Békeidőben az élet lát­szólag a normális kerék­vágásban halad. A hazugságok, a megszé­gyenítés és a megalázás változatos formáival mégis képesek vagyunk háborús viszonyokat teremteni magunk köré. A Békeidő című új magyar filmet a napokban online premieren mutatták be a Vimeo.com internetes oldalán. Hajdu Szabolcs rendezővel beszélgettünk.

Észrevétlenül hat ránk, amiben élünk

– A színjátszásban már van példa lakásszínházi előadásokra, most épp a mozikból szorultunk ottho­nainkba. Vajon a filmterjesztés új dimenzióinak alkonyán vagyunk ezzel az online premierrel?

– Inkább egy új lehetőség, amely kiválóan alkalmas arra, hogy áthidaljuk a mostani helyzetet, hogy ha valaki friss kulturális élményre vágyik, akkor ezen keresztül hozzáférhet, és nem archívumokból kell letöltögetni régebbi filmeket. Ezt Magyarországon valóban mi csináljuk először, de ennek a lehetősége bárkinek bármikor adott.

Amikor bejön egy új platform, mindig felmerül egyfajta félelem. Amikor megjelent a mozi, mindenki azt gondolta, vége a rádiónak. A televízió feltalálásával a mozizás végét jósolták, az internet elterjedésével pedig a tévézést temették.

– Milyen a film nézettsége az első napokban?

– Nagyon nehéz belőni, mivel az online jegyvásárlással átlagosan hárman néznek meg egy filmet. Eddig körülbelül 8-9 ezer ember láthatta. Ez a nézőszám egy magyar művészfilm esetében nagyon jónak számít. Ugyanakkor egyáltalán nem zárja ki azt, hogy a későbbiekben moziba is kerül.

Az Ernelláék Farkaséknál című filmemet lakásvetítéssel kezdtük, ami sok nézőt generált aztán a mozis előadásokon.

– A Békeidő bemutatóját egy heves plágiumvita előzte meg. Hogy végződött az ügy?

– Igen, Vitézy László is csinált egy Békeidő című filmet, 1979-ben. Véleményem szerint azt Vitézy Lászlónak is tudnia kellett, mielőtt a közösségi média felületén kiposztolta a címlopás vádját, hogy az ilyen típusú címek nem levédhetők. A neutrális fogalmak, a hétköznapokban használt szavak nem sajátíthatók ki, nem birtokolhatók, ezért nem is lophatók el.

– Fontos kérdés: hozzányúlhatunk-e olyan témákhoz és fogalmakhoz, amelyekkel egyszer már foglalkozott valaki?

– Azt gondolom, hogy minden generációnak nemcsak lehetősége, hanem feladata is, hogy újrafogalmazza a dolgokat. Ugyanis nincs új a nap alatt, viszont minden kor más, és az utánunk következő generációknak és művészeknek új tartalmakkal kell föltölteniük a régi fogalmakat, különben a kultúra megreked.

Egyébként nyílt és egyértelműen politikai felhangú üzenet volt Vitézy László részéről. A posztja után személyesen írtam neki egy barátságos hangvételű levelet, amiben részleteztem, mit is gondolok minderről. Amire az ő indokai között az állt, hogy azért nem viseli jól a közös címet, merthogy az én filmemben – a magyar #metoo botrányt kirobbantó – Sárosdi Lilla színésznő és Schilling Árpád rendező játszik.

Az viszont lehetetlen, hogy emiatt kelljen megváltoztatnom a film címét, ugyanis ezzel elárultam volna a munkatársaimat, akikkel jó viszonyban vagyok. Egyéb­­ként nincs túl nagy jelentősége, mert ha kicsit nagyobb távlatból nézzük, akkor kifejezetten érdekes, hogy két ilyen típusú film esetében mit jelentett a békeidő 1979-ben és 40 évvel később ugyanabban az országban.

Az az atmoszféra, amiben élünk, észrevétlenül hat ránk, és sokszor fogalmunk sincs, mitől reagálunk bizonyos helyzetekre úgy, ahogy nem is szeretnénk.

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.