A tetoválás az önkifejezés része, egyfajta kommunikáció a testünkkel. Komoly művészeti ág, bár az utóbbi húsz évben meglehetősen felhígult a szakma. De ebben is ott vagyunk a világ legjobbjai között. A komoly tetoválásokat hónapokig tervezi és több hét alatt készíti el egy tetoválóművész, mint például Sárközi Zsolt.

Hun lovasok alakjai a bőrön

– Nem voltak különösebb élményeim. Magazinokban láttam, hogy a nagy nyugati rockbandák zenészei tele vannak tetoválással. Ennyi!

Fekete bőrkanapén ülünk Budapesten, a Dark Artban, az ország egyik első te­to­vá­ló­szalonjában. A bejárattal szemben egy csontváz hosszú hajú parókával, kalapban „üdvözli” a látogatót, a falak zsúfolásig tele képekkel, rajzokkal, mintha képregényekből léptek volna elő. Tobzódnak az amazonfigurák, a különböző színű koponyák, csak a mosdó tükrös ajtaja ránt vissza a valóságba, hogy nem egy alvilági díszlet elevenedett meg előttem.

Sárközi Zsolt, a stúdió alapítója, ma már nemzetközi szinten jegyzett tetoválóművész, aki 1967-ben született. Egy olyan rendszerben nőtt föl, amikor a központi politika azt sulykolta, hogy a tetoválás a rosszfiúk sajátja, és a hétköznapi ember sem gondolkodott másképp. Addig ment ez, hogy ha valaki meglátott az utcán egy tetovált figurát, azonnal kést vizionált annak kezébe, és pár méterrel arrébb húzódott tőle.

Zsoltnak nincsenek ilyen emlékei. Nem is találkozott akkor olyan emberrel, akin elmosódott szívecskébe rajzolt „Szeretlek, Mari” felirat díszelgett, pedig ha gondos volt a tetoválás készítője, még Ámor nyilát is odavéshette.

Sárközi Zsolt beutazta a fél világot, hogy tetoválótapasztalatokat szerezzen. Fotó: Bielik István

– Imádtam rajzolni, az volt az én menedékem. Bújtam az IPM (Interpress Magazin) és a Galaktika képeslapokat, pillanatok alatt más-más világokba csöppentem. Apámat korán elveszítettem, azt gondoltam, sportoló leszek. Kyokushinkai karatéztam, érettségi után a Testnevelési Főiskolára készültem, de a rendszerváltozás szele nagyon megérintett. Pontosabban a szabadságé!

Éppen a mai Ukrajnában voltunk, amikor Mihail Gorbacsov (a Szovjet Kommunista Párt utolsó főtitkára, a Szovjetunió első elnöke – a szerk.) rábólintott az undergroundra, vagyis az addig rendszerellenesnek gondolt művészetek működésére. Az „élni és élni hagyni” eszméje hirtelen zúdult ránk, mindenki sokkal többet akart megmutatni az addig zárt, személyes kis világából.

Budapesten 1990-ben nyílt az első te­toválószalon, elkezdte birizgálni a fantáziámat mindennek az ősi és szakrális része, hogy mit és miért varrattak magukra az inkák vagy az ókori egyiptomiak. Kezdtem rajztanárokhoz járni, és bárhol éltem a világban, mindig kerestem egy tanítót. A legjobbat Magyarországon találtam, aki állandóan a látásmódról beszélt. Azt mondta, hogy az ember szeme mögött van egy kapcsoló. Azt kell átalakítani, és akkor más lesz az élete. Budapest összes szobrát lefotóztam, jártam a temetőket, gyűjtöttem a motívumokat, a témákat, rengeteget olvastam, hogy minden egyes vonalnak, amit rátetoválok valakire, tudjam, van jelentése – mondja a férfi.

Miközben beszélgetünk, halk zene szól a háttérben, jönnek-mennek a vendégek. Van, aki csak érdeklődik, mások elvonulnak az egyik szobába, és elkezdődik a munka. Gregory vendége már megy el, egy ökölbe szorított kezet rajzolt rá. Olyan élethűen sikerült, hogy az embernek az az érzése, mindjárt kinyúl a térbe. Gregory Oroszországból érkezett, rajztanári-grafikus diplomával a zsebében, mindig érdekelték a művészetek, és szívesen rajzolt.

– A szüleim eleinte nem nézték jó szemmel sem a tetoválásaimat, sem a pályamódosításomat. Lassan megbékéltek, ma már természetes számukra a külsőm. A papír már nem izgalmas számomra, a bőr tesz élővé egy képet. Négy éve élek Budapesten, rengeteget tanultam Zsolttól. A tetoválás komoly művészet, csak azok gondolják, hogy nem, akik nem tudják, miről szól valójában – mondja, miközben mutatja a két karját beborító ábrákat.

Női alakokból nincs hiány, mindegyik kifinomult és vonzó, Gregory kedvenc filmkaraktere is helyet kapott. A nyakára már magyar motívum került, egy óriássas, felnyírt haja helyén hatalmas szárnyak uralják a terepet.

