Éppen kétszáz évvel ezelőtt született Tompa Mihály

1845-től Pesten jogot hallgatott, majd Miskolcon letette a papi vizsgát és Bején lett pap, 1851-től haláláig Hanván működött.

Arany János mellett ő öntötte versbe a legérzelmesebben a nemzet fájdalmát, ápolta a szabadságharc emlékét, adott hangot az elnyomás gyűlöletének.

Moralizáló, burkolt érzelmeket kifejező stílusában születtek A gólyához; A madár fiaihoz; Levél egy kibujdosott barátom után című allegorikus költeményei.

Egyes sorai ma is szólásként élnek: „Fiaim, csak énekeljetek”, „Szívet cseréljen az, aki hazát cserél”, „Mint oldott kéve, széthull nemzetünk”.

1868-ban hunyt el Hanván.