Barátokat gyűjtök és nem ellenségeket

– Milyen a viszonya a születési helyével, településével?

– Nagyon jó, megismernek még a régi öregek, s mint hajdan, üdvözölnek. Mindig nagy szeretettel térek haza Újkígyósra. Falusfeleim, a neves néprajzkutató, Harangozó Imre, Domokos István orvos és Pallér István kertészmérnök mindig hívnak. Hajdani osztálytár­saimmal a kapcsolatunk ma is élő.

– Kisgyermekként mi foglalkoztatta?

– Az irodalom, az írás, az olvasás. Legeltetés közben is vittem magammal olvasnivalót. Kipányváztam az állatokat, és egy nagy fa árnyékában olvastam. De tudtam azt is, hogy a környék fáin melyik fészekben hány tojás van; s hogy a temetőárokban hol fészkelnek a sündisznók.

– Kedvenc könyve?

– Petőfi verseskötete, amit az én drága jó anyám vett kisiskolás koromban. Miatta lettem költő. Sinka István versei közül a legkedvesebb számomra az Anyám balladát táncol. Tompa Mihálytól a Gólya. Nem hagyhatom ki a felsorolásból Kazinczyt és Kölcseyt sem. Szeretem Solohov Csendes Don című művét és Rabindranáth Tagore írásait is.

– Milyen zenét szeret?

– Minden zenét, ami nem dübörög. Inkább romantikus alkat vagyok, a klasszikusok közül is ez a korszak áll a legközelebb a szívemhez. De ha rock and roll, akkor Elvis.

– Példaképei voltak?

– Elsőként is édesapám, tőle tanultam meg írni és olvasni is, mielőtt iskolás lettem volna. Tőle lestem el az emberi méltóságot, tartást és böcsületet is. Az újkígyósi parasztoktól szerénységet, bölcsességet és munkaszeretetet tanultam. Antall Józsefet, Szabad Györgyöt, Gyurkovics Tibort és Bálint Györgyöt is a példaképemnek tekintem, ahogyan Beer püspök urat is.

– Kivel beszélgetne egy pohár bor mellett?

– Például F. Tóth Benedekkel, Harangozó Imrével, Pallér Pityuval, az újkígyósi gazdával: Rozsnyai István bácsival, Báthory János néprajzkutatóval.

– Mindenkiben megbízik?

– Hiszek az emberek jó szándékában. Bizalmat kell szavazni! De rájöttem, hogy nem mindenkiben lehet, ám akiben mégis, abban őszinte szívvel.

– Került már igazán kellemetlen helyzetbe? Itt az ideje, hogy el is mesélje!

– A cigánytelepen, ahol segíteni szeretnék, s amit erkölcsi kötelességemnek érzek, volt már eset, hogy becsaptak az enyéim. Ezt nagyon nehéz feldolgozni. De nem szabad haragot tartani. Meg kell tudni bocsátani, mert túl rövid az élet a haraghoz és a gyűlölethez. Becsülöm az őszinte embereket.

– Milyen szakmát tanulna szívesen?

– Kár, hogy nem előbb kezdtem el kertészkedni. De lennék bognár, és apám és idősebb testvéreim példáját is követném, akik kovácsok voltak.

– Gyűjt valamit?

– Régen bélyeget. Ma már erre nem tudok időt szakítani, mert jelenleg is öt könyvön dolgozom. Halálomig pedig barátokat gyűjtök és nem ellenségeket.

– Szokott felesleges dolgokat vásárolni? Mondjon egy példát!

– Ha jó könyvet találok, nem bírom otthagyni.

– Kedvenc helye a világban?

– Amszterdam. A folyók és szélmalmok hazájában jól éreztem magam. Akárcsak Erdélyországban, a gyönyörűséges Constanțában. Otthon éreztem magam a berberek között is Afrikában.

– Magyarországon?

– A hegyek is, de jobban szeretem az Alföld tengersík vidékét, a délibábos rónát. A tanyavilágot, a dűlőutakat. A vízpartokat, a Dunát, a Tisza-vidéket, a Körösök mentét. Ott mindig megnyugszik a lelkem.

– Mi jut eszébe a Balatonról?

– A fiatalságom, a gyermekricsaj, a cigány táborok Almádiban, Siófokon, Fenyvesen. Az éjszakai tábortüzek, hajnalokba nyúló beszélgetések és mesék, amik elkísérnek egy életen át.

– Mi a kedvenc sportja?

– A küzdősportok. Hajdanán cselgáncsoztam. De szeretem a lovakat és a lovaglást is.

– Az okostelefonja mely funkcióit használja?

– Elsősorban telefonálok, fotókat készítek és levelezek az ismerőseimmel, az unokáimmal. Ám a Gutenberg-galaxis szülötteként úgy vélem, jobb, ha az ember maga is okos, nemcsak a telefon.

– Mennyi idő alatt rakja ki a Rubik-kockát?

– Régen játszottam vele. Ha jól emlékszem, pár percen belül.

– Tapasztalata szerint mit tudnak külföldön a magyarokról?

– Hogy a magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket! Hogy 1956-ban sok hős akadt. Szeretünk enni, gulyást, jó erősen, zsírosan, fűszeresen. Szeretjük a jó házi pálinkát. Segítettük az NDK-s menekülteket. Büszke vagyok, hogy egy ilyen homloknyi haza mennyi Nobel-díjassal dicsekedhet.

Rostás-Farkas György József Attila-díjas magyar cigány író, költő, műfordító, újságíró, népművelő, a cigányság hagyományainak és nyelveinek kutatója. Hitvallása szerint bármilyen nehézkes járni az úton, szemben előítélettel, együtt a kétkedéssel, költőként, íróként, apaként és nagyapaként is azt vallja és tanítja, egyetlen ember sem kerülhet olyan helyzetbe, hogy teher legyen neki a méltóság.