Kétszázhatvan tételben kínálták megvételre Hidegkuti Nándor hagyatékának darabjait: a világhírű labdarúgó segédlevelétől, gravírozott öngyújtójától, a svájci karórájától kezdve a legrangosabb kitüntetésekig. Az egyik legnagyobb kuriózum azonban egy kis füzet volt az „Öreg kincsei” névvel megtartott árverésen. Az a bizonyos titkos edzésnapló.

Egy legenda emlékezete

Hogy mi kell ahhoz, hogy valakinek a minap egy luxusszálloda báltermében berendezett árverési csarnokban kínálják fel komoly kikiáltási árakon az egykori segédlevelét, a katonaigazolványát, de még azokat az apróságait, jelentéktelennek tűnő papírjait is, ahol csak szerepel az eredeti aláírása?

Például meg kell tudni csinálni egymás után három-négy jó cselt a futballpályán, egy zsebkendőnyi területen. Ezt pedig olyan tökéletességre kell fejleszteni, hogy bekerüljön az ember egy olyan nemzeti válogatottba, amelyet senki sem tud legyőzni négy éven keresztül. És amely egyedülálló módon, az otthonában veri meg 6-3-ra az angolokat, amire azt megelőzően 90 évig nincs példa.

Igen, az Aranycsapatról van szó, mégpedig annak hátravont középcsatáráról, Hidegkuti Nándorról, aki a számára kitalált új pozícióval és lenyűgöző technikai tudásával is meglepte az ellenfeleket. A világhírű labdarúgó, becenevén az Öreg mesterhármast rúgott „az évszázad mérkőzésén”, ahogyan a londoni derbit nevezték annak idején.

Az aukció előtt is meg lehetett tekintetni as kincseket. Fotó: Kállai Márton

Köztudo­mású, hogy az Öreg 69-szer vehette fel a címeres mezt, és 39 gólt szerzett a válogatottban, amellyel olimpiai és világbajnoki ezüstérmes lett. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy edzőként is remekelt, az olasz Fiorentinával például Kupagyőztesek Európa-kupája-győztes lett 1961-ben.

Klubcsapata, második otthona azonban az MTK volt. Nem véletlen, hogy az együttes Hungária körúti központját ma Hidegkuti Nándor Stadionnak hívják. De edzőként magyar bajnok lett a Győrrel is, és ötször nyerte meg a bajnokságot Egyiptomban az általa irányított Kairó National, amelynek meccseire rendszeresen 90 ezer(!) ember volt kíváncsi. Sokszor letérdeltek, kezet csókoltak neki az egyiptomi szurkolók, sőt még a járókelők is akkoriban, ha meglátták az utcán.

„Mister Kuti! Mister Kuti!” – így kiáltottak felé mindenütt, ha felismerték –, emlékezett ezekre az időkre a futball-legenda unokája, Hidegkuti László, akivel az Öreg hagyatékának aukciója előtti sajtótájékoztatón beszélgettünk.

– Már 48 éves volt a nagyapám, amikor születtem, és 8 éves koromban magához vett, mert édesanyám elhunyt – mesélte az unoka. – Egyiptomban is együtt voltam vele, ezek csodálatos évek voltak. Vitt magával a rendezvényekre, találkozhattam Puskással, Grosiccsal, Buzánszkyval is. Az emberek rajongtak a nagyapámért, ahogyan én is – mondta el lapunknak Hidegkuti László.

A tételeknek az eszmei értéke is fontos. Fotó: Kállai Márton

Aztán a labdarúgó-legenda halála után a lakásában maradtak a fényképei, iratai, emlékei, kitüntetései. Ezeket adták át nemrégiben a Pannonia Terra Numizmatikai árverezőháznak, amely aukciót hirdetett a budapesti The Ritz-Carlton Hotelben a hagyaték értékesítésére, hogy a régi tárgyak, emlékek ne porosodjanak a vitrinekben.

