A fazekasságról híres székelyföldi nagyközségben, Korondon az évszázadok örökségeként fennmaradt kézműves foglalkozás válaszút előtt áll. Egyre kevesebb fiatal szegődik el a korong mellé, holott a turisták által kedvelt kerámiára ma is van kereslet. A sóvidéki faluban jártunk.

Cserépedények hazája

A korondi portáról a gazda terepjárójával megyünk ki kacskaringós határúton a székelyföldi községközponthoz tartozó Fenyőkútra, ahol esztenák alakultak. Az állattartó korondiak itt találtak legelőre és kaszálóra. Vendéglátónk, a lovasturizmussal foglalkozó Tófalvi Albert a hat kilométerre fekvő tanyájára visz. Nyári szezonban innen indulnak az 50 fős vendégsereg szállítására alkalmas szekerek az ebéddel egybekötött egynapos túrára. Mire odaérünk, útra készen áll a kisebb, 16 fős szekér öt-hat vendéggel.

Már szezon vége van, így ritkábban akad fuvar, de a vendéglátásból élő tófal­viak minden alkalmat megragadnak. Németországból érkezett család vendégeskedik Korondon, így hamar tudomást szereztek róla, hogy nemcsak a falu főutcáján kínált kézműves kerámiát nézhetik meg, hanem szekeres turizmusra is lehetőségük van. Ezúttal a gaz­da fia, Tivadar a kocsis, és a csapathoz szegődik kislánya is, hogy az idei utolsó utak egyikén még megcsodálhassa a lenyűgözően szép őszi tájat és a völgyben elterülő szülőfaluját. Fenn, egy erdei tisztáson egy másik családtag várja őket flekkennel és sült kolbásszal. A hús a családi gazdaságból származik, a portán disznókat hizlalnak, egész évben vágnak a vendégeknek. A zömében Magyarországról érkező látogatók megkóstolhatják az erdélyi ételeket, amihez házikenyér, pálinka és székely humor jár, ezért is sok a visszatérő turista.

Tófalvi Alberték a turizmusból élnek, és haszonállatokat tartanak. Fotó: Beliczay László

Magyarországi ötlet

Miközben az istállóban pihenő lovak elé szénát dob, a gazda elmeséli, hogyan indult nem mindennapi foglalkozása. Gyökerei Magyarországhoz kötődnek, ahol a kilencvenes években vendégmunkásként dolgozott. Amikor hazatért Székelyföldre, egri barátai közül mindig hazakísérte valaki. Szekéren elbarangoltak a határba, bejárták a környező erdőket, és jót flekkeneztek. Így született az ötlet, mi lenne, ha vállalkozásszerűen fogna hozzá a vendéglátáshoz.

,,Készítettem egy hintót, hogy ne trágyahordó szekéren vigyem a vendégeket, aztán több turistaszállító szekér és szán is létrejött. Előbb az egri és az Eger környéki barátaink kerestek fel, ahol famunkásként dolgoztam, azután mások is jöttek, végül egymásnak adták a kilincset” – emlékezik az indulásra Tófalvi Albert, akit a környéken ragadványnevén, Vári Berciként ismernek. Túl sok Tófalvi nevű ember él a faluban, így a székely leleményesség megkülönbözteti őket egymástól. Új foglalkozásának leginkább felesége és a gyerekek örültek, hiszen végre otthon maradt, és nem hosszas távollétek után találkozott pár napra családjával. Tófalviék időközben két fogadott árvagyerekkel, egy testvérpárral gyarapodtak, akiknek házat építettek a tanyán. Ma már ők is főállásban a családi vállalkozásban dolgoznak.

Az összekarcolt, meghasogatott istállóajtót nézegetem, ami medvejárásról árulkodik. A gazda bólogat: a nagyvad mindent megpróbált, de nem jutott be az állatok közé. De ha a jószágot nem is, a vetett takarmányt, a zabot megdézsmálta. Szerencsére nem akkora a veszély, hogy turistacsoportokkal ne lehessen a falu környéki utakon szekerezni.

Korond nevét az ott élő fazekascsaládok sok generációja tette híressé. Fotó: Beliczay László

Patkolókovácsból lett mindenes

Visszatérünk a korondi zöldségpiac melletti portára. Amint a gazdával körbejárjuk a tágas udvart, elmeséli, hogy mindent saját kezűleg épített, az alapozástól a tetőszerkezetig. Az átadás előtt álló kis panzió is így épült. Holott eredetileg kovácsnak tanult. Amikor újonc mesteremberként hazajött, az apja örült, hogy a fia megpatkolja a lovakat. Akkor derült ki, hogy a fiatalembert ipari kovácsnak képezték. Elszégyellte magát, hogy három év szakiskola után sem tud patkolni, ezért elszegődött inasnak a vidék ismert kovácsmesteréhez, a farkaslaki Hadnagy Mihály bácsihoz. További két év inaskodással tanulta ki a kézműves fémmegmunkálás minden csínját-bínját. Aminek ma is hasznát veszi, de Magyarországon beleszokott a famegmunkálásba is, így ma már ezermesterként tervez, épít és vezeti családi vállalkozását.

