Az első magyar űrhajós falujában

Gyulaháza nem ismeretlen a világ űrhajósai számára. Farkas Bertalan ugyanis mindenkit elvitt oda, aki számított a nyolcvanas–kilencvenes években. Sok helybéli számára szinte hihetetlen volt, hogy a cipészmesterük fia, Berti járt az űrben.

Ország-világVarga Attila2021. 11. 16. kedd2021. 11. 16.
Az első magyar űrhajós falujában

Gyulaházán, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a gyermekek már csaknem negyven éve egy égre törő MiG–21-es repülőgép mellett sétálnak el iskolába menet. A Moszkva melletti Állami Repülőgépgyárban gyártott szerkezet 1962-ben került hazánkba, s Farkas Bertalan űrrepülését követően állították ki az űrhajós szülőfalujában.

A betonállványon látható réztáblából kiderül, hogy a világ legnagyobb számban gyártott szuperszonikus elfogójának a végsebessége 2125 kilométer óránként, 19 ezer méter magasságig repülhet, és 1880 kilométer a hatótávja. Ezeket a gépeket a Szovjetunió­ban nappali frontvadászatra használták, Ma­gyar­ország viszont olyan kicsi, hogy a magyar légtérben mindig csak rövid időt töltöttek a gépek.

Az űrverseny az űrkutatás egy korszakát jelöli, nem hivatalos versengést jelentett az egykori két szuperhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió között. A nagyhatalmak az űrverseny keretében párhuzamos fejlesztéseket végeztek és presztízskérdésnek tekintették az egyes célkitűzések elsőkénti teljesítését.

Az űrutazáson ámuló gyulaházi öregek 1980-ban. Fotó: Szalay Béla, Fortepan

Így ilyen vívmánynak számított az első műhold, az első ember űrbe juttatása, majd nyílt kihívásul az, hogy melyik nemzet fia lép elsőként a Holdra. Az űrszondák sikerei után kézenfekvő volt a következő cél, az ember űrbe juttatása, amelyben az elsőség szintén fontos presztízskérdés volt.

A nyilvánosság előtt futó Mercury-program első startját 1961 áprilisára tűzték ki, ám a műholdprogramokhoz hasonlóan titkos Vosztok-program első űrhajója megelőzte a NASA űrhajóit, így 1961. április 12-én a szovjet Jurij Gagarin a Vosztok–1 fedélzetén startolt a kozmoszba, és egy Föld körüli fordulatot megtéve, ő lett az első ember, aki a világűrben járt.

Az első űrsétát 1965. március 18-án Alekszej Leonov tette meg, képünkön ő látható Pécsi Ildikó színművésznő társaságában egy bulgáriai találkozón. Amerikai sikert aratott 1969. július 20-án Neil Amstrong, amikor a Sas névre keresztelt holdkomp fedélzeti ajtaján kilépve, az első emberként tette lábát a Hold felszínére, és a következőt mondta: „Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek.”

Pécsi Ildikó szórakoztatja Alekszej Leonov űrhajóst 1968-ban Szófiában. Fotó: Szalay Zoltán, Fortepan

Mi, magyarok űrutazókként a nemzetek sorában hetedikként jártuk meg a világűrt: Farkas Bertalan és Valerij Kubaszov 1980. május 20-án indult el a Szojuz–36 űrhajóval a Szajut–6 űrállomáshoz.

Azt követően sokszor idézték Farkas Bertalan szavait: „Először látni Magyarországot a világűrből, látni a napfelkeltét és a naplementét. Azután a kozmikus éjszaka csillagképei, a hegyláncok Dél-Amerikában, Afrika sivatagjainak szépsége és a vörös homokfelhők India fölött.”

Gyulaházának sokat jelent, hogy Farkas Bertalan innen származik. Az űrrepülés 1980. május 26-án kezdődött. A hétfői adásszünet ellenére műsor volt a televízióban, sőt Farkas Bertalan űrutazásának tiszteletére a tévémaci is szkafandert húzott. Amikor honfitársunk visszaérkezett a Földre, az Országházban nagy fogadást adtak a tiszteletére, aztán visszajött Gyulaházára, ahol ezrek várták.

Azt követően „Berti” évente 4-7 alkalommal hazalátogatott, s vendégeket is vitt magával: az orosz nagykövetet, űrhajóstársát, Valerij Kubaszovot, a fogadó Szaljut–6 űrállomás személyzetét, Va­lerij Rjumint és Leonyid Popovot, valamint magyar politikusokat.

Készül Vlagyimir Mihajlovics Komarov szobra Pándi Kiss Jánosnál. Fotó: Bojár Sándor, Fortepan

Farkas Bertalan szülőházát az új tulajdonosától megvásárolta az állam, és 1986-ban egy kiállítóteremmel is kibővítették az épületet. Ide került egy MiG–21-es repülőgép is emlékműnek. Nem is mindennapi látvány, hogy a föld mélyéről kiemelkedik egy deltaszárnyú harci repülőgép.

A gyulaháziaknak volt egykor egy nagy téeszük százfős varrodával, harmincfős sapkaüzemmel. A szomszédban, Nyírmadán és Nyírtasson két állami gazdaság működött, Kisvárdán pedig tízezer fölött volt a munkahelyek száma.

Munkásbuszok jártak Záhonyba és Tuzsérra. Kétezerre megszűnt, tönkrement minden. És nehéz volt új kapaszkodót, új értelmet találni, de sikerült.

Farkas Bertalan első útja a szülőfalujába, Gyulaházára vezetett. Fotó: Szalay Béla, Fortepan

A gyulaháziaknak ma már mindenük szép: mint az iskola uszodája a szaunákkal, ahová tizenkét környező faluból járnak az emberek, a kétsávos tekepálya, a vendégházak sora számtalan grillezővel, kemencével. Az önkormányzat vendégházaiban hetvenöt embernek tudnak szállást adni. Sport- és edzőtáborok, iskolai kirándulások helyszíne a falu, itt vezet el az országos kéktúra útvonala is.

A repüléstörténeti és űrhajózási kiállításon a vendégkönyvben elmés beírások sora a felnőttektől: „Minden nagyon tetszik, sirály minden.” „Ha jön Kubaszov, őt is üdvözöljük”; „Világbéke! Mondjam vagy mutassam?”; „Az ég csak a bátrakat szereti. Repülőbajtársi szeretettel Katona Gyula százados és családja”.