És ebből a hagyatékból szinte minden érték – némelyiket meg is lehetett tekinteni az aukció előtti pillanatokban. 263 tételt kínáltak megvételre az árverésen a híresség iskolai bizonyítványaitól, jogosítványától és a világbajnoki belépőkártyájától kezdve a FIFA Fair Play-díján és a Fiorentinával kötött szerződésén át az állami kitüntetésekig. Az olimpiai aranyérmet és a világbajnoki ezüstérmet azonban nem találhatták meg az érdeklődők az eladási tételek között. Ezeknek külön történetük van, az edző egyiptomi lakásába ugyanis betörtek, és onnan ellopták a legnagyobb kincseket.

Lehetett licitálni viszont Hidegkuti olaszországi edzésnaplójára, amely igazi kuriózumnak számít. A napi edzésterveken kívül ebből hű képet lehet kapni a ’60-as évek olasz labdarúgásának állapotáról. Őszinte vallomások szerepelnek benne például arról, hogy az olasz focistáknak mennyire kicsi volt az állóképességük a magyarokéhoz képest, vagyis megtudhatjuk, mekkorát fordult velünk az elmúlt 60 évben a világ.

Hidegkuti Nándor a kép jobb oldalán, külföldi kollégái között. Fotó: Kállai Márton

A napló egyik bejegyzéséből, mert belenézhettünk, az is kiderül, hogy a Fiorentinánál Hidegkuti már az első meccsen meglepetést tudott okozni az ellenfélnek, amikor ő lett a vezetőedző. És hogy mivel? Természetesen azzal a szerkezeti átalakítással, amelyet még az Aranycsapatnál tanult. „A csapatot szerkezetileg átalakítottam – írja Hidegkuti Nándor.

– Benaglia mint fedezet jobb összekötő játszik, természetesen hátul. Da Costa hátravont középcsatár. Három előre csatárral játszunk. Így a csapat nagyszerűen játszott, mind a három veszélyes csatárnak van területe játszani. Egy baj van, sok gólhelyzetet kihagynak. A védőknek hátul pedig nyugodtan kell játszani” – áll az első olaszországi mérkőzésről a naplóban.

A magyar edző tehát az olaszok egyik csatárát, Da Costát hátravont középcsatárnak, a másikat pedig fedezetnek utalta a középpálya elejére, hogy nagyobb szabad területük legyen, megzavarva ezzel az ellenfél védőit. Gond lehetett azonban a helyzetkihasználással és a védőkkel is, akik kapkodtak, nem mertek nyugodtan passzolgatni.

Amikor ez a füzetecske kalapács alá kerül, mindenkit izgalom fog el. Az árverési teremben élénk sustorgás indul a hátsó székekben. A helyben licitálók száma nem nagy, foghíjasan ülnek a székeken. Ez azért is van, mert ma már sokan interneten teszik az ajánlatokat, a bent ülőknek, sőt az árverést levezető Lengyel Andrásnak, a Terra képviselőjének is egy laptopra szegeződik a tekintete.

Az árverés meglódul, a tárgyakat és az aktuális vételi összegeket megjelenítő kivetítőn egyik pillanatról a másikra nő az összeg, amiért meg lehet szerezni a naplót, peregnek az eurók. Ennél a tételnél a megszokottnál később kerül csak Lengyel úr kezébe a kalapács. A licit végül ezer eurónál áll meg, ami nem kis összeg egy apró füzetért.

A feledhetetlen 6:3-as győzelem emléke… Fotó: Kállai Márton

Megtudjuk, hogy a futballszakértők nagy kincsére végül egy olyan szervezet csapott le, amelynek mindennél többet érhetnek ezek a relikviák. Az edzésnapló, sok más értékes tárggyal együtt a Puskás Intézethez kerül, amely régóta ápolja az Aranycsapat emlékét.

A licitbe egyébként egy ismerősöm is beszállt. Először Hidegkuti harisnyaüzemi segédlevelét szeretné megkaparintani, amivel többek között az is igazolható, hogy bárkiből lehet sztár, ha megtalálja, miben tehetséges. Ez sajnos nem sikerül egy internetes licitálóval ádáz párharcot vívva, de nem lógatja sokáig az orrát, hiszen kalapács alá kerül jutányos kikiáltási áron Hidegkuti svájci karórája is, amelyen az Al Ahli Saudi Futball Klub címere látható.

