Emberemlékezet óta nem tombolt olyan vihar Szabolcsban, mint június 27-én. Eleinte az a kánikulai nap is úgy telt, mint a többi: ebéd után már 35 fok, kókadozó fák, pihegő madarak... amikor délután fél kettő körül fekete fellegek kezdtek gyülekezni északnyugaton. Előbb egy kis szél támadt, aztán pillanatokon belül viharos erejűvé vált...

Elszabadult a pokol Szabolcsban

A Kisvárdától Ajakon, Gyulaházán, Nyírmadán át nagyjából Mátészalkáig terjedő háromszögben harmincnál is több településen tombolt a jégesővel kísért vihar. Elsodort háztetők, megrongált házak, gépkocsik, kicsavart fák, földre döntött erdők, gyümölcsösök maradtak utána. S napokig tartó áramszünet, pedig a szolgáltató minden erőt, eszközt bevetett, hiszen csaknem harmincezer fogyasztó várta a visszakapcsolást. A vihar csütörtökön tombolt, mi szombaton eredtünk a nyomába.

viharkár, Szabolcs-Szatmár-Bereg,

A távvezeték-oszlop sem maradt a helyén…Fotó: Dodó Ferenc, Mediaworks

A Vásárosnaményon át az ukrán határig vezető 41-es főúton haladtunk, ahol a rohodi elágazásnál találkoztunk először a vihar nyomaival. De attól kezdve lépten -nyomon kidöntött vagy kettétört fákat láttunk. De micsoda fákat! A 41-es főút az ország első olyan közlekedési folyosója, amelynek tervezésébe kertészmérnököket is bevontak a hatvanas években. A mára hatalmasra nőtt juharok, platánok, fekete fenyők nagy része a csapásban megsemmisült. Az útra zuhant ágak letakarítása órákon át tartott, közben persze a forgalom is állt, nemcsak a főúton, hanem a közelében futó autópályán is. Az utak természetesen ma már szabadok, de a csonkok, a kifordított gyökerek tíz-húsz kilométeren át kísérik az autóst, akinek a szeme hirtelen nagy tábla kukoricán akad meg. A földön fekszik mindegyik szár, mintha egy láthatatlan kéz csak úgy játékból lelapította volna őket… A főútról Nyírmadára letérve hamarosan egy terepjáró tűnik fel, valahonnan a határból jöhet, mert csuromsár. Két madai férfi ül benne, Szűcs József és a fia, Szűcs Attila. Nincsenek beszédes kedvükben.

– Hogy lennénk?! – fakad ki az apa. – Most jövünk a gyümölcsösünkből, az ötven hektár almásunkból nem lesz semmi. A tavaszon harminc hektár lefagyott, a többit meg elverte most a jég, a vihar. S mint kiderül, nem csak a termés semmisült meg. A gyönyörű, erejük teljében lévő fák is súlyos sebeket kaptak, nagy részük a földön fekszik. Mint ahogy a hatvanéves fenyvesüket is összetörte a szél, bár azt még nem látták. Egy ismerősük üzent, hogy baj van, de oda még nem jutottak el, mert hajnal óta a gyümölcsösöket járják. Előtte meg a saját házuk befedéséről kellett gondoskodniuk, mert úgy vitte le a tetőt arról az orkán, mint a pihét. Kicsavarta az udvaron álló nagy cseresznyefát is – pár perccel korábban még Szűcs Attila gyermekei játszottak alatta, de látva a készülő förgeteget, a szülők még időben a házba parancsolták őket.

