Chilei bükkfa várja vissza a kutatókat

„Újra verőfényes napra ébredünk. Már egy hete 5800 méteren alszunk, és minden reggel ez történik: ömlik a vér az orrunkból. A tökéletes szárazságban ugyanis – a szapora lélegzetvétel mellett – orrnyálkahártyánk állapota siralmas. Zsebkendőért tapogatok a sátorban, de a hőmérőre is ránézek. Bent mínusz 13 Celsius-fok van.”

Így írt 2014-ben az egyik korai Atacama-expedíció élményeiről Nagy Balázs klímakutató, a küldetés vezetője. Társával, Heiling Zsolttal azonban az átélt viszontagságok ellenére azóta is időről időre visszatérnek Chilébe, hogy folytassák vizsgálódásaikat az Ojos del Salado tűzhányó magaslatain.

Évtizedes tevékenységükre a chilei kormány is felfigyelt, és a közelmúltban Chile magyarországi nagykövete, Camilo Sanhueza a Magellán-szoros felfedezésének ötszázadik évfordulója alkalmából alapított díjat adott át a híres felfedező két magyar követőjének, A Földgömb Alapítvány kutatójának, Heiling Zsoltnak és Nagy Balázsnak. A méltatás szerint a magyar kutatók az elismerést a klímakutatásban végzett felfedező és feltáró munkájukkal érdemelték ki.

Felkerestem Heiling Zsoltot, hogy további részleteket ismerhessünk meg a nemzetközi siker hátteréről. A kutató, a PermaChile igazgatója lapunknak elmondta, hogy tíz év tudományos és erkölcsi elismerésének tekinti a díjat, hiszen társával, Nagy Balázzsal immár egy évtizede dolgoznak rendszeresen visszatérve Chilébe, a Száraz-Andok kietlen vidékére.

Nagy Balázs geográfusként már korábban is dolgozott az Antarktiszon, azonban a Déli-sarkvidéken Magyarországnak nincs állandó kutatóbázisa, ezért döntöttek úgy, hogy a közeli Chile hasonlóan alkalmas indikátor helyszínén folytatják a klíma vizsgálatát. Így esett a választásuk a dél-amerikai országra mint olyan területre, amelyet ilyen szempontból korábban még nem tártak fel a tudósok.

Szűkebb munkaterületük a Föld legmagasabb vulkánja, a 6893 méter magas Ojos del Salado, amelyet egy évtizede kezdtek beműszerezni egy klímamonitoring program keretében.

Villamosmérnökként Heiling Zsolt feladata a terepen kihelyezendő műszerek beszerzése, működtetése, programozása, valamint rá hárul a munkával kapcsolatos minden szervezési feladat, amiből akad bőséggel, tekintettel arra, hogy a munkaterületük 14 ezer kilométerre van Magyarországtól.

A kutató azt mondja, gyakran szegezik nekik a kérdést, miként lehetséges az, hogy két magyar szakember fogja magát, és klímakutató expedíciót szervez Chilében. Ő ilyenkor álmélkodva hallgatja a felvetést, mert véleménye szerint manapság a világon jószerivel bárhova el lehet jutni repülőgéppel, és aki tudománnyal foglalkozik, nyilvánvalóan nem azért utazik el egy távoli kontinensre, hogy kiránduljon, hanem azért, hogy megfigyelje a helyszínt.

Azt mondja, ha olyan helyre bukkannak, ahol kutatási szempontból érdekes dolgokat találnak, megszólal egy csengettyű az agyukban, hogy hoppá, itt igazán akadna tennivalónk.

Chile – és benne az Ojos del Salado vulkán – éppen egy ilyen hely. A tűzhányó neve magyarul azt jelenti, „a só szemei”. A szemek vélhetően a kráterekre utalnak, hiszen egy bepárlódott sós tavakkal tűzdelt sivatagról van szó, tehát a sivatagi körülmények ellenére valamennyi víz akad a környéken, ám az éltető nedű túlnyomó többsége a földfelszín alatt található, és a magyar kutatók vizsgálódásának éppen az ilyen, úgynevezett jégcement (permafrost) a fő tárgya. A chileiek számára ezek az óriásvulkánok egyfajta fagyott víztornyokként a természetes vízbázist jelentik, a kutatók számára pedig a felszín alatti örökfagy vizsgálásának lehetőségét.

