Kevés nyugati könnyűzenei világsztárral kényeztette el a korai Kádár-rendszer a hazai rajongókat, aminek a legfőbb oka az volt, hogy az „átkos imperializmus” aknamunkáját látta bennük a hatalom. A dzsessz ebből a szempontból úttörő jelentőségű volt, mert meg lehetett ideologizálni, hogy képviselői az elnyomott társadalmi rétegek érzéseit szólaltatják meg, mintegy hozzájárulva az „osztályharc” kiteljesedéséhez és végső győzelméhez.

Armstrong Budapesten

Louis Armstrong Brüsszelből érkező repülőgépe ötvenperces késéssel landolt a koncert napján Budapesten, és már este fél nyolc is elmúlt, amikor begördült ezüstszínű autója az őt kísérő All Stars együttessel és Jewel Brown énekesnővel a Népstadionhoz. A korabeli politikai napilapok is közzétették pár soros hirdetéseikben, hogy nyolc helyett fél kilenckor kezdődik a koncert, de még így sem maradt egészen egy órája arra, hogy színpadra lépjen, a városból meg semmit sem látott a repülőtérről a stadionhoz vezető úton kívül.

Egy futószőnyegen haladva feljutott a színpadra, és váltott néhány udvarias mondatot angolul a népszerű Takács Marika tévébemondónővel. A budapesti látogatást örökítette meg Csák Miklós alkalmazott fotós, fotóművész. Csák Miklós eredetileg orvos akart lenni, de egyéb származása miatt 1951-ben szerszámkészítő lett. Dolgozott az Egyesült Izzóban, majd egy év után műszaki ellenőr lett, ahonnan 1960-ban a Kaliber gyárba került. Innen ment 1965-ben a Csepeli Fémművekbe, ahol fotólaboránsként dolgozott a Kísérleti és Kutatási Osztályon, majd műszaki fotós lett a Szövtervnél. Elsősorban reklám-, riport- és tájfényképezéssel foglalkozott.

Ferihegyről luxusautóval fuvarozták. Fotó: Csák Miklós

Több hanglemezborító, prospektus, idegenforgalmi kiadvány ké­­szült a fotóiból, képeit rendszeresen közölték a szaklapok. A Fotóművészet című lapban 2001-ben Götz Eszternek azt nyilatkozta: „A hatvanas évek közepe táján Berlinben kaptam egy nemzetközi díjat. 1965. június 9-én Louis Armstrong Budapestre jött, a Népstadionban játszott. Igazi tigrishajsza volt a fotósok részéről, mindenkit elhajtottak, de én egyszerűen belógtam a szünetben, és amikor igazolványt kértek tőlem, egy remek pillanatot kaptam el: Armstrong éppen földig hajolt, és azzal a címmel, hogy „A király is meghajol”, számomra egészen váratlanul nemzetközi elismerést kaptam. De nemigen hinném, hogy van ennek jelentősége. Én a magam örömére fotózom.

Armstrong 1965-ben egyébként a budapesti öltözőjében előzékenyen állta az újságírók keresztkérdéseit a koncert és az autogramosztás után, kiderült, hogy a ghánai stadionhoz hasonlította a magyart, és az is, hogy Budapestről Skandináviába megy, hogy majd a turnéját Párizsban fejezze be. A koncert legalább akkora élmény volt itthon, mint amikor 1986-ban a Queen jött el a szögesdróton túlra – írták a lapok.

A legendás dzsessztrombitás Louis Daniel Armstrong néven 1901. augusztus 4-én született New Orleansban. A színes bőrű gyerekek javítóintézetében nőtt fel, ott tanult meg kornettezni és ütőhangszereken játszani. Már tizenévesen különböző zenekarokba került, 1920-tól egy Mississippin közlekedő gőzhajón zenélt pél­dául. Később Chicagóba, majd New Yorkba költözött, és egyre ismertebb lett országszerte. Armstrong nemcsak a trombitálásban, hanem az éneklésben is kivételesen tehetséges volt. Egyedi előadásmódjában számtalan dal vált slágerré, mint a What a Wonderful World, amely 1968-ban a brit slágerlista élére került.

Louis Armstrong Csák Miklós felvételén, aki szerszámkészítőből lett lemezborítókra szakosodott fényképész…

A budapesti koncertre a Fővárosi Autóbuszüzem és a Fővárosi Villamosvasutak, bár előre szóltak nekik, hogy éjszaka tízezrek szeretnének hazajutni, nem készült fel rendesen. Az emberek pedig ezerszám álltak az esőben, és várták a buszokat. Napokkal később derült ki, a buszvállalat csupán 58 járművet állított forgalomba, méghozzá azért, mert többet nem engedett a túlórakerete… Így a 80 ezerből 3500 ember tudott busszal hazamenni. Eközben Louis Armstrong a koncert után a szállodájába ment, ahol vacsora közben Vitray Tamás is interjút készített vele. Kapott egy tokaji aszúval töltött népművészeti kulacsot is.

Elmesélte, hogy a feleségével – aki abban a lokálban volt táncosnő, ahol ő is fellépett esténként – húsz éve vannak együtt. Majd egy újságíró megkérdezte tőle, mit szól a Beatles szárnyalásához. „A feleségem megvette a lemezüket, neki tetszik. Aranyos fiúk.” Hát a zenéjük? – szólt a kérdés. Armstrong udvarias választ adott: „Hát, istenem, az már megint más dolog.”

Hozzászólások

Friss cikkek

Piroska és a juhászok
Konténerek vízen és szárazföldön
Mivel horgássz hideg vízben? – Ellenállhatatlan hideg vízi aromák
A Szabad Föld az AGROmashEXPO vendége volt
Megjelent a Szabad Föld legújabb lapszáma
2023.01.27.
Használjuk a hideget
Ne várjon, amíg késő lesz!
Szerdától látogatható 41. AgromashExpo és AgrárgépShow
Meghallgat, társalog, inspirál és elkísér
Eltávozott az isteni Lollo
Az elfelezett alma
Protokoll síron innen és túl
Júniusig lehet pályázni
2023.01.20.
Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.