GYÖNGGYEL KIVARRT ruhában suhanni a táncparketten – a fogyatékkal élőknek is megadatik ez az élmény. A Varázscipők Társastánc Fesztiválon jártunk Egerben, ahol hat megye csaknem százötven táncosa lépett fel.

Keringő kerekes székkel

Szabad egy táncra? – nem csupán az egészségesek mondanak igent a felkérésre.

A társastánc látványos világát megismerhetik a szociális intézmények lakói is, derült ki az egri fesztiválon. – Szívesen népszerűsítjük a társastáncot a fogyatékkal élők körében, mert számukra ez több mint szórakozás: alkalmat ad rá, hogy megmutassák magukat, annak dacára megnyíljanak, hogy a betegségükkel járó tünetegyüttes megnehezíti számukra az önkifejezést.

A tánc segít, hogy kapcsolatokat építsenek, sőt a mozgás terápiás erejű – tudtuk meg Tatai Edinától, a Heves Megyei Aranyhíd Egyesített Szociális Intézmény igazgatójától.

Andalító zene ritmusára gördülnek a kerekes székek, amelyeket egy-egy gondozó segít abban, hogy szépen kikerekedjen a koreográfia.

A székben ülő fellépők arca először izgalomról árulkodik, majd egyre inkább kisimul, ahogy átadják magukat a bécsi keringő dallamának.

Szabadon Táncolók: ez a Tiszaugról érkezett tánccsoport neve. – Egy-egy fellépésre hónapokig készülünk, de a lakóotthonainkban élők élvezik minden pillanatát, ahogy mi magunk is. Közben figyelünk egymásra, és annyi szeretetet adunk és kapunk, hogy mára az életünk része lett a tánc – mondja Gál Ferencné, az  egyik gondozónő. Sokfelé hívják őket fellépni, és szívesen felkerekednek, mert szeretnék megmutatni, mi mindenre képes egy kerekes székbe kényszerült mozgássérült, ha esélyt kap.

Egymás után érkeznek a csoportok, perdülnek a piros-fehér pettyes szoknyák, felvonulnak az estélyit idéző viseletek. A műsorvezető sorra bemondja, ki mivel készült – akad, aki szambát hozott, azt a táncot, amivel eredetileg a megláncolt rabszolgák mutatták meg, hogy így sem hunyt ki belőlük az életöröm. A színpadon pedig azt látjuk, hogy a táncosok a zene jóvoltából szinte megfeledkeznek testi-lelki állapotuk béklyóiról. Miként viszonyul hozzájuk a magát egészségesnek mondó többség?

A szakmában jártasak szerint a mozgásukban korlátozottakat, a látás- és hallássérülteket  könnyebben elfogadja a társadalom. Az értelmi fogyatékosok megítélése nehezebb, velük sokan bizalmatlanok. Ezért fontos, hogy a lakóotthonon kívül is megmutatkozzanak.

– Jó két évtizede, a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület találkozóján láttam, hogy az egyik intézet lakói palotást táncolnak. Arra gondoltam, ha ők képesek erre, akkor mi is. Az első számaink koreográfiáját még videokazettákról tanultuk, s innen-onnan összeszedett ruhákban léptünk fel. Voltak, aki nem hittek a dologban, mondván, a fogyatékos ember nem szívesen áll ki a színpadra. Ezt a munkánk húsz éve cáfolja. Úgy belejöttünk, hogy mára számos külföldi fellépéssel is büszkélkedhetünk, többek között Párizsban képviseltük hazánkat. A tánc az a nyelv, amellyel rengeteg érzelmet adhatnak át a lakóink, ez szavakkal nem sikerülne – meséli a balmazújvárosiak vezetője, a szociálpedagógus Iszák Anna. A Hajdúsági Szociális Kft. otthonában élő felnőtt értelmi fogyatékosokból, azaz enyhén és középfokban sérültekből verbuválódott csoport többek között táncjátékot hozott Egerbe, amely arról mesél, hogy ők is valóra akarják váltani az álmaikat. Iszák Anna így fogalmaz:

– Azt szeretnénk, hogy ne féljenek tőlünk, de ne is sajnáljanak. Egyszerűen csak fogadjanak el.
 

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.