Összetört akácfák keretezik a településre vezető utat is, ahol a főutca felbolygatott méhkas. A katasztrófavédelem meg a tűzoltóság autói mindenütt, a padláson civilek, tűzoltók dolgoznak, rengeteg ház teteje befóliázva. A járdán, az utat szegélyező pázsiton pedig hatalmas pléhdarabok. Csütörtökön még házakat fedtek, most meg várják, hogy ócskatelepre vigyék őket. Az egyik ilyen portáról védőkesztyűs férfi lép ki, próbálja arrébb ráncigálni a pléhtető maradványait, amit a szülői ház hátsó feléről tépett le a szél.

viharkár, Szabolcs-Szatmár-Bereg,

Az idősek sem emlékeznek hasonló ítéletidőre a keleti országrészben. Fotó: Sipeki Péter, Mediaworks

– Az a baj, hogy nincs elég szakember – mondja Estefán László. – Itt, Madán legfeljebb két-három kőművesre, ácsra lehetne számítani, miközben kétszáznál is több ház sérült meg. A tűzoltóktól meg a más tájakról jött önkéntesektől pedig nem lehet elvárni azt, hogy szakipari munkákat vállaljanak. Ráférne a szakipari munka egy utcával arrébb Jóni Csaba meg Fecsku András házára is. Utóbbinak nemcsak az ablakai törtek be meg a bejárati ajtót röpítette el a szél, de a ház vakolatát is szabályosan megbontotta.

– Látja annak a háznak a tetejét? – mutat át az úton egy részegen hullámzó cserepes tetőre egy harmadik férfi, Zámbó János. – Mit gondolnak, meddig fogja az bírni? Jön egy gyengébb szél, és leborítja. Úgyhogy nem csak az a kár, amit most látni. Hanem majd, ami ezután jön. A szomszédos Pusztadoboson is hasonló a látvány, itt főleg a régi kúria környékén tombolt az orkánerejű szél. A katolikus templomot is célba vette, de azzal nem bírt, csupán a toronykeresztet döntötte meg kicsit. A pompás, védett fákkal tele kastélypark viszont teljesen összetörve, kész csoda, hogy a lezuhant ágak nem zúzták szét az öreg épületet meg a mellette álló vadonatúj óvodát.

viharkár, Szabolcs-Szatmár-Bereg, tűzoltók,

Óriási erejű volt a pusztítás. Fotó: Dodó Ferenc, Mediaworks

A szomszédban gyakorlatilag mindegyik ház sérült, az egyikhez bekopogunk. Nagy Lászlóné fogad bennünket. A háza masszív, ráadásul a tető is viszonylag új, hét éve cserélték cserépről lemezre. De bár ne cserélték volna, a cserép ugyanis ellenállt, a lemeztetőt viszont mint a papírt vitte a szél.

– Csarodai önkéntes tűzoltók segítettek befóliázni a tetőt – vezet körbe a nyugdíjas asszony, akinek a nála nyaraló két kisunokát is nyugtatni kellett, miközben odakint tombolt az orkán. – A szobák is beáztak, a felújítással még nem tudjuk, mi lesz, de reméljük, kapunk segítséget. Anélkül már az első éjszakát is nehezen vészeltük volna át. A tomboló vihar Mátészalkán adta ki az erejét, de előtte azért még alkotott egy nagyot – felborogatta, összetörte a mátészalkai kutyamenhely házikóit. Az otthont üzemeltető Összefogás az Állatokért Alapítvány kétségbeesetten kért segítséget, de pénteken mindössze három nő jelentkezett munkára. Szombaton azonban csoda történt. Ottjártunkkor is vagy húsz férfiember javította a kenneleket, volt, aki betont, vasoszlopot, és volt, aki ingyenebédet hozott.

– Sose gondoltam, hogy a baj így összehozza az embereket – mondta dr. Kiss Anita, az alapítvány vezetője, aki Budapesten jogászkodik, de energiája nagy részét a szatmári árva kutyák megmentésére fordítja. És kérve kér mindenkit, hogy aki csak teheti, segítse a menhelyes állatok életét. Azt is megköszönik, ha csak sétálni viszik őket, s azt is, ha pár forintos adományt küldenek a 10700402-49447806-51100005 (CIB Bank) számlaszámra. Jó helyre fog kerülni minden fillér.

ELKÉL A SEGÍTSÉG!
A károsult családok és közösségek megsegítésére a Magyar Református Szeretetszolgálat is adománygyűjtésbe kezdett. Ők ide várják a támogatást: 10702019-85008898-51100005 (CIB Bank)

 

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.