Egy szélmalom feltámadása

Valóban hamar bele lehet szeretni a tájba. Az alföldi rónaságon eltűnnek a horizontok, határtalan szabadságot érez a vándor. A dűlőutak homokja csak úgy nyeli az esővizet, az akácos erdők tavasszal kábítóan illatoznak, őzsuták szökkennek ijedten, de az őszi fények is csodálatosak arrafelé.

Ahogy egyszer a francia matematikatanár, Alain Guillon gyalogolt a magyar pusztában, egyfolytában az járt az eszében, hogy ezen a széljárta területen szélmalmokat is építhettek valaha. Azért is merült fel benne, mert hazájában tanulmányozta már az ilyen építményeket, sőt egyet egy civil szervezettel fel is újított közülük.

A portyázásáról visszatérve a városba, a kiskunfélegyházi múzeumban megerősítették a feltevését, és mindjárt mutattak is neki egy rekonstrukciót az intézmény udvarán. Aztán sorra járta az idővel dacoló dél-alföldi malmokat, így jutott el Pálmonostora határába is.

Amikor Alain megpillantotta a két megye határán, egy erdő közepén rejtőző Bagi-malmot, azonnal beleszeretett. Lenyűgözte az impozáns épület, nem törődve azzal, hogy szélvitorlái régen letörtek, zsindelyezett teteje pedig beszakadt. Alain az ajtót zárva találta, bemászott hát a szűk ablakon. Ahogy hozzászokott a szeme a benti félhomályhoz, lassan az öreg szerkezet sziluettje is kirajzolódott előtte. És megérezte a liszt illatát…

Ettől kezdve nem volt kétséges számára, hogy ezzel a hellyel neki dolga van. Megpróbálta elképzelni, milyen lehetett itt az élet százhúsz évvel ezelőtt, amikor a környékbeliek ide hordták az őrölni valójukat, miközben elbeszélgettek egymással, kicserélték tapasztalataikat, valóságos közösségi térré alakítva ezzel az ipari bázist.

Alain arról álmodozott, hogy visszaállítja az eredeti állapotokat, működőképessé teszi a malmot, ahol majd kíváncsi turisták szeme láttára őrlik a lisztet, és vonzó találkozóhelyet alakít ki belőle. Ragyogó elképzelés, de ne feledjük, Magyarországon vagyunk!

– Nagy kaland volt a tulajdonjog megszerzése – vallja be Alain Guillon, akivel Skype-on beszélgetünk. Magyarul csak néhány szót tud, így élete párja, Seres Anita tolmácsol. Kapcsolatukat a malomnak köszönhetik, de erről majd később.

– A szálak kibogozására egy budapesti jogász barátomat kértem meg 1994-ben, és sokat segített az akkori pálmonostorai polgármester, Laczkó Róbert is, de így is évekig elhúzódott az ügyintézés. Nagy meglepetést okozott, hogy a malom nem Bagi Ferenc, hanem a tömörkényi téesz tulajdonában volt, amiről egyébként ők sem tudtak.

A szövetkezet kívülállónak nem értékesíthette az ingatlant, viszont egyik tagjának odaajándékozhatta, aki ezután térítésmentesen továbbadta a pálmonostori önkormányzatnak. Én tőlük vásároltam meg, azzal a feltétellel, hogy a pénzt az eredeti tulajdonos, vagyis Bagi bácsi kapja meg. Nem kell nagy összegre gondolni, ráadásul vagyonszerzési illetéket kellett utána fizetni, ami szinte ugyanannyi volt, mint a vételár.

Alain élete alaposan megváltozott. Lakóhelye, a franciaországi Tonnerre és Pálmonostora között ingázott. A malom megmentését 1998-ban kezdte, ami már csak állampolgársága révén is újabb bonyodalmakat okozott, mivel a francia műemlékvédelmi törvény az ő országukban álló épületekre vonatkozik, a miénk pedig csak magyar tulajdonban lévő, műemlékké nyilvánított épületek renoválását teszi lehetővé.