Az írott történelem szerint a legrégebbi tetoválások Egyiptomban a nagy piramisok építése idején készültek. Fotó: Bielik István

A szomszéd helyiségben Viki ül egy nejlonnal borított széken, mozdulatlanul tűri, ahogyan Misi tetoválja a combját.

– Nem nagyon fáj, rosszabbra számítottam – mondja a 30 éves lány. Ha beskatulyáznánk az embereket, azt mondanánk, olyan fajta, aki soha nem tetováltatna magára semmit. Misi közel hajol a lány lábához, ap­rólékos munkát végez, két mandala kerül Viki combjára. Nyomja a festéket, töröl, nyomja a festéket, töröl. Így megy négy órája, és ki tudja, mikor lesz vége.

– Gyerekkoromban megégettem a bokámat, a combomból vettek ki bőrt, azzal plasztikázták. Mindig komplexusaim voltak miatta, most ezzel tüntetem el. A környezetemben senkinek nincs tetoválása, de ha látják, hogy boldogabb vagyok, elfogadják majd. Ha nagymama leszek? Azzal most nem foglalkozom. Nekem most erre van szükségem, és kész.

Azt ma már tudjuk, hogy a tetoválás nem ördögtől való. Az írott történelem szerint a legrégebbi tetoválások Egyiptomban a nagy piramisok építése idején készültek. A görögök felderítőik azonosítására és rangjuk jelzésére, a rómaiak bűnözőik és rabszolgáik megjelölésére használták. A nyugati kultúrába csak a XVII. század végén tért vissza a tetoválás egy tengerésznek köszönhetően, aki az egyik felfedező­útjáról magával hozott egy tetovált polinéz férfit.

Nagy népszerűségnek örvendett Londonban, nem sokkal később a felső osztálybeliek kis tetoválásokkal ékesítették magukat. A tetoválás divattá vált, ám széles körű elterjedése még váratott magára. A „tatu” kifejezés a polinéz nyelvből származik, ez tekinthető a ma használt „tetoválás” szó eredetének. Jelentése szerint: „maradandó jel a bőrön”.

A maradandóság ténye tántorít el sokakat, hogy tetováltassanak-e magukra, és ha igen, akkor mit. Sárközi Zsolt már nyolc éve dolgozott, amikor rajta még egy pötty tetkó sem volt.

– Milliószor moziztam az agyamban és töprengtem, mi az a motívum, ami én vagyok. Mert a tetoválás az önkifejezés része, kommunikáció a testünkkel. Egyszer kártyázás közben villant be, hogy a francia kártya Jolly Jokere abszolút passzol hozzám. Mit hoz az élet, másnap belépett hozzánk egy férfi, és ezt az ábrát kérte.

Azonnal lemondtam róla. Szimbolikus tetoválás mellett döntöttem, a gerincem vonala mellett sorakoznak besatírozott körök, a teljességet jelentik számomra.
Sárközi Zsolt indulása nem volt könnyű, az akkori néven Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) budapesti, helyi munkatársa bemutatkozásképpen azt mondta, hogy „ebben a kerületben soha nem lesz tetoválóstúdió”. Még egy úgynevezett sterilizáló tanfolyamot is el kellett végezniük, és a nyitást követően állandóan ellenőrizték őket, hogy a szalonban minden az előírásoknak megfelelően történik-e.

Viki szereti a mandalákat. Fotó: Bielik István

Huszonnyolc éve, 1992 óta működik a stúdiója a VI. kerületben, az ÁNTSZ munkatársával pár év múlva jobb viszonyt alakítottak ki, még gratulált is Zsoltnak a kitartásához és a munkájához.

– Nehéz volt megküzdeni az előítéletekkel, a rosszalló pillantásokkal, de az idő nekünk dolgozott. Elkezdtünk járni külföldre, nemzetközi versenyekre és kiállításokra, hamar bekerültünk az élbolyba. Az első nemzetközileg is elismert magyar tetkó, amivel a bolognai nemzetközi fesztiválon a „Nagy Fekete-fehér” kategóriában első helyezést értem el, a hét főbűn megjelenítése volt. Egy barátom hátára készült a tetoválás, két-három hónapig terveztem, négy hét alatt készült el – és hogy ne „mankó” nélkül cikázzon a fantáziám, máris kinyit egy albumot, és mutatja a fotót.

– Látszik, hogy itt még nem volt kiforrott a stílusom – mondja, s az értetlenkedő miértemre csak annyit válaszol: a vonalvezetésen látszik. Megjegyzem, én nem látok semmit abból, csak egy műalkotást, amely bármelyik múzeum tárlatán megállná a helyét. A hát bal oldalán kufárok számolják a pénzt, a másikon a hatalom képviselője, a falánk király zabál, és mellette Oppenheimer portréja, aki az atombomba kifejlesztésében vett részt.

