Észrevétlenül hat ránk, amiben élünk

– A színjátszásban már van példa lakásszínházi előadásokra, most épp a mozikból szorultunk ottho­nainkba. Vajon a filmterjesztés új dimenzióinak alkonyán vagyunk ezzel az online premierrel?

– Inkább egy új lehetőség, amely kiválóan alkalmas arra, hogy áthidaljuk a mostani helyzetet, hogy ha valaki friss kulturális élményre vágyik, akkor ezen keresztül hozzáférhet, és nem archívumokból kell letöltögetni régebbi filmeket. Ezt Magyarországon valóban mi csináljuk először, de ennek a lehetősége bárkinek bármikor adott.

Amikor bejön egy új platform, mindig felmerül egyfajta félelem. Amikor megjelent a mozi, mindenki azt gondolta, vége a rádiónak. A televízió feltalálásával a mozizás végét jósolták, az internet elterjedésével pedig a tévézést temették.

– Milyen a film nézettsége az első napokban?

– Nagyon nehéz belőni, mivel az online jegyvásárlással átlagosan hárman néznek meg egy filmet. Eddig körülbelül 8-9 ezer ember láthatta. Ez a nézőszám egy magyar művészfilm esetében nagyon jónak számít. Ugyanakkor egyáltalán nem zárja ki azt, hogy a későbbiekben moziba is kerül.

Az Ernelláék Farkaséknál című filmemet lakásvetítéssel kezdtük, ami sok nézőt generált aztán a mozis előadásokon.

– A Békeidő bemutatóját egy heves plágiumvita előzte meg. Hogy végződött az ügy?

– Igen, Vitézy László is csinált egy Békeidő című filmet, 1979-ben. Véleményem szerint azt Vitézy Lászlónak is tudnia kellett, mielőtt a közösségi média felületén kiposztolta a címlopás vádját, hogy az ilyen típusú címek nem levédhetők. A neutrális fogalmak, a hétköznapokban használt szavak nem sajátíthatók ki, nem birtokolhatók, ezért nem is lophatók el.

– Fontos kérdés: hozzányúlhatunk-e olyan témákhoz és fogalmakhoz, amelyekkel egyszer már foglalkozott valaki?

– Azt gondolom, hogy minden generációnak nemcsak lehetősége, hanem feladata is, hogy újrafogalmazza a dolgokat. Ugyanis nincs új a nap alatt, viszont minden kor más, és az utánunk következő generációknak és művészeknek új tartalmakkal kell föltölteniük a régi fogalmakat, különben a kultúra megreked.

Egyébként nyílt és egyértelműen politikai felhangú üzenet volt Vitézy László részéről. A posztja után személyesen írtam neki egy barátságos hangvételű levelet, amiben részleteztem, mit is gondolok minderről. Amire az ő indokai között az állt, hogy azért nem viseli jól a közös címet, merthogy az én filmemben – a magyar #metoo botrányt kirobbantó – Sárosdi Lilla színésznő és Schilling Árpád rendező játszik.

Az viszont lehetetlen, hogy emiatt kelljen megváltoztatnom a film címét, ugyanis ezzel elárultam volna a munkatársaimat, akikkel jó viszonyban vagyok. Egyéb­­ként nincs túl nagy jelentősége, mert ha kicsit nagyobb távlatból nézzük, akkor kifejezetten érdekes, hogy két ilyen típusú film esetében mit jelentett a békeidő 1979-ben és 40 évvel később ugyanabban az országban.

Az az atmoszféra, amiben élünk, észrevétlenül hat ránk, és sokszor fogalmunk sincs, mitől reagálunk bizonyos helyzetekre úgy, ahogy nem is szeretnénk.