Ketyeg a harmadik évezred biológiai órája. A húszas évek nyitányaként a zöldre fekete szalagot kötött az elmúlás. Hetvenöt esztendősen, 2020. január 12-én elhunyt Sir Roger Vernon Scruton angol bölcselő.

In memoriam Roger Scruton

A józanságot ötvözte a hagyománytisztelettel, a nemzeti gondolatot az európaisággal, a tradíciók megóvását a zöld eszmével. Azazhogy – ez utóbbi esetében – nem két értéket szedett csokorba. A konzervativizmusnak ugyanis szerves része a környezetvédelem és a természet rendje iránti tisztelet.

Szerette Közép-Európát. Segített átszínezni a vörös világot, lebontani a vasfüggönyt: támogatta az antikommunista ellenzéket, és a rendszerváltást követően egy időre a morvaországi Brnóba költözött. Aztán hazatért, de gyakran járt a térségben, így hazánkban is. Halálát megelőző decemberben tüntette ki Orbán Viktor miniszterelnök. Egy levegőt szívtunk vele, amióta Közép-Európában „tiszta lett a levegő”. Legalábbis politikailag.

Hiszen a nagyüzemi környezetkárosításban élen járó, a természetvédelemben pedig hátul kullogó kommunista blokk bukása ugyan „zöld utat” nyitott, de az igazi munka csak ezután kezdődött. A rendszerváltást követően fejlődésnek indult a nemzeti parkok hálózata, szigorodott számos szabályozás, erősödött a környezettudatos szemlélet.

Telt-múlt az idő, s megjelent a kérdés kísérőjelensége is: az álzöld politika. Miközben ennek képviselői meddő klímatüntetéseken ágáltak, a nemzeti kormány eredményesen tovább dolgozott. Hiszen 2010 óta zöldügyben is új korszak nyílott.

A klorofill színe ugyanis nem azonos az otthontalan nemzetköziség és a gyökértelen világpolgárság árnyalataival. Az kívül zöld, belül vörös, a nemzeti ökopolitika pedig: piros-fehér-zöld.

In memoriam Roger Scruton

Roger Scruton. Fotó: Guillem Lopez, Nurphoto.

Roger Scruton írta Zöld filozófia című művében: „A valódi környezeti problémák megoldásai mindig is ki fognak csúszni a kezünk közül, ha nem építünk arra az egyetlen emberi belső ösztönzőre, amely képes átvenni az irányítást, amikor a piacok csődöt mondanak – ez pedig a közösségi szellem. De miből ered a közösségi szellem? A patriotizmusból, a saját vidék szeretetéből, a hovatartozás és a közös, örökölt haza érzéséből.”

Erre rímelnek Áder János mondatai. Ahogyan a magyar államfő szilveszteri köszöntőjében fogalmazott: „Miért nem vesszük észre, hogyha bajban van a természet, annak részeként bajban vagyunk mi is?

Ha ragaszkodunk otthonunkhoz, ha ragaszkodunk hazánkhoz, miért ne ragaszkodnánk a minket körülvevő, a minket éltető természethez? Nekünk nem a természetet, hanem saját természetünket kell legyőznünk!” Legyen így.

Vegyük át a zöld stafétát a nemes brit gondolkodótól. Örökségét pedig magyar módra hagyományozzuk át a népi jövendőnek.

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.