A klímakutatás hatalmas kirakós játéka újabb darabkájának nevezi saját munkájukat Heiling Zsolt. Mint mondja, a klíma meglehetősen mozaikos Földünkön, hiszen a különböző területeken nyilvánvalóan más-más folyamatok zajlanak. Ahhoz, hogy ezekről minél tisztább és pontosabb kép alakuljon ki, a lehető legtöbb helyről kell részletes adatokkal rendelkezni.

Persze felmerülhet a kérdés, hogy a magyar kutatók chilei expedíciója vajon miféle következtetésekre nyújthat lehetőséget a közép-európai klímaváltozás tekintetében. Nos, Magyarország szempontjából közvetlen következményei nyilvánvalóan nincsenek a chilei változásoknak, de munkájuk a klímamodellek pontosításához feltétlenül hozzájárul.

Napjainkban a magyar kutatók tevékenységének köszönhetően az Ojos del Salado a Föld legmagasabb beműszerezett hegyévé vált. De ezeket a műszereket nem a tájképet romboló, hatalmas konzolokon álló szerkezetekként kell elképzelni. A műszerek arasznyi kapszulák, amelyekben a hőmérséklet mérésére szolgáló adatgyűjtő eszközök vannak, és napjainkra ezekből a kapszulákból a legkülönbözőbb pontokon, különböző magasságokban rengeteget telepítettek a talajba ásva az expedíció tagjai.

Mivel azonban az adatgyűjtőkben tárolt értékek kiolvasására semmiféle távközlési lehetőség nem áll rendelkezésre, kétévente vissza kell térni Chilébe, elő kell ásni a műszereket és ki kell nyerni belőlük az információkat, hogy aztán a következő időszakban a kiértékelésé, a tudományos diagramok készítéséé legyen a főszerep.

– Amikor Chilében vagyunk, főleg ásunk, ásunk, és műszereket keresünk, mindezt pedig hosszú-hosszú órákon keresztül – meséli nevetve Heiling Zsolt, aki csak kitartó kérdezősködés után beszél arról, hogy az addig vezető út is tele van kihívásokkal. Mint mondja, nem kell hegymászónak lenni a feladat teljesítéséhez, de azért nem egyszerű hegyi túrácskáról van szó. A munkaterületük mindig 5500 méteres magasság felett van, amit 5200 méterig ugyan megfelelő járművel meg tudnak közelíteni, de a neheze csak azután következik.

Heiling Zsolt Tudománymenedzser, villamosmérnök. A Földgömb magazin kiadóvezetője, A Földgömb Alapítvány alapítója. A PermaChile klíma -monitoring programban az expedíciók szervezésével, a külkapcsolatok ápolásával, a program anyagi hátterének megteremtésével foglalkozik. A terepen a műszerek telepítése, programozása a feladata. Dr. Nagy Balázs Geográfus, egyetemi tanár. Az ELTE Földtudományi Központjának vezetője. A Földgömb magazin főszerkesztője, A Földgömb Alapítvány kuratóriumának elnöke. Szakterülete a jelenlegi és múltbéli klíma- és környezetváltozások vizsgálata. Magashegyi és sarkvidéki területeken is dolgozik. A PermaChile klímamonitoring program szakmai vezetője.

Úgy fogalmaz, hogy számukra a munka ott kezdődik, ahol másoknak a mászás véget ér. A hegymászók ugyanis a csúcsra felérve elkészítik a maguk szelfijét a hegy tetején, majd elköszönnek és visszafordulnak. A két kutató azonban hetekig dolgozik a csúcshoz közel, 6000 méter feletti magasságban. Tekintetüket a fagyott földre szegezve ásnak, keresik a műszereiket a kőzettörmelékben, vagy éppen újabbakat helyeznek ki.

De a legnagyobb kihívás mégiscsak a magasság, hiszen a tengerszinthez viszonyítva az ilyen helyen töredéknyi az oxigénmennyiség a levegőben. Mégis, amikor megpihennek és felnéznek, csodás tájat látnak.

