A marosvásárhelyi magyarság számára egyre inkább bevehetetlen várnak tűnt a polgármesteri hivatal meghódítása. Egy négy évvel korábbi, sikertelen próbálkozás után tavaly szeptemberben Soós Zoltán régésznek ez sikerült. Magyarok és románok nagy reményekkel várják Székelyföld legnagyobb városának megújulását. Az új polgármesterrel beszélgettünk.

Marosvásárhelyen természetessé vált a kétnyelvűség

– Kellemes meglepetés belépni a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalba, ahol kétnyelvű feliratok fogadják a vendéget. Akik önt jól ismerik, azt mondják, ez csak idő kérdése volt, hiszen a megyei múzeumnál jóval korábban megvívta a harcát.

– A Maros Megyei Múzeum ilyen szempontból jó tanulóiskola volt. A román munkatársak egy része az elején furcsállotta, miért kell mindent kétnyelvűvé tenni. Zúgolódás is volt, de néhány éven belül a magyar nyelv jelenléte természetessé vált. Sőt, román kollégák jöttek segítséget kérni a fordításokhoz. A múzeumbeli gyökeres változásokkal kapcsolatosan megélt tapasztalatairól egy magyarországi ismerősöm mesélt, aki tíz évvel korábban járt először a marosvásárhelyi Kultúrpalotában, és rossz tapasztalatai voltak: egy magyarul nem beszélő kapus morcosan és elutasítóan kezelte. Ismerősömet az intézmény alkalmazottjának a hozzáállása zavarta leginkább. Tíz évvel később újra megfordult nálunk, és ellátogatott a Kultúrpalotába is. Elmesélte, hogy a román kapus minden magyarnyelv-tudását összeszedve üdvözölte. Az alkalmazottaknak többször elmagyaráztam: nem baj az, ha valaki nem beszél egy nyelvet, de a jóérzést semmi nem pótolja.

– Hogyan fogadják a városban, hogy polgármesterként a magyarokhoz magyar nyelven, a románokhoz románul szól?

– Ahogy Marosvásárhely vezetését átvettük, a kezdetektől kétnyelvű kommunikációt folytattunk az emberekkel. Vannak, persze, méltatlankodók, akik szerint egy romániai polgármesteri hivatal színeiben miért kell magyarul beszélni, de ezekkel a negatív megjegyzésekkel nem foglalkozom. Állítom, hogy a marosvásárhelyi románság jelentős részét egyáltalán nem zavarja, amikor magyarul is megszólalok. Kétnyelvű telefonos közönségszolgálatot vezettünk be, így bárki választhat a román és a magyar nyelv között. Kétnyelvűre cseréltük a városháza feliratait, következnek az utcanévtáblák és minden olyan hely megjelölése, ahol a városi adminisztráció illetékes. A polgármesteri hivatal alkalmazottaival jók a tapasztalataim. Kiderült, hogy a román kollégák közül sokan tudnak magyarul beszélni, vagy legalábbis értenek. Ha bátorítjuk, az emberekben megnyílik egy kapu a másik kultúra felé. Intézményen belül nem érzek semmiféle nehézséget vagy aggodalmat a kétnyelvűséggel kapcsolatosan. Elmagyarázom az embereknek, hogy Marosvásárhelyen természetes jelenséggé kell váljon a román és a magyar nyelv használata, hiszen a városban nagy számban élnek egymás mellett románok és magyarok.

Fotó: mandiner.hu

– Többször elmondta, hogy elődje igen nehéz gazdasági örökséget hagyott hátra. Marosvásárhelynek milyen esélye van kilábalni az adósságból és a két évtizedes stagnálásból?

– A város legnagyobb gondja, hogy az elmúlt tíz évben elmaradtak a fejlesztések. A városházán rablógazdálkodás folyt, ami azt jelenti, hogy a helyi költségvetés pénzeit udvari cégeken keresztül költötték el. A legtöbb szerződés túl volt árazva, a cégek drágán és rosszul dolgoztak. Emiatt történhetett meg, hogy Marosvásárhely messze lemaradt Nagyszeben vagy Gyulafehérvár mögött. Új fejlesztési stratégiában gondolkodunk, hogy a hatalmas lemaradást belátható időn belül pótolni lehessen. A gazdasági élet kitörési pontjai az egészségügyipar, a légi szállítás, a logisztika és a hagyományosan jól teljesítő, exportképes élelmiszeripar. Partnerséget kínálunk a cégeknek: a helyi önkormányzat adókedvezményekkel segíti a munkahelyteremtő befektetőket.

– Marosvásárhely legnagyobb magyarországi beruházója a Richter Gedeon gyógyszeripari cég. Tavaly októberi polgármesteri beiktatása óta jelentkeztek-e újabb érdeklődők?

– A piac egyelőre kivár, mindenki számára fontos a stabilitás. Az elmúlt hónapokban nagyon sok román és magyar vállalkozóval beszélgettem, hogy kiderítsem, mi az oka a hosszú évek óta elmaradó beruházásoknak. A visszajelzésekből egyértelművé vált, hogy a vállalkozók számára a túlzott bürokrácia és a korrupció a visszatartó erő. Marosvásárhelynek rossz híre volt, mint ahol a befektető csak megfelelő borítékkal ülhetett le a polgármesteri hivatalban tárgyalni, amit sokan nem vállaltak. A városházának újra kell értékelnie a cégekkel kialakított eddigi kapcsolatrendszerét. Több magyarországi beruházót is szívesen látunk a városban. A Richter Gedeon gyógyszergyárat a fejlesztésben szeretnénk támogatni: az üzemnek területet ajánlunk fel termelői kapacitásának növelésére.

– Sokévnyi ígérgetés után Marosvásárhely közelébe jutott az erdélyi autópálya. Hogyan tudnak megbirkózni az infrastruktúra-fejlesztés kihívásaival?

– Az előző városