Krétaporos jövőkép

Ismét ellentmondás van a tények és azok magyarázata között. A kormány ugyanis csak a felvételi adatokról beszél, és ebből a szempontból tény, hogy egyre több diák jelentkezik tanárképzésre. Ehhez azonban azt is hozzá kellene tenni, hogy a felvételi ponthatárok az elérhető 500-ból igencsak alacsonyak ezekre a szakokra, gyakran 350 pont alattiak. Tavaly például az ELTE tanítóképzéséhez elegendő volt 282 pontot elérni, és 2012-ben is csak 339 kellett a sikeres felvételihez. A 24.hu-nak adott interjújában Szűcs Tamás ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet, hogy a tanárképzésbe kerülők 45 százaléka munkakezdéskor lemorzsolódik, vagyis elhagyja a pályát. Ennél rosszabb képet mutatnak az eduline.hu oldalán megjelent adatok, mert azok szerint hiába jelöli be négyezernél is több érettségiző diák az óvodapedagógus-képzést, a jelentkezők több mint fele meg sem kezdi tanulmányait.

Annak különböző okai vannak, hogy egy tanár, egy pedagógus miért hagyja ott a katedrát, de az igazgatók és tanárok többnyire az adminisztrációs terheket, valamint az anyagi és erkölcsi megbecsülés hiányát említik. De hogy gond van a tanári pályán, azt a kormány, ha nem is direkt módon, de áttételesen elismeri. Különben miért gondolkoznának el azon, hogy az iskolák visszafoglalkoztathatnák a nyugdíjas korú tanárokat, valamint a kabinet olyan területen is engedélyezte a képesítés nélküli oktatásnevelés lehetőségét, ahová amúgy kiemelt szaktudásra volna szükség – lásd gyógypedagógia. De a helyzet súlyosságát mutatja az is, amikor tavaly, az akkor oktatásért felelős államtitkár Palkovics László arról beszélt egy szakmai konferencián, hogy azon vannak, „minél hamarabb legyen elegendő szaktanár, de addig is még mindig jobb, ha egy mérnök, aki elvégezte a pedagógus-továbbképzést, tanít, mondjuk kémiát, mint, hogy nincs az iskolában tanár”.