K. Józsefné téglási olvasónk több kérdést is tartalmazó leveléből idézem a következő néhány sort: „A keresztrejtvényekben gyakran előforduló meghatározás ez: »Szép (táj)«, s erre általában az a rejtvény szerint megfelelő válasz: kies. Valóban így van? Az igaz, hogy a nagyon elhagyott tájra gyakran azt mondjuk: kietlen, de ez a kies nekem mégis elég furcsa!”

Grétsy László: Kies és kietlen

Nem csodálom, hogy furcsának, szokatlannak véli ezt a vonzó tájra, vidékre utaló jelentésű kies formát, de higgye el, ennek is megvan a kellő oka. Sokan ugyanis úgy érzik, hogy a kies szó jelentése nem ’szép, bájos, idilli’, hanem éppen ellenkezőleg: ’félreeső, elhagyatott’. Annak megmagyarázásához, hogy ez a valóban meglepő kettősség hogyan, mikor jöhetett létre, a kérdésben érintett szavaink múltját is fel kell villantanunk néhány mondat erejéig.

Már több mint fél évezrede él nyelvünkben két eredetileg összetartozó, de az idők folyamán egymástól lassan elkülönülő szó: a kéj és a kény. A -j, illetve -ny végű formák összetartozására más példáink is vannak. Ilyen a nyargal szó, amely jár igénk származéka, s régen jargal formában is élt, de gondolhatnak olvasóink borjú szavunk népnyelvi bornyú változatára is. A kéj-kény szó(pár) főbb jelentései ezek voltak: ’kedv’, ’tetszés’, ’(kellemes) érzés’, ’hajlandóság’, ’szándék’, ’akarat’, de a XIX. századra nagyjából kialakult némi különbség. A kéj forma inkább a tetszés, kellemes érzés, sőt a gyönyör szava lett, a kény pedig egyre inkább a szándéké s az akaraté.

A velük alkotott összetételek is jól éreztetik ezt: kéjérzet, kéjsóvár, illetve kényszer, önkény. Mind a két „ős”-szónak van -s képzős származéka is: kéje-s, kényes. Bennünket ezúttal csak az első érdekel.

A kéjes formának kíjes, kies változata is kifejlődött. Íme, néhány több évszázaddal ezelőtti adat: kíjes (vagy kies) álom, nap, nyár, vidék, vigadozás stb. Úgy egy évszázada azonban terjedni kezdett a kies szónak ’a forgalomtól távol eső, lehangolóan elhagyatott’ értelemben való használata, feltehetőleg azért, mert az emberek a tőle teljesen független kiesik igével hozták kapcsolatba. Eleinte talán szándékos, tréfás öniróniával – „kies helyen lakom, ugyanis kiesik a forgalomból” –, de néhány évtized elteltével már komolyan is, nem gondolva arra, hogy e jelentés hordozására már megvan több évszázada élő, fosztóképzős kietlen szavunk.

A nyelvi tényeket nem lehet letagadni, s így tudomásul kell vennünk, hogy a kies fel-felbukkan ’félreeső, elhagyatott’ értelemben is. A keresztrejtvények, skandik készítői azonban jogosan tekintik kies szavunkat egyegy szép táj, vidék felidézőjének.

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.