Nézzük tovább az albumot, egy idő után eltűnnek az emberek, a rajzok hordozói, csak a képeket látom.

– Egy német magazin készített velem interjút 1997-ben, azután megváltozott az életem, egyre többen kerestek meg külföldről, a tengerentúlról, hogy én készítsek nekik tetoválást. Egyszer Barack Obama amerikai elnök egyik tanácsadója jött el hozzám, azt mondta, a volt feleségeit, szám szerint hármat szeretne magára tetováltatni. Egy barátja hozta el hozzám, azt javasolta neki, hogy három hun lovas szimbolizálja a volt feleségeket. Azt hittem, hülyéskedik. A fickó három hun lovassal a bőrén utazott vissza az USA-ba.

Sárközi Zsolt bejárta a fél világot, mindenhol tanult, nyitott szemmel járt, szippantotta magába a különböző kultúrákat és hatásokat. New Yorkban érezte azt, hogy igazán otthon van, nincs irigység, helye van a tudásnak. Járta a tetoválóstúdiókat, az egyikben kirakott munkák különösen megtetszettek neki. Szerény angol tudásával közölte, hogy szívesen dolgozna náluk egy ideig, mondták, várja meg a menedzsert.

Hamarosan megérkezett egy 70 év körüli nő, tele tetoválással, és kérte a férfi munkáit. Átnyújtotta az albumot, s mire a nő a végére ért, annyit mondott:

– A többiek napi 100 dollárt kapnak, neked fizetek 200-at.

Zsolt hazajött, elrendezett itthon mindent, hogy gördülékenyen menjen a stúdió, és három hónap múlva már New Yorkban tetovált. De jött 2001. 09. 11., a World Trade Center elleni terrortámadás, ami mindent megváltoztatott, ezért hazajött. Addigra már több tetováló működött a fővárosban, mint Amszterdamban, meglehetősen felhígult a szakma.

A maradandóság ténye tántorít el sokakat, hogy tetováltassanak-e magukra, és ha igen, akkor mit. Fotó: Bielik István

– Ez a folyamat 2000 körül kezdődött, és a mai napig tart, látszik az elkészült tetoválásokon is. Technikailag és tartalmilag is, és akkor még nem beszéltünk az anatómiáról. Magyarországon 3100 tetováló van, ma már bárki nyithat stúdiót, nincs semmilyen ellenőrzés, szabály. Senki nem nézi, milyen tűvel, festékkel dolgoznak, és sokan nem mérik fel, hogy milyen felelősségteljes munka a tetoválás.

Egy barátommal bevizsgáltattunk tizennégy forgalmazott terméket, festékeket, tűket. Mindössze kettő volt abszolút steril, a többinél szennyeződést találtak. Ha bármilyen egészségügyi probléma történik emiatt, engem hibáztatnak, nem a forgalmazót! Ebben, és sok más kérdésben kellene végre rendet tenni, ezért is hoztuk létre a Tetoválók Szakmai és Érdekvédelmi Egyesületét.

– Mit szeretnének elérni?

– Megtiltanám, hogy 18 éves fiatalok tetováltathassanak magukra. Felemelném a korhatárt 21 évre, mert egyre többen tetováltatnak meggondolatlanul. A tetoválás hatalmas üzlet is, senki nem hinné, hogy milyen kemény harcok folynak például festékfronton. Ha elmegyek az USA-ba, nem használhatok európai festéket.

Ha Amerikából hozok valamit, akkor az európai rendezvényen nem dolgozhatok azzal a festékkel. Ez egy üzleti lobbi eredménye, amit a forgalmazók közötti háború generál. Igazából nem tudjuk, milyen összetételűek a festékek, persze minden gyártó azt mondja, az ő készítménye bőrbarát és biztonságos, de vajon igaz-e ez?
Zsoltnál mindig meglehetősen hosszú volt a várólista, ma már inkább tanít. Nagyon ismert és hétköznapi emberek százai ültek vagy feküdtek a keze alá, odaadták a bőrüket, hogy hangsúlyozzák az egyéniségüket, esztétikai élményt kapjanak vagy tartozzanak valahová. A testünkkel mi magunk rendelkezünk, az az egyetlen dolog, ami a miénk. A tetoválás a szabadság és a felelősség együttes megélése.

Az 1991-ben az osztrák Alpokban felszínre kerülő, jégbe fagyott Ötzin több mint ötven tetoválást találtak. Az 5300 éves tetemen érdekes vonalakat fedeztek fel az ízületei felett, ezek a kutatók szerint a reumatikus fájdalmak feloldására szolgáltak, az egyik térdhajlatnál pedig kereszt alakú rajzolat látható. Tudósok találgatnak, megfejtéseket gyártanak, hogy melyiknek milyen jelentése vagy funkciója lehetett.

Ötezer év múlva sokkal izgalmasabb elméleteket gyárthatnak a jövő tudósai, ha a ma emberének tetkóit elemezgetik. A lényeg, hogy legyen elég idejük, győzzék energiával és fantáziával.

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.