– Az a látvány páratlan, leírhatatlan – lelkendezik Heiling Zsolt –, ott nem havas hegycsúcsok vesznek minket körül, mit az Alpokban vagy a Himaláján, hanem körültekintve az Andok 6000 méter fölé magasodó vulkánjait látjuk. Színes hegyeket, érctelérek kőzetrétegződéseit, lefolyástalan, káprázatos színvilágú sós tavakat, flamingókat, a térségben őshonos vikunyákat, afféle teveféléket, az alpakák legközelebbi rokonait.

És mivel nem könnyű oda eljutni, kevés ember van egyszerre a hatalmas területen. Útközben nem kerülgetünk senkit, a táborok, alaptáborok környékén nincs zsibvásár, szemét, nincs átható szagfelhő, fekália, nincs sorállás, sátorhelykeresés. Szó nincs ezekről a magas és neves hegyeknél sajnos megszokott jelenségekről. Olyan élmény mindez, hogy amikor Magyarországra hazatérünk, egy év elteltével már mennénk is vissza.

– No persze a család minden expedíció alkalmával aggódik, de talán már ők is megszokták, hogy „elő-előfordulunk ilyen helyeken”.

Az Atacama-expedíció klímakutatási eredményei megdöbbentőek: a vulkánon telepített mérőpontok átlagolt eredménye 1,7 Celsius-fokos emelkedést mutat nyolc év távlatában, vagyis a hegyen néhány év alatt jelentősen emelkedett a felszín alatti hőmérséklet, és természetesen egy ilyen drasztikus hőmérséklet-emelkedés komoly problémát jelenthet az emberiség számára.

Olyan figyelmeztetés ez, amit a világ kormányai­nak komolyan kellene venniük – mondja a kutató, hozzátéve, hogy személy szerint nem osztja azoknak a véleményét, akik azt hangoztatják, hogy a klímaváltozást meg lehet állítani, hiszen a Föld klímája – amióta világ a világ – folyamatosan változik. A fő kérdés inkább az, hogy miként tudunk alkalmazkodni a változásokból adódó problémákhoz, és miként tudjuk lassítani a káros folyamatokat. Ez viszont csak együtt megy, széles körű kormányzati összefogással.

Az Ojos del Salado vulkán

Az Ojos del Salado, szó szerinti fordításban „sós szemek” rétegvulkán az Andok második legmagasabb hegye Argentína és Chile határán. A világ legmagasabb aktív vulkánja, egyúttal a nyugati félteke második legmagasabb hegye. A hegy az Atacama-sivatagban áll, ezért éghajlata száraz. Hó telente csak a hegycsúcsokat borítja. A magaslatot először 1937. február 26-án hódította meg a lengyel Jan Alfred Szczepanski és Justyn Wojsznis.

Az expedíció Magellán-díjas kitüntetettje a döntéshozók összehangolt cselekvését hiányolja, és azt mondja, hogy bár a Chilében tapasztalt drasztikus hőmérséklet-emelkedésnek nincs közvetlen köze Magyarország éghajlatváltozásához, ugyanakkor az ottani információk egyáltalán nem közömbösek. Nem jelenthetjük ki, hogy ha hazánktól 14 ezer kilométerre 1,7 Celsius-fokot emelkedett a hőmérséklet nyolc év alatt, akkor Debrecenben is ugyanez a helyzet.

De azt igenis kijelenthetjük, hogy ami a chilei vulkánon zajlik, az jelzi azt, ami az egész Földön történik, márpedig ilyen szempontból 14 ezer kilométer nem sokat jelent, és rávilágít a klímaösszefogás szükségességére.

A Magellán-díj elnyerését Heiling Zsolt megtisztelőnek és meghatónak tartja, és lapunk érdeklődésére azt is elmondta, hogy kutatópárosuk tiszteletére Chilében facsemetét ültettek. Egy helyi veszélyeztetett bükk­fajtát, amelynek a koordinátáit e-mailben kapták meg. A két klímakutató már csak ezért is különös izgalommal várja a következő chilei expedíciót, hogy lássák, mennyit cseperedett az a chilei bükkfácska.