Anyám tyúkja 2. - Több mint kötelező

Ritkán fordul elő velem, hogy egy színházi darabra „retúrt” váltok, az Anyám tyúkja esetében azonban gondolkodás nélkül vettem újra jegyet, hogy másokkal is megnézzem.

Ország-világHardi Judit2017. 03. 21. kedd2017. 03. 21.

Fotó: GE

Anyám tyúkja 2. - Több mint kötelező Fotó: GE

Az Örkény Színház pár évvel ezelőtt nem találta fel a spanyolviaszt, mégis újat mutatott: versszínházba hívta a közönséget. A mai napig telt házzal játszott Anyám tyúkja 1. receptje egyszerű: végy másfél tucat remek színészt (ez esetben az Örkény teljes színészgárdáját) és add elő velük a legjobb, legszebb magyar verseket, amelyeket mindenki kívülről tud, kötelezően tanultunk az iskolában.

Ez alapján az előadás lehetett volna unalmas, naftalinszagú is, ám ennek éppen az ellenkezője történt. Így hát nem meglepő, hogy a januárban bemutatott Anyám tyúkja 2.-re már hónapokra előre elfogytak a jegyek. A mostani, Mácsai Pál rendezte, Várady Szabolcs által válogatott műsor esetében a cél az volt, hogy „ne ugyanazt a bőrt húzzuk le másodszor is a rókáról” – írják a színlapon. Jelentem: sikerült.

Nehéz elválasztani a két darabot egymástól, hiszen a díszlet és a szereplők is szinte ugyanazok. Az Anyám tyúkja 2.-ben már akadnak olyan versek, amelyeket nem fúj kívülről a közönség. Nagyobb szerep jut viszont a zenének. Mégis, a „második tyúk” kicsit keserédesebb, melankolikusabb lett. Több XX. századi, kevesebb régi magyar irodalmat hallunk – a holokauszt, a háborúk, a kommunizmus rányomja bélyegét a költeményekre. De akár vidám, akár szomorú, újra és újra rácsodálkozunk, ráeszmélünk, milyen gyönyörű és kifejező a magyar nyelv, mennyire gazdag örökséget hagytak ránk legnagyobb poétáink. És elhallgatnánk még hosszú ideig, ahogyan Csuja Imre a Családi kört meséli, vagy Bíró Kriszta és Kerekes Éva Tóth Árpád verseit eleveníti meg, miként Takács Nóra Diána a Medvetánccal mókázik, Epres Attila Illyés versébe visz humort, Nagy Zsolt Petőfi szerepében mondja az Egy estém otthont.

A „záróakkord” pedig még napokig velünk marad: Vörösmarty Mihály Az emberek című verse Gálffi László előadásában, József Attila Thomas Mann üdvözlése Mácsai Pál tolmácsolásában, Pilinszky János Apokrifje Pogány Judittól – olyan pillanatok, amikért igazán megéri színházba járni. Nem lepne meg, ha az Anyám tyúkja másodszor is sokáig az Örkény repertoárjának része maradna.

Ezek is érdekelhetnek