Hadjárat a Szentföldre

Kudarcként értékelhetjük, ha egy király épségben hazahozza seregét egy több ezer kilométeres hadjáratról? Háború helyett ereklyék gyűjtésével foglalkozott II. András a Szentföldön? Hogyan vette ki részét a feladatból a többi európai uralkodó? Megannyi kérdést vet fel az egyetlen magyar keresztes hadjárat.

Ország-világMarle Tamás2022. 07. 19. kedd2022. 07. 19.
Hadjárat a Szentföldre

A negyedik keresztes hadjárat (1202–1204) gyakorlatilag ku­­darcba fulladt, a keresztesek feldúlták Bizáncot – ahelyett, hogy elmentek volna a Szentföldre. Továbbá a francia lovagok Velence biztatására elfoglalták a Magyar Királyságtól a dalmáciai Zárát.

Az ötödik keresztes hadjárat (1217–1221) azonban a kivételesen jól megszervezett hadjáratok közé tartozott. Még III. Béla király tett ígéretet a pápának keresztes hadjáratra, halála miatt viszont nem tudta ezt teljesíteni, így fiára, II. Andrásra hárult ez a kötelesség. A király útnak indulásában egyes vélemények szerint szerepet játszott az is, hogy megürült a Konstantinápoly központú Latin Császárság, amelyet András szívesen megszerzett volna.

Mindenesetre a szentatya pápai védelem alá helyezte a Magyar Királyságot, és biztosította (IV.) Béla trónöröklését arra az esetre, ha apja, II. András meghalna.

Király módra harcolt

Zágrábon keresztül Spalatóba tartott a 2-3 ezer fős magyar sereg. A létszámnak nemcsak anyagi akadályai voltak, hanem az is, hogy a nagyobb hajók 500 katona és 150 ló szállítását bírták el, és a magyarokkal együtt utazott VI. Babenberg Lipót osztrák herceg majdnem ugyanekkora méretű serege. Lipót herceg egyébként Velencéből hajózott, és a korban rendkívül rövid idő alatt, 16 nap után el is érte Akkót. II. Andrásnak igen sokba került a velencei hajók bérlése: lemondott Zárára vonatkozó igényeiről.

A németalföldi Vlerdingenből és az angliai Dartmouthból már hamarabb elindultak a nyugati keresztesek hajói, mégis jóval a magyar–osztrák seregek után értek a Szentföldre. Előbb Compostellában időztek, majd bekapcsolódtak portugál földön az ottani muszlimok elleni harcba.

Nem elhanyagolható tény, hogy az első haditanácsot II. András sátrában tartották meg, a hadjárat fővezére azonban minden bizonnyal János jeruzsálemi király lehetett. Az első időszakban zsákmányt szereztek, és teljesítették zarándokfogadalmukat, olyan helyeken jártak, mint Kafarnaum, ahol Jézus több csodát is művelt, és fürödtek a Jordánban.

II. András szobra az Aranybullával a budapesti Hősök terén. Fotó: MTVA Bizományosi, Jászai Csaba

Az első felderítő hadjáratokban az arab források szerint a magyar király is részt vett, a szaracénok mint bátor és kiváló harcost jellemezték Andrást.

Tapasztalatot gyűjtöttek

Ezután a keresztesek egy része ostrom alá vette a tábor-hegyi erődöt és Beaufort várát, de II. András és magyarjai vélhetően ebben nem vettek részt. A magyar király néhány hónap után helyesen úgy vélte, hogy a rendelkezésre álló hadak elégtelenek komolyabb hadjáratra a muszlimok ellen, és mivel a hadjárat fő célja Egyiptom megtámadása lesz, ezért feleslegesnek ítélte jelenlétét.

Azt is felmérte, hogy a szentföldi kereszteseket nem fenyegeti egyelőre semmilyen komolyabb muszlim veszély. A többiek veresége, valamint megbetegedése (Spalatói Tamás szerint megmérgezése) miatt úgy döntött, hazavezeti seregét. A nyugatiak késlekedése miatt mindezt reálpolitikai döntésnek tekinthetjük.

Az uralkodók és egyházi elöljárók között teljesen átlagos időt töltött a Szentföldön II. András, csupán a lovagrendek vezetői és Jeruzsálem királya voltak végig jelen. A magyar haderő sok tapasztalattal tért haza.

Mire jó egy ereklye?

A hadjárat fedezésére hitelt vett fel András, és értéktárgyakat adott el, például Gizella királyné 12 márka tiszta aranyat tartalmazó drágaköves koronáját. Közben ereklyéket is szerzett, ám a közvélekedéssel szemben nem azért, mert ezzel akarta magát kárpótolni a „dicstelen” hadi események miatt. Az ereklyék gyűjtése egyrészt jól beleillett a korabeli vallásos érzületbe, másrészt szimbolikus tőkének tekintették. Egy-egy ereklye később értékes diplomáciai ajándékul szolgálhatott, másrészt elhelyezése egy zarándokhelyen jócskán fellendíthette a település fejlődését. Például II. András idején Leleszen őrizték az Antiochiából való Szent Lőrinc bal karját. Az ereklyét később ellopta egy Tamás nevű szerzetes, egészen Franciaországig vitte, és általa lett a laoni monostor népszerű búcsújáróhely.

Tanulmányozhatták a szentföldi várrendszert, a lovas- és gyalogosegységek kombinatív alkalmazását, valamint a számszeríjászok hatékonyságát. Krak des Chevaliers és Margat várait is meglátogatták, sőt ezeket adományaival támogatta is András.

Kivételes módon szárazföldön vezette haza seregét, és egész úton sikeres diplomáciai munkát végzett, amit gyermekei eljegyzései bizonyítanak. Leó örmény király leányát András herceggel jegyezte el, a ni­ceai görög császár leányát, Máriát pedig Béla (későbbi IV. Béla) nevű fiával, Mária leányát pedig II. Iván bolgár cárral.

IV. Béla a Thuróczi-krónika egyik ábrázolásán. Forrás: Szabad Föld Archívum

Szó sincs kudarcról

A korábbi rossz megítéléssel ellentétben a tudomány ma már egyre inkább úgy tartja, hogy irreális elvárás lett volna II. Andrással szemben, hogy foglalja vissza a Szentföldet vagy győzze le a muszlim főerőket. A magyar hadjárat ugyanakkor bizonyítja hazánk teljes beilleszkedését a keresztény államok körébe, és azt se felejtsük el, hogy a környező népek közül a csehek vagy a lengyelek részvétele a keresztes hadjáratokban lényegében elhanyagolható volt.

Nagyobb veszteségek nélkül vezette több ezer kilométeren keresztül hadait, és biztosította ellátásukat. A magyar hadak megerősítették a keresztes jelenlétet, előkészítették a tábor-hegyi vár elfoglalását és az egyiptomi hadjáratot. Utóbbi elhúzódása pedig nem rajtuk múlt, hanem a rajnai-fríz seregek késlekedésén.

Mindezek fényében mondhatjuk, hogy II. András nem halmozott diadalt diadalra a Szentföldön, de hogy kudarcos vagy szégyellni való lenne szentföldi hadjárata, az egyszerűen nem felel meg a valóságnak.

Egy mondás eredete

A magyar seregben szolgált egy Makó nevű vitéz, aki útközben, még magyar földön úgy felöntött a garatra, hogy amikor Spalatóba értek, azt hitte, már Jeruzsálemben vannak. Ekkor magyarázták meg neki, hogy még messze van a céltól. Innen a mondás: Messze van, mint Makó Jeruzsálemtől.

 

Ezek is érdekelhetnek