A tágas nappaliban Veronka asszony kávéval kínál. Itthon van a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemen csíkszeredai karán közgazdaságit végzett lányuk is, aki a falusi turizmust akarja előzmozdítani. Beszélgetünk a fiatalokról, a fazekasságról, a helyben maradás lehetőségéről. Sokan nem gondolkodnak már Tófalviék mintájára, hogy itthon alapozzák meg jövőjüket. Könnyebb pénzkereseti lehetőségnek számít a nyugat-európai munkavállalás. Míg korábban a falu lakosságának 90 százaléka élt fazekasságból, nap­jainkban az 5200 lélekszámú Hargita megyei magyar községközpontban legfeljebb 50 család tart ki a falu kézműves mestersége mellett. Tófalviék nem voltak fazekasok, de állattartóként besegítettek a kerámia és a nyersanyag fuvarozásába.

Jó hír, hogy még mindig sok népi kerámia készül a korondi műhelyekben, amit a falu főutcáján kiépített üzletekben, sátrakban árulnak. A fazekasság és a kereskedelem mára jórészt elvált egymástól: az árusok a falu belső utcáin lakó és dolgozó fazakascsaládoktól vásárolják meg az árut, és viszonteladóként kínálják a turistáknak. Van a főutcán néhány, saját bolttal rendelkező fazekas is, mint a Vészti család. A tágas udvarból nyíló bemutató üzletben árulják saját készítésű kerámiáikat, az üzlet mögött húzódik a műhely és az elektromos kemence, ahol a kerámiát kiégetik. A vásárlók miatt nehezen tudunk szót váltani, Vészti Rózsika egyedül árul az üzletben, Mihály, a férje a műhelyben dolgozik. Végül a fiú váltja fel az anyját, hogy nyugodtan beszélgethessünk.

Ilyés Vészti Mihály fazekasmester felesége, Rózsika a boltjukban dolgozik. Fotó: Beliczay László

46 éve a Vészti-portára férjhez jött asszony a hetvenes években férfi- és nőiszabó-szakiskolát végzett Székelyudvarhelyen. Szerette a szakmáját, de mint meséli, amikor fiatalasszonyként belecsöppent férje fazekascsaládjába, többé nem volt ideje tanult mesterségét folytatni. Csak a család számára varrt, amikor a fazekasság mellett kevéske szabadideje maradt.

„Országszerte sokat jártunk a vásárokba. Elvittük az anyósomék és az általunk készített árut, majd itthon elosztottuk a pénzt. Így ment ez évről évre. Bármilyen világ köszöntött ránk, mindig elfogyott a korondi kerámia. Sokszor aggódtunk, hogy egy-egy termékből túl sok készült, de olyan még nem volt, hogy a nyakunkon maradjon” – meséli Vészti Rózsika, miközben kürtős kaláccsal kínál az udvar közepén álló kis pihenő asztalán.
Ma is jó a kereslet a korondi kerámiára. Bizonyosság erre, hogy beszélgetésünk alatt hányan megfordultak az üzletben. Pedig már rég vége van a nyárnak. Miközben harminc évvel ezelőtt Vésztiék a két kezükön megszámolták, hány eladó kínálja a korondi portékát, ma több tucat árus vert tanyát a főút mentén, és a kerámián kívül számos más kézműves és ipari terméket árulnak.

Kézzel formált csodák. Fotó: Beliczay László

A romániai kerámiavásárok vendégeiként Vésztiék azt látják, hogy más vidékeken felhagynak a fazekassággal. Szinte egyedül maradt a székely falu a régi foglalkozással. Az asszony elpanaszolja, hogy ma már Korondon is egyre többen gondolják azt, külföldi munkavállalásból könnyebb megélni, a fiatal férfiak között a kamionsofőrködés divatos. Ha a fiatalok elmennek otthonról, kiesik az utánpótlás, nincs kire rátestálni az évszázadok óta őrzött kézműves foglalkozást.

„A fazekassághoz nem elég két ember, a fazekas­családokban megoszlottak a feladatok. Van, aki a nyersanyag kitermelésével és szállításával foglalkozott, a férfiak korongoztak, az ügyes kezű lányok, asszonyok rajzolták, festették a kerámiát, és volt, aki a vásárokat, piacokat járta és árult. Évszázadokon keresztül így ment ez. Ha nincsenek fiatalok, akkor egyre több fazekasműhely húzza le a rolót” – magyarázza vendéglátónk, akinek az is fájdalma, hogy a családon kívül már nincs, ahol meg lehessen tanulni a fazekasságot. A hatvanas évektől keramikus-szakiskola működött Korondon, ahol anyai nagybátyja alapozta meg a szakképzést. Az évtizedek során nagyon sok ügyes fazekas került ki az iskola padjaiból. A romániai szakiskolák többségéhez hasonlóan, a kilencvenes években azonban a korondi is bezárta kapuit.

