Szomorú levelezést talált Tigyi Istvánné az idei tavaszon. Rokonának felmenője küldte a több mint ötven tábori levelezőlapot az I. világháború Császári és Királyi 68. Gyalogezred katonájaként.

Levelek a frontról – rejtett emlékek

„Minden pillanatban rátok gondolok, és veletek álmodozom. Csak még egyszer segítsen meg a Jó Isten, kedves feleségem, hogy együtt élhessünk békében, mint régen. Nagyon rossz volt eljönni Szolnokról, tudod, és tetőled elbúcsúzni” – olvasható annak a több mint ötven levélnek az egyikében, amelyeket egy imakönyv leszedett borítójába rejtve talált meg nemrég a Tiszaugon élő Tigyi Istvánné Julika.

Csikai Gyula, a 68. gyalogezred 6-os századának katonája a feleségének írta a tábori levelezőlapokat 1914 augusztusától 1915. május 20-ig. És egy utolsó levél, május 31-én keltezve, azt tudatja – mily kegyetlen a valóság –, hogy „Csikai Gyula, századunk hősi halált halt vitéze zsebében talált húsz koronát postán küldjük”.

Tiszaugon, az Élő- és a Holt-Tisza ölelésében fekvő csodálatosan szép faluban akkor 1600-an éltek – most már ezren sem, a városok nagyobb lehetőséget nyújtottak az innen elköltözőknek. A falu 35 I. világháborús hősi halottjának emlékművén ott olvasható Csikai Gyula neve.

Tigyi Istvánné a festménnyel. Fotó: Varga Attila

Tigyi Istvánné házigondozóként kezdett itt dolgozni 1980-ban, s pár éve a lakiteleki gondozási központ vezetőjeként ment nyugdíjba.

Kezében tartja a dédnagyapja visszaemlékezése által ihletett, Trieszti emlék 1914-től 1916-ig című festményt. A történet beleivódott idősebb Dombi János (1875–1964) emlékezetébe, s elbeszélése alapján a képet Csépán élő szomszédja festette 1926. március 15-én.

Az olasz frontra került dédnagyapának a bal lábát amputálták. A hadi sérülés Triesztben történt, ahol a miramári kastélyból kialakított hadikórházba szállították, s onnan több sebesült társával egy hajón hozták el. A hajóról visszanézve látta, hogy a kórházat bombázzák, benne levő katonatársai, barátai vélhetően meghalnak. Egész életében siratta őket – idézi fel őse alakját Tigyi Istvánné.

– A combcsonkra egy fából készült műlábat kapott, és kárenyhítésként egy kis trafikot a megélhetésének biztosításához. Nagy szerencsém, hogy ismerhettem! Bűbájos öregember volt, aki mérhetetlen fájdalommal emlékezett a bajtársaira, a háborúra és Trianonra.

A „Trianon 100” mellékletünk cikkeit ide kattintva érheti el.

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.