In memoriam Reigl Judit

Kilencvenhét éves korában elhunyt Reigl Judit Franciaországban élő Kossuth-díjas festőművész. „Talán a legsikeresebb és legjobban rajongott magyar származású kortárs művészt vesztettük el” – olvasható a gyászhírben, kiemelve, hogy művei a világ legfontosabb amerikai és európai múzeumaiban megtalálhatók, köztük New Yorkban, a Modern Művészetek Múzeumában (MoMA), a Metropolitan és a Guggenheim Múzeumban, a párizsi Georges Pompidou Központban és a londoni Tate Modernben.

Reigl Judit arról is híressé vált, hogy egyértelműen dominált az élő magyar művészek aukciós piacán, 2008 és 2018 közt az ő eladásai tették ki ezen üzletág több mint a felét. Több képe is eladási rekordot döntött; 2018-ban a festőnő különösen sikeres évet zárt, három alkotását is 60 millió forint feletti áron ütötték le. Az elmúlt 12 évben az élő magyar művészek közül az ő képeiért fizettek a legtöbbet, összesen 817 millió forintot.

Hogyan került Reigl Judit Franciaországba? Nem akarta sem Lenint, sem Sztálint, sem Rákosit lefesteni, pedig a korszak legelismertebb mestere, Szőnyi István tanítványaként munkát kapott volna bőven idehaza. Ő azonban 1950-ben a zöld­határon, a drótkerítésen átmászva inkább Párizsba emigrált. Eleinte szinte nyomorgott, de festékre valahogyan mindig jutott pénze, s az ötvenes évek végén már a legnagyobb galé­riáknak dolgozott Franciaországban és Németországban.

A szürrealizmus egyik legfelkapottabb képviselőjének számított, mégis egész életében híresen szerényen élt, egy istállóból átalakított műteremlakásban lakott. Családot nem alapított; élettársa, Betty Anderson szintén festőként alkotott. Reigl Judit párja halála után nem sokkal, 83 évesen abbahagyta a festést.

Magyarországon 2005-ben nyílt először önálló kiállítása a Műcsarnokban. 2010-ben Debrecenben élet­művét bemutató, mintegy száz festményből álló tárlatot rendeztek. 2014-ben a budapesti Ludwig Múzeum adott otthont Űr és eksztázis című életmű-kiállításának.

2018 no­­vemberében A fekete is egy szín címmel a Kálmán Makláry Fine Arts galériában fekete-fehér kollázsait, tus papírmunkáit és olajfestményeit mutatták be. Ez utóbbi galéria vezetője, Soós Éva e szavakkal jellemezte: „Nagyon erős nő volt, akit a meg nem alkuvó szabadságszeretete és művészete tett halhatatlanná.”