Maradt tehát a civil út. Alain saját szervezetén keresztül kétévente építőtábort hirdetett az állagmegőrző munkák elvégzésére, ahová nemcsak Európából, hanem még Japánból is érkeztek önkéntes fiatalok. Itthon is vannak már lelkes támogatói, köztük a budapesti Kékesi Attila például tíz éve visszajár segíteni neki. Nemcsak a falubeliek követték érdeklődéssel a rekonstrukciót, ha­nem a média is.

A kiskunfélegyházi városi televízió riportere, Seres Anita a kezdetektől tudósított a fejleményekről. Mivel megérintette a történet, alkalmasint mikrofon nélkül is felkereste az új tulajdonost. Aztán egymásba szerettek… Lám, a szélmalom nemcsak Alain, hanem Anita életét is felforgatta. Tizenöt éve élnek Dijon közelében, amikor csak tudnak, jönnek intézni a felújítást.

De nézzük csak meg a Bagi-malmot! A térképet fürkészve világossá válik, ha egyedül vágunk neki a pálmonostorai határnak, biztosan eltévedünk. A kanyargó dűlőutak, az egymást váltogató erdők között csak annak van esélye célba érni, aki jól ismeri a terepet. Szerencsénkre Cseszkó László polgármester felajánlja, hogy kivisz bennünket autójával. Hogy valamikor sokan laktak arrafelé, azt a fák között rejtőző két régi temető is jelzi, meg hát a szélmalom.

A tornyos, téglaburkolatos építmény a maga idejében újnak számító technológiával készült: a malomházat szilárdan a földhöz rögzítették, kizárólag a szélvitorlákkal ellátott kúpos tető volt forgatható. Mészáros Gáspár csongrádi malomépítő tervei alapján 1866-ban negyven paraszt kilencven(!) nap alatt alkotta meg az ipari objektumot.

Az első tulajdonos Forgó Imre volt, majd az ingatlan kézről kézre vándorolt, mígnem 1911-ben a Bagi család birtokába került. Bagi Ferenc 1929-ben tizennégy évesen kezdett el dolgozni a malomban testvére, Bagi Károly irányítása alatt. Édesapjuk halála után, 1943-ban Bagi Ferenc megvette bátyja tulajdonrészét, így egyedüli tulajdonossá vált. Aztán 1949. október 6-án működés közben eltört az egyik szélvitorla, ami beszakította a zsindelytetőt is, és mivel a javítás komoly összeget emésztett volna fel, a malom sorsa megpecsételődött. Majd jött az államosítás.

Kiskunfélegyháza környékén az 1860-as évekre ötven-hatvan szélmalom forgatta vitorláit, mondhatni, hogy a virágkorukat élték. Ez idő tájt épült a félegyházi Kiskun Múzeum udvarán álló szerkezet is, amely Pajkos-Szabó István szélmolnár malmának rekonstrukciója, 1962-ben szedték szét, majd építették újjá az eredetivel megegyező formában.

Mészáros Márta igazgatótól tudjuk, hogy 2008-ban egy vihar következtében letört az egyik vitorlája, és amúgy is ráfért már egy nagyobb renoválás. Az országos műemléki védettséget élvező malom 2018-tól 2020 tavaszáig egy uniós támogatásnak köszönhetően, ötpartneres pályázat keretében 20 millió forintból szépülhetett meg.

Mindezt azért említjük, mert egy „előnyösebb” helyzetben lévő szélmalom felújításához is kellett 12 év, noha a ráfordítható összeg jóval tekintélyesebb, mint amennyit valaha is rá tud áldozni a Bagi-malom francia tulajdonosa. Tehát nem ugyanazok az esélyek.

A riport készítése közben sikerült felkutatnunk a Bagi família egyik leszármazottját, a Kiskunfélegyházán élő és Kecskeméten dolgozó Hatvani Bélánét. Régi fényképeket nézegetünk vele a pálmonostorai szélmalomról, s egy megsárgult fotográfia is előkerül. Nagyapja, Bagi Károly és családja látható rajta.

