Luxusélet a vizeken

Az üdülőhajók története viszonylag fiatal, alig több mint száz évre nyúlik vissza. Annak előtte nemigen jutott eszébe bárkinek is, hogy napokon-heteken át kikötőről kikötőre bolyongjon a tengereken. A hajót sok mindenre használták – áruszállításra, utazásra, felfedezésre, háborúskodásra –, de ilyesmire semmiképpen.

Minden luxussal felszerelt hajók persze már korábban is léteztek, ezek azonban leginkább még azt a célt szolgálták, hogy a kontinensek közötti hosszú utat a tehetős polgárok számára elviselhetővé tegyék. A mai nyaralóhajók elterjedésének a legnagyobb lökést paradox módon a légi közlekedés adta.

A második világégést követően a repülés fejlődése már lehetővé tette a menetrendszerű légi járatokat Európa és Amerika között, az utasok pedig azonnal át is tértek rájuk, hiszen a napokig tartó utazás helyett néhány óra alatt átértek az óceán túlsó partjára. A tengereken történő utasszállítás pedig szinte egyik percről a másikra összeomlott. És akkor mit kezdjenek magukkal az erre szakosodott cégek?

Az ötlet nem váratott magára sokat: váljon már maga a hajóút is a nyaralás részévé. Ez sem volt minden előzmény nélküli, a Földközi-tengeren már a XIX. század végétől szerveztek olyan körutakat, amelyeknek kifejezetten a nyaralás volt a célja. Egyik várostól a másikig hajóztak, megnézték a nevezetességeket, majd indultak tovább.

VENDÉGGEL TILOS A SZEX Ameddig az utasok minden elképzelhető kényelemben részesülnek – természetesen attól függően, hogy melyik osztályra vásároltak jegyet, s mennyit kívánnak költeni még ezen felül –, addig az őket kiszolgáló legénység körülményei igen szerények. Többségük a harmadik világból érkezik, mivel a fizetések visszafogottak. Nemcsak a költségkímélés miatt, hanem azért is, hogy jobb munkavégzésre ösztönözzék őket.

Az utasok ugyanis minősíthetik a tevékenységüket, ami befolyásolja a jövedelmüket – fel- és lefelé egyaránt. Ezenkívül csupán szállás- és étkezési lehetőséget kapnak. Cserébe viszont szinte folyamatos munkavégzést kívánnak tőlük, bár ez az utóbbi években a hajók egy részén napi 12 órára mérséklődött. A hajót üzemeltető vállalkozást általában valamelyik adóparadicsomban jegyeztetik be, amivel a munkavállalók utáni járulékfizetést elkerülhetik. Az egyik legfőbb nehézséget a személyzet számára az okozza, hogy heteken, hónapokon keresztül egyhangú üzemi kosztot kapnak. Más a helyzet ott, ahol a vendégek maradékát is elfogyaszthatják. Amúgy van számukra külön kantin, ahol az italokhoz a vendégekéhez képest tizedáron juthatnak. Ami viszont tilos számukra, az utasokkal létesített szexuális kapcsolat. Akit rajtakapnak, bizonyos lehet benne, hogy a legközelebbi kikötőben már csak kiszállni fog.

S mivel az utasok két város között a tengeren sem unatkozhattak, igyekeztek őket mind több kényelemmel ellátni. A kör fokozatosan tágult és hamarosan kiegészült más európai kikötővárosokkal is. A luxushajók ma már óránként 40-45 kilométer megtételére is képesek, így gyorsan elérhető a csodás karibi szigetvilág, sőt az utas kibír akár egy világ körüli utat is.

Különösen, ha a hajó szolgáltatásainak csak a képzelet szab határt. A komolyabb luxushajókon ma már nem ritkák az artisták, továbbá az utaskapszula, ahonnan a tenger fölé lehet emelkedni. Aki pedig arra vágyik, akár a mélybe vetheti magát – gumipókra erősítve.

A verseny az utasokért öldöklő. Szinte valamennyi évben vízre bocsátanak egy minden korábbinál nagyobb hajót, s a küzdelem vége az elsőségért egyelőre nem látszik. A jelenlegi csúcstartót tavaly tették vízre, a keresztségben a Symphony of the Seas nevet kapta. Készítői 1,35 milliárd dollárt (átszámolva 392 milliárd forintot) kértek érte. Hossza 361, magassága 72 méter, súlya 228 ezer tonna.

A 18 emeletes fedélzeten 6680 utas számára teremtenek luxus körülményeket. Különlegessége a gyermekstrand, a mászófal és egy trópusi park 20 ezer növénnyel. Az utasok kényelmét 2200 fős személyzet szolgálja.