletartozik, ahogyan huszonhat szociális otthon is a sok-sok idős gondozottal. Dr. Késmárky József dolgozik ezen az estén a baleseti részlegen. Óriási a rutinja, ötven éve orvos.

– Akinek itt lenne a helye, az gyakran nem jön vagy csak késve, akinek meg elég lenne egy borogatás, az sürget bennünket, hogy készíttessünk röntgent, CT-t, ultrahangot, de azonnal – magyarázza.

– Annak kell a sürgősségire jönnie, akit valamilyen baleset ér: leesik a tetőről, létráról, letörik alatta a gyümölcsfa ága, saját maga vagy valaki más levágja a végtagját a láncfűrésszel. Itt a helye a közlekedési balesetet szenvedetteknek is vagy annak, akit felöklel a tehén. De aki azzal érkezik, hogy fáj a dereka, és azt mondta neki a szomszéd, hogy nálunk nem kell hetekig várni egy röntgenvizsgálatra, annak nem örülünk.

Elképesztő sztorikat mesélnek, egyiket a másik után. Egy fiatal hölgy például azért állított be éjjel részegen, hogy a buliban feltörte a tűsarkú a lábát. Valaki más azzal jött szombat este, hogy kedden elesett és fáj a lába. Kérdezték tőle, miért nem fordult korábban orvoshoz? Azt felelte, várta, hogy javuljon.

Nem javult, mert bokatörése volt, ami négy-öt nap után maradandó károsodással járhat, ha a beteg nem kap szakszerű ellátást. Valaki más karácsony szentestéjén azzal jelentkezett a sürgősségi osztályon, hogy felsértette a sütemény a szájpadlását. Öblögetőt írtak neki, és javasolták, hogy máskor lágyabb kalácsot egyen.

Új páciens érkezik. Megszeppent férfi ül a tolókocsiban. Elesett a motorkerékpárral, komoly fájdalmai vannak. Késmárky főorvos röntgent kér neki. A sérült számára ilyenkor lassan vánszorognak a percek, de a laborhoz, a képalkotó diagnosztikához idő kell. Sürgősségi osztály ez, nem gyorsétterem, szokta mondani a főorvos.

A várakozást nagyon nehezen viselik a betegek, még náluk is nehezebben a hozzátartozók. Sokszor a saját mulasztásukat kompenzálják veszekedéssel: nekik kellett volna korábban orvoshoz vinni az idős, beteg hozzátartozót, vagy ők akarják a nyaralás idejére kórházba dugni, hogy ne kelljen rá vigyázniuk.

Az orvosok egyrészt azt mondják: Magyarországon elég kezdetleges az egészségügyi kultúra, sok ember nincs tisztában azzal, hová célszerű fordulnia egészségügyi segítségért. Panaszkodnak, hogy sokat kell várni, hosszú az előjegyzési idő – miközben nem tudják, hogy kilencféle szakrendelésen háziorvosi beutaló nélkül megvizsgálják őket.

Az többnyire fel sem merül, hogy a gyógyszerész is szakember – enyhébb tünetekre ő is adhat vény nélkül kapható, de hatásos gyógyszert. Másrészt az orvosok tisztában vannak vele: bizonyos esetekben csak alapos vizsgálattal lehet pontosan kideríteni a bajt. Megesett már, hogy jó erőben lévő, harmincas fiatalember panaszkodott rosszullétre. Első látásra nem tűnt nagyon betegnek – de hamarosan újra kellett éleszteni.

Itt tíz esetből tízben jól kell dönteni. Hibázni nem lehet. Természetesen minden betegnek a maga baja a legfontosabb, nem érdekli, hányadik órája van talpon az orvos. Vizsgálat nélkül senkit sem küldenek el, bár az enyhébb esetekre olykor több óra várakozás után kerülhet sor.

– Kérdem a betegtől: a háziorvosnál járt-e? – meséli Késmárky főorvos. – Nem, mert ott sokat kell várni.

Eszébe sem jutott, hogy az orvosi ügyeletre menjen, ne mindjárt a sürgősségire? Ő nem is hallott róla, hogy az ügyeletre is lehetne menni. Időközben elkészül a röntgen: a szorongó motorosnak sajnos eltört a kulcscsontja.

Újabb mentő érkezik, rajta testes férfi, akinek a gyanú szerint kizáródott a sérve. Életveszélyt jelent, ha tényleg kizáródott – de ha vissza lehet tenni a helyére, akkor nem. Dr. Pócs Dávid az ügyeletes sürgősségi szakorvos a belgyógyászati részlegen. Édesanyja mentőorvos, Pócs doktort is mindig vonzotta a sürgősségi ellátás.

– Ez általános orvosi munka, kicsit mindenhez kell érteni és gyorsan dönteni – magyarázza. – Nem akartam „rászűkülni” egy speciális orvosi szakterületre, így érzem jól magam. Mentőzni azért szeretek, mert ott a helyszínt is látom, s a helyszín mindig mesél.

A mentős megfordul úszómedencés házban és barlanglakásban egyaránt, látja a társadalmi különbségeket. Nem mindegy, ki hol él. Előny, ha az adott körzetben még van háziorvos, vagy a közeli szakrendelőben szakorvos.

Itt, a sürgősségin arra is törekszünk, hogy az egészségügyi rendszer hiányosságait pótoljuk, hogy mindenki egyforma ellátást kaphasson. Valahol a városban sziréna szól. Még messze jár, átlagember nem is hallja, de a „sürgin” az orvosok már hegyezik a fülüket: kit hoz, milyen állapotban?

Közben elkészültek a vizsgálati eredményei a fejfájós férfinak, aki zokon vette, hogy az agyvérzéses nénit előbb vették kezelésbe, mint őt. Szólítják a nevén, de már nincs ott.