– Nagyapámnak hat gyereke volt, egyikük édesanyám, Bagi Margit – rajzoljuk fel együtt a családfát az asszonnyal. – Az öreg tanyánk közelében található a malom, itt dolgozott együtt Bagi Károly és Bagi Ferenc. Nagyapám volt a molnár, az öccse viszont jobban szerette a technikai kihívásokat, 12 évesen tanulta meg egy malomépítő mestertől, hogyan építhető újjá a vitorla. Sajnos a későbbiek során nem sok gondot fordított az ingatlanra.

Egyszer a kiskunfélegyházi téesz meg akarta tőle venni turisztikai célra, de nem adta el. A mi családunk elköltözött Kömpöcre, majd attól kezdve, hogy nagyapám 1992-ben meghalt, nemigen találkoztunk a többiekkel. Feri bácsi a hódmezővásárhelyi útépítőknél dolgozott, amikor nyugdíjazták, kapott egy úthengert, azzal jött haza, és mivel a tanyája összedőlt, egy lakókocsiban húzódott meg. Végül bekerült a kisteleki szociális otthonba. Nagyon örülnék neki, ha a szélmalom vitorlái újra elindulnának, hiszen őseink emléke élne tovább. Ha kell, segítünk a felújításban is, kétkezi munkára mindig kaphatók vagyunk.

Pálmonostora számára is nagy fontossággal bír a szélmalom, még ha nem is az önkormányzat tulajdonát képezi. Hat évvel ezelőtt gondoltak először arra, hogy össze kellene gyűjteni a helyi értékeket. Az elsők között került a települési értéktár listájára a Bagi-malom, majd jött a többi, köztük a filézettponty-pörkölt, a tanítók fája, a dohánytermesztés hagyománya, a Sárga-major, a Péteri-tó, Szarvas professzor munkássága, utóbbi hármat felvették a megyei értékek közé is.

– Sokszor az itt élők sem tudják, milyen kincsek vannak a faluban – vélekedik Hegedűs Gabriella, a települési értéktár vezetője.

– Vagy ha tudnak is róluk, még sosem látták vagy nem kíváncsiak rá. Amikor aztán azt olvassák, hogy filmet forgattak a Bagi-malomról, rácsodálkoznak, hogy ez nálunk van. Nagyon nehéz egy kis falunak „eladnia” magát, helyi értékeivel ide csábítani a látogatókat. Azt is járható útnak tartanám, ha a környező településekkel összefognánk és közösen találnánk meg a vonzó turisztikai lehetőségeket.

– Ebben egyetértek – bólogat Cseszkó László polgármester. – Sokat jelent, hogy a mi településünket is érinti a most kiépülő jelzett turistaútvonal, melynek egyik állomáshelye a Bagi-malom. Alain Guillon korábban rendezett pikniket a szélmalomnál, megvendégelte a helyieket, jó lenne ezt folytatni, amint a nyári építőtáborokat is. Ezek igazi közösségteremtő alkalmak!

Nekünk sem lehet más a célunk, mint hogy ez a hely újra a faluközösség része legyen. Nem jelenthet akadályt, hogy a malom messze van a központtól, amint az sem, hogy a tulajdonosa nem mindig tartózkodik itt.

Alain Guillon nem szeretne még 20 évet rááldozni a felújításra, mert fölötte is múlik az idő. Alain már a felújítás ideje alatt szeretne bevonni valakit, aki megérti és továbbviszi az elképzeléseit, miszerint becsüljük meg a földet, amely gabonát terem nekünk, hogy kenyeret készítsünk belőle.

Ezt a folyamatot és szellemiséget lenne jó majd bemutatni az elkészült malomban. S ez nehezebb vállalás, mint egy téglát rakni a falba vagy lefektetni egy szál padlót.