Nézegetem a polcokon a magyaros mintázatú tányérokat, bögréket, a magyar felirattal ellátott edényeket. Egy átutazó moldvai román nő vásárol két magyar feliratú kancsót. Az eladó szabadkozik, hogy csak magyar szövegű edényeik vannak, mire a román hölgy mosolyog: „Éppen azért vásárolok maguktól, mert román nyelvűt találok otthon is.”

Szerencsére sokan megállnak a faluban a hagyományos kerámiákért. Fotó: Beliczay László

Csak tiszta forrásból

Ha Korondon jár az ember, és minőségi kerámiát akar vásárolni, érdemes belépnie Páll Antalhoz, aki a korondi fazekasságban hivatkozási alapnak számító Páll család leszármazottja. A két világháború között Bandi Dezső iparművész biztatására Páll Antal nagyapja kezdett el kutakodni a XIX. század fordulójára kiveszett régi motívumok felől, és elsőként honosította meg kerámiatermékeiben a régi forma-, motívum- és színvilágot. A főutca aljában, a „fősodortól” kissé lejjebb nyitott boltot termékei számára, felhozatala azonban elüt a legtöbb korondi kerámiától.

Elődeinek sok vitája akadt a helybéliekkel, amikor az elharapódzó giccset próbálták kiiktatni a korondi fazekasságból, idővel azonban rájöttek, hogy aki az igazi korondi népi motívumok iránt érdeklődik, az keresgél, olvas, tájékozódik, amíg rájuk akad. Ebből az örökségből élnek ma is: zömében azoknak a magyarországi vásárlóknak a gyerekei és unokái keresik fel Korondon a Páll családot, akik szülei és nagyszülei még a Ceaușescu-rendszer éveiben vagy korábban utaztak Erdélybe. Akkoriban a korondi család, komoly kockázatot vállalva, szállásolta el őket a házában vagy a szénapadláson.

Precíz munka a kerámiás látványműhelyben. Fotó: Beliczay László

„A mai korondi kerámiával az a gond, hogy kialakult egy olyan fazekasréteg, amelyik kereskedőknek, viszonteladóknak dolgozik, és meg kell feleljenek a nyomott ár szindrómájának. Kevés anyagból és olcsón kérnek tőlük árut. Emiatt maradt le a termékekről a hagyományos sárga szín is, ami babra munka, így nem jut rá kellő idő. A turista, aki nem ért hozzá, bármit megvásárol korondi termékként” – tárja szét a kezét a 47 éves Páll Antal, aki a négy testvér közül egyedül tartott ki a fazekasság mellett. Népesebb családból származó szülei esetében sem sokkal jobb az arány, mert már korában elkezdődött az elvándorlás az iparba. Amikor nagyapja abbahagyta, apja vette át a műhelyt, tőle pedig a fia örökölte, a lányok férjhez mentek, és mással foglalkoznak.

A falakon ott sorakoznak a Páll család kitüntetései. A Magyar Örökség Díjra és a Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjére a legbüszkébbek, amelyet édesapja 1993-as halálát követően a ma is aktív édesanyja vett át. Ő a családi fazekasság lelke: jóval hetven fölött is festi, színezi a kerámiát.
A bokályok, tányérok, borosedények, poharak, csuprok többségét ma már dísztárgynak vásárolják, csupán egy vékony réteg főz korondi cserépedényben. Miközben beszélgetünk, a gazda leül a korong mellé, és mutatja, hogyan készül a bokály, hogyan alakul át a meggyúrt agyag perceken belül formás edénnyé. Ezt követi a szikkasztás, a kaolinnal való leöntés, karcolás, csíkozás, festés, végül a mázas edényeket kiégetik.

Páll Antal úgy döntött, a családi hagyományt viszi tovább. Fotó: Beliczay László

Páll Antal belefeledkezik munkájába. Látványműhelyébe naponta betérnek magyar és román vendégek megszemlélni az örökséget, ami a Páll családban évszázadok óta apáról fiúra szálló mesterségként él ma is.

Hozzászólások

Friss cikkek

Piroska és a juhászok
Konténerek vízen és szárazföldön
Mivel horgássz hideg vízben? – Ellenállhatatlan hideg vízi aromák
A Szabad Föld az AGROmashEXPO vendége volt
Megjelent a Szabad Föld legújabb lapszáma
2023.01.27.
Használjuk a hideget
Ne várjon, amíg késő lesz!
Szerdától látogatható 41. AgromashExpo és AgrárgépShow
Meghallgat, társalog, inspirál és elkísér
Eltávozott az isteni Lollo
Az elfelezett alma
Protokoll síron innen és túl
Júniusig lehet pályázni
2023.01.20.
Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.