Idén 1600 éves az Adria királynője. Velence mindig sok-sok meglepetést tartogat látogatóinak, ez az esztendő pedig különösen bővelkedik rendkívüli eseményekben. A víz és a tenger szerelmeseinek „szent ügye” a minden évben pünkösdkor megrendezésre kerülő Velencei Vogalonga.

Jubileum és evezősverseny a „víz városában”

Evezősökkel teltek meg Velence lagúnái és a várost övező tenger május közepén. Akinek volt már szerencséje részt venni az evezős ünnepen, állítja: a város ilyenkor mutatja igazi arcát. Egy napra megáll a zavaró motoros forgalom, helyette kielboatok, kajakok, kenuk, sárkányhajók és gondolák, mindenféle kézi hajtású vízi jármű lepi el a csatornákat.

Az idei jubileumi év rangját emelte, hogy kivételes módon a haditengerészet megnyitotta a velencei arzenál kapuit a Vogalonga evezősei előtt, így a csónakok áthaladhattak a forgalom elől általában elzárt vízi szakaszon, a Rio delle Galeazzén.

Cölöpök erdeje

A velencei lagúna hozzávetőleg 1300 négyzetkilométernyi mocsaras területen húzódik az Adriai-tenger északi részén, 118 kisebb-nagyobb sziget, két jelentős folyó, a Pó és a Piave torkolata között. A mai Velence körül számtalan cölöpöt láthatunk: ezeket a homokos zátonyokra verték le még évszázadokkal ezelőtt, így jelezték és jelzik ma is a halászoknak és a hajósoknak a hajózható útvonalakat, valamint az elsüllyedt hajók roncsait.

De ejtsünk néhány szót arról, mi is a Vogalonga. Az egész egy baráti regattával kezdődött 1974-ben, Szent Márton napján. A társaság tagjait közös cél hozta össze: az egykor a világ legerősebb városállamának védelme fegyverek helyett evezőlapátokkal. Egyszerre álltak össze Velence ősi hagyományát, a velencei stílusú evezést (voga alla veneta) pártolók, és akik a lagúnákban károkat okozó motorosok hullámkeltése ellen tiltakoztak. Ez volt a „hosszú evezés”, olaszul Voga­lon­ga.

A Vogalongán több ezer résztvevő és emberi kézzel hajtott vízi jármű igyekszik teljesíteni a 32 km-es távot Fotó: AFP

A demonstrációhoz évről évre egyre többen csatlakoztak, így mára több lett a külföldi résztevő, mint az olasz. A tengeren, a lagúnákon és a szigetek közötti evezés lehetősége annyira vonzó, hogy a Vogalonga hamarosan Európa vízi népeinek evezős ünnepévé alakult át, melyen részt vett a város valamennyi evezős társasága.

Mára pedig a világ minden részéről Velencébe özönlenek a vi­zek szerelmesei, hogy részt vegyenek a „hosszú evezésen” a Velence–Bura­no–­Mu­rano útvonalon, s hogy szolidaritásukat fejezzék ki Velence ősi evezős hagyományai és a város épsége mellett.

Számos veszély fenyeget

A jubileumi rendezvények egy része október végén egybeesik az idén Olaszország fővárosában, Rómában megrendezésre kerülő, a világ húsz legerősebb gazdasági hatalmát tömörítő G20-csúcstalálkozóval, melynek fő témáját a globális fejlődés perspektívái adják.

„Ez a találkozó Velence és egész Olaszország szimbolikus újrakezdésének fázisát jelképezi. Remélem, hogy a velencei csúcstalálkozó és a város 1600., jubileumi évének ünneplése egy új korszak alapját jelenti – nyilatkozta Luigi Brugnaro polgármester.

Velence két mai állandó veszélyforrása az eliszaposodás és az acqua alta, azaz a városba betörő tenger, a magas víz. A XX. század második felétől a környék vegyi üzemeinek, kőolaj-finomítójának környezetszennyezése és a közlekedési eszközök légszennyezése miatt egyre gyorsuló ütemben zajlik a város építészeti emlékeinek pusztulása, süllyedése.

 

Pünkösdkor a Dózse-palota elől ágyúlövésre indul a páros, négyes, nyolcas, húszas gondolákból, tengeri evezős hajókból, kenukból, kajakokból, sárkányhajókból álló több mint hétezer fős csapat.

A rajt után hamarosan kiérnek a tengerre, eleveznek a két apró sziget, Sant’Eras­mo és San Francesco del Deserto partjai mellett, majd Burano szigeténél fordulnak, aztán Murano szigetén keresztülevezve, a Canal Grandén át érkezik vissza az ezerszínű hajókavalkád a Dózse-palotához. A Vogalonga idején a banán, narancs dobálása és a taps Velencében mindenkinek kijár.

Velence 1600

Ha hinni lehet a korabeli krónikásoknak, a szerelmesek városát hivatalosan az Angyali üdvözlet ünnepén, 421. március 25-én alapították. E napon kezdték meg a város legrégebbi templomának, a San Giacomo di Rialtónak az építését. Az Angyali üdvözlet hamar a velencei mítosz részévé vált, a város polgárai Szűz Máriára úgy tekintettek, mint akinek különleges védő szerepe van sorsuk felett.

Ha hinni lehet a korabeli krónikásoknak, a szerelmesek városát hivatalosan az Angyali üdvözlet ünnepén, 421. március 25-én alapították. Fotó: Wikiwand.com

Az emberi élet nyomai azonban jóval régebbi időkig, a kora kőkorszakig vezethetők vissza. Az első tartós település nyoma i. e. 700-ból származik. A város történetének kezdete a 400-as évekre datálódik. A szigetcsoporton menekültek telepedtek le, akik a legendák szerint 408 után I. Alarik nyugati gótjai elől kerestek biztonságot. Ez idő tájt a barbárok rendszeresen raboltak a félszigeten, és kifosztották egész Veneto tartományt.

A la­kók menekülés közben olyan helyeket kerestek, ahol viszonylag biztonságban érezhették magukat. Ezek közé tartozott a lagúnák világa. Úgy gondolták, hogy mivel a barbárok nem tengeri országokból érkeznek, sem hajóik nincsenek, sem a vízzel nem kötöttek jó barátságot, könnyebb előlük elbujdokolni. Elgondolásukat az idő hamar igazolta. A barbárok még sokáig töretlen erővel és elszántsággal fosztogattak a szárazföldi településeken, miközben Velence virágzó várossá fejlődött.

Eredetileg Velence nem a város nevéül szolgált, hanem a szövetséges szigeteket együttesen illették ezzel az elnevezéssel: Venetiae. Az okos kompromisszumoknak köszönhetően e szigetek gazdasága korán fejlődésnek indult, alappilléreit a kereskedelem és a hajózás tudománya jelentették.

A só – amivel a vadhúst és a halat tartósították – az egyik legfontosabb exportcikkükké vált. 697-ben püspöki kezdeményezésre megszavazták, hogy a 12 tribunus helyére egyetlen méltóság kerüljön a városok élére, ő lett a dózse. Állítólag az első velencei dózse Paoluccio Anafesto volt. 725 környékén Velence már a mai várost jelölte.

 

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.