Ezért végül sikerül neki felajánlani a leütési összeget. – Már csak az a kérdés, hogy miféle szerkezet rejlik a tokban, tucattermék, vagy a szaúdi klub megtehette, hogy neves műhelytől rendeljen az edzőjének órát, hogyan lehet azt felújíttatni, a hordáshoz manapság divatos nagyobb méretű tokba beépíttetni? – magyarázza az újdonsült vevő.

Az árverésen az a lényeg, hogy a magyar futball-legendákról szóló érdekességekkel még mindig nagyon sokan megszólíthatók. Időutazó lesz az igazi rajongóból, ha belelapoz abba az edzésnaplóba, amelyet egykor a nagymester a kezében fogott. Büszke lesz, ha bekeretezhet egy régi fotót, amelyen az Aranycsapat csodacsatára rúgja a labdát, és amelynek elsárgult sarkát a nagy Hidegkuti aláírása díszíti.

A labdarúgó-legenda halála után a lakásában maradtak a fényképei, iratai, emlékei, kitüntetései. Fotó: Kállai Márton

A fényképek között is vannak ugyanis a Hidegkuti-hagyatékban igen érdekes darabok. Például egy olyan dedikált kép, amelyen Grosics és Lóránt egyszerre keresztez az 1953-as angol–magyaron Mortensen előtt. A két magyar a pálya talaja felett egy méterrel repül és összezár, az angol pedig felteszi mindkét kezét, mint aki kénytelen megadni magát a nagyobbak, a jobbak előtt.

De az igazi hagyománytisztelőknek igazán értékes lehet akár egy belépőjegy is a Puskás Ferenc válogatott és a Real Madrid közötti mérkőzésre, amellyel Hidegkuti foglalhatta el a helyét a lelátón. A legelvetemültebb gyűjtők sokat küzdenek az aukción a Munka Érdemrend kitüntetésért is, amit a 6-3 után érdemelt ki az Öreg, de a Magyar Köztársasági Érdemrend közép- és lovagkeresztjére is sok licit érkezik.

Az igazi szenzáció persze sokak szerint egy mez vagy egy futballcipő felbukkanása lenne valahol, amelyet a csatár viselt, mondjuk a világbajnoki döntőn, Bernben, 1954-ben. Hidegkuti olimpiai döntős dressze a már említett Puskás Intézet tulajdonában van, mint ahogyan többek között Puskás Ferenc, Grosics Gyula és Buzánszky Jenő csaknem teljes hagyatéka is.

Ebből a hagyatékból szinte minden érték. Fotó: Kállai Márton

Egy ilyen ruhadarab megszerzésekor azonban talán sokan még el is varázsolódnának. Ha másképp nem, legalább lelki értelemben. A kiváló vígjáték, a 6:3 avagy, játszd újra, Tutti! története jár a fejemben, ahogyan kilépek a szálloda forgóajtaján. Vajon mi történne, ha a csodacsatár mezét magamra ölthetném?

Mesés árverések a közelmúltból

Villon-lovag hagyatéka

Gyér létszámú közönséggel és komolyabb licitháború nélkül zajlott Faludy György személyes tárgyainak árverése 2015 novemberében a Pintér Galériában. A költő eladósodott özvegye a bevételből akarta rendezni a 96 éves korában, 2006-ban elhunyt költőfejedelem hagyatékának sorsát.

Emlékszem, sötét kabátba burkolózó nő állt meg mellettem az egyik vitrin előtt. Alig ismertem rá az özvegyre. Az elmúlt majd’ egy évtized viszontagságai mély nyomot hagytak Faludy Fannyn. Nemigen emlékeztetett arra a huszonéves fiatal lányra, aki a 65 évnyi korkülönbség dacára hozzáment a XX. század talán legkalandosabb sorsú magyar költőjéhez, és aki közös erotikus fotósorozatukkal is megbotránkoztatta az embereket. Hálás volt a tekintete, amikor megsimogattam a karját.

– Ismerjük egymást?! – kérdezte zavartan. Nemet intettem, mégsem lépett tovább. – Minden tárgyhoz kötődöm, velük éltem. Nehezen válok meg minden darabtól, de már elengedtem őket. Ezek csak tárgyak. Ami igazán fontos, sosem vehetik el tőlem. Az emlékeimet.

Faludy Görgy archív portréi.

