Képkocka sorozatunkban most Nagy László válogatott kézilabdázónk vendégeskedett...

Labdával felszerelve Szegedtől Katalóniáig

– Milyen a viszonya a születési helyével, településével?

– Székesfehérváron születtem, de egyéves koromban leköltöztünk Szegedre, így nagyon nagy érzelmi kötődésem nincsen ahhoz a városhoz.

– Kisgyermekként mi foglalkoztatta?

– Apu válogatott kosaras volt, ezért gyakran látogattuk öcsémmel az edzéseit, meccseit, így a labda központi tárggyá vált az életemben. Tehát a labda közelsége foglalkoztatott mérettől, színtől függetlenül.

Hétévesen kezdtem kosáredzésre járni, és felső tagozatos koromig csak azt csináltam. Akkor jött a kézilabda, ugyanis egy iskolai rendezvényen figyeltek föl rám a Tisza Volán utánpótlás-vezetői. Onnantól egy ideig mind a két sportág edzéseire eljártam.

– Kedvenc könyve?

– Erre nem vagyok büszke, de nem vagyok nagy olvasó. Az utóbbi időben viszont rövid, motivációs könyveket pörgettem a kezemben.

– Milyen zenét szeret?

– Ezen a területen viszont „mindenevő” vagyok. Ha kell, pörgős zenét, napjaink slágereit, ha kell, akkor nyugodt relax és chill zenét hallgatok. A klasszikusok picit háttérbe szorultak, bár filmzenét olykor szívesen hallgatok. Kedvencem az István, a király.

– Példaképei voltak?

– Michael Jordan.

– Kivel beszélgetne egy pohár bor mellett?

– Hú, de jó kérdés… Megfogott ezzel…

– Mindenkiben megbízik?

– Alapvetően jóhiszemű ember vagyok, és mindenkiben a jót keresem, a jót akarom látni. Többször csalódtam. Tehát a válaszom, nem.

– Került már igazán kellemetlen helyzetbe? Itt az ideje, hogy el is mesélje!

– Nem tudok róla…

– Milyen szakmát tanulna szívesen?

– Az állatorvosi pályát talán választanám.

– Gyűjt valamit?

– Nem gyűjtök semmit. Bár… Gyerekkoromban kaktuszokat kezdtem gyűjteni, de hamar ráuntam.

– Szokott felesleges dolgokat vásárolni?

– Ki nem szokott… De alapvetően nem vagyok nagy költekező. Előfordult, hogy az internetről rendeltem gyümölcs-présgéphez egy alkatrészt, ami természetesen nem ahhoz a modellhez volt jó, és egyébként nem is volt létfontosságú a működéséhez.

– Kedvenc helye a világban?

– Barcelona. Soha nem titkoltam, hogy fiatalon az volt az álmom, hogy kézilabdázóként a Barcelonában szerepelhessek, valamint ott is fejezzem be a játékot. Hogy nem így történt, az a klub egyik korábbi vezetőjén, Hajnal Csabán múlott.

Neki nem tudok elég hálás lenni, mert kitartóan ostromolt, hogy igazoljak Veszp­rémbe. Még csak tizenhét-tizennyolc éves voltam, amikor eljött a szegedi panellakásunkba, hogy meggyőzzön, menjek a Veszprémbe. Akkor viszont már megkaptam a Barca ajánlatát, amelyre nem lehetett nemet mondani.

A barcelonai munka, a sikerek, az ottani életérzés semmi máshoz nem hasonlítható, el sem magyarázható. Van egy szlogenük: més que un club. Vagyis a Barcelona több mint egy klub. Valóban sok szeretetet kaptam tőlük. Természetesen a klubot a futballisták viszik előre, így a házi rangsorban ők voltak az elsők.

Utánuk a kosarasok jöttek, és mi voltunk a harmadikok. Ha viszont az eredményességet, a kupák számát nézzük, mi voltunk legelöl. Messivel nem pacsiztam mindennap, csak évente kétszer-háromszor. A barcelonai városi élet egyébként főként a lazasága miatt fantasztikus, és minden jóra ráérnek, ugyanis „minden holnap történik”.

Labdával felszerelve Szegedtől Katalóniáig

Nagy László. Fotó: Sascha Steinbach, MTI/EPA

– Kedvenc helye Magyarországon?

– Budapest és a Balaton.

– Mi jut eszébe a Balatonról?

– Egy csoda! Ami gyerekkoromban teljesen kimaradt. Ugye szegedi nevelkedésű, ezért „folyami” gyerek voltam, azzal beértük.

– Mi a kedvenc sportja?

– Kedvelem a kosárlabdát, de természetesen a kézilabda.

– Az okostelefonja mely funkcióit használja?

– A fényképező alkalmazást legtöbbször a hívások és levelezések mellett.

– Mennyi idő alatt rakja ki a Rubik-kockát?

– Nem vagyok egy zseni, biztos jó időbe tellne…

– Tapasztalata szerint mit tudnak külföldön a magyarokról?

– Hmm… Megoszlik. Ki többet, ki kevesebbet.

Nagy László kétszeres Bajnokok Ligája-győztes magyar válogatott kézilabdázó, jobbátlövő. Nevelőegyesülete, a Pick Szeged után 2000 és 2012 között a spanyol Barcelona kézilabdacsapatában játszott, majd a Veszprém játékosa lett.

A katalán csapat játékosaként két alkalommal nyerte meg a sportág legjelentősebb klubtrófeáját, illetve egy alkalommal a második számú kupasorozatban, az EHF-kupában is az első helyen végzett. A magyar válogatottal, amelynek 2009-ig, majd 2012 és 2017 között csapatkapitánya volt, a 2004-es és a 2012-es olimpián is negyedik helyen végzett.

A Handball Planet magazin olvasói 2011-ben a világ legjobb játékosának választották. 2019. május 10-én, 22 éves pályafutást követően jelentette be visszavonulását. Sportigazgató utolsó klubjánál, a Telekom Veszprémnél.

 

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.