Összesen 113 tétel került kalapács alá. Kiadatlan erotikus és más témájú versek kéziratai, jegyzetfüzetek, levelek, okmányok, fotók, dedikált képzőművészeti alkotások, kitüntetések. A költő fekete zakója, amelyben a 85. születésnapját ünnepelte, és ebben kérte meg Fanny kezét. Az öve, amit a Playboy-fotózáson is viselt. A szőnyege, amelyen Göncz Árpád is lépkedett.

A licitek ötezer és másfél millió forint közötti összegről indultak. Ritkán és mérsékelt lelkesedéssel emelkedtek a tárcsák, a résztvevők inkább az olcsóbb tárgyakra hajtottak. Kisebb csatározást ért a költő kedvenc díszdobozos sakk-készlete, amely a 40 ezres kikiáltási árról 70 ezres vételárig kúszott fel. Az 1995-ben kiadott útlevele 70 helyett 95 ezerért ment el. A kanadai bevándorlási azonosítókártyáját a kiinduló 10 ezer helyett 42 ezer forinton ütötték le.

Az aukció vége felé kínos csend támadt, újra és újra. Amikor a legmagasabbra árazott tételek, a kitüntetések kerültek kalapács alá. Senkinek nem kellett a Kossuth-díj másfél millióért, sem a Torontói Egyetem díszdoktori címről szóló oklevele 900 ezerért, sem a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje 800 ezerért. Hat „nagyágyú” maradt rajta az özvegyen, kikiáltási áron számolva összesen ötmillió forint értékben.

 

Good bye, Osztapenko!

A szocializmus relikviái kerültek kalapács alá a budapesti Pintér Galériában 2011 novemberében.

Konecsni György Rákosi-portréjának 18 ezer forint volt a kikiáltási ára, s 20 ezerért kelt el, Gallé Tibor Forradalom című festménye 22 ezerről indulva, 38 ezer forintért talált gazdára. Szűr-Szabó József Diplomások című rajzán 1933-ban a képzett értelmiségi még havat lapátol, 1953-ban már házat épít.

A Kádár Jánosnak tulajdonított ólomkristály poharat 16 ezer forintért a 13-as tárcsával licitáló Suchman Tamás szocialista párti exminiszter vásárolta meg.
2010-ben, az első alkalommal tartott ilyen jellegű aukción a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium pincéjében talált portrékat adták el, a bevételből a vörösiszap-áradat károsultjait segítették. Második alkalommal a Pintér Galériába beküldött tárgyakat árvereztek, s a befolyt pénzt csángó gyermekek kapták.

Jurij Gagarin portréja.

Ezúttal egy tengerentúlról licitáló urat képviselő hölgy, „Eszti” közreműködésével az Egyesült Államokba kerül több munkásőr- és Lenin-ábrázolás, a felszabadult Magyarország negyed századáról készült 17 rézkarcot tartalmazó mappa, jó néhány, munkásokat ábrázoló bronzszobor, valamint egy aranyszínű zászlócsúcs is. 50 ezerért kínálták Pleidell János Gagarin-festményét, amelyről a licitálást vezető férfi megjegyezte, hogy „a jó édesanyja sem ismerne rá”.

Amikor az amerikai vásárlók megbízottjainál leütik Kerényi Jenő Osztapenko-szobrocskáját, a galériatulajdonos Good bye, Osztapenko! kiáltással búcsúzik az alkotástól, hozzátéve: a nagy Osztapenko-szobor a ’70-es, ’80-as években érdekes módon a szabadság szimbólumát is jelentette, hiszen aki elhaladt autójával a szobor mellett, az a Balatonra ment hétvégi kiruccanásra vagy hosszabb ideig tartó kikapcsolódásra.

A kötetlen hangulatú, késő estébe nyúló rendezvényen röpködnek a vételi megbízások, tétellicitek, tele­fonos ajánlatok. Dobroszláv József Uszályok a csepeli Dunán, valamint Ajkai hőerőmű című festményét egy fiatal házaspár vásárolta meg. A férj elmondta: alap­vetően szeretik a szocreált, s itt viszonylag olcsón, 40-50 ezerért hozzá lehet jutni az akkoriban készült alkotá­sokhoz, míg a boltokban 25 ezer forint egy tu­cat­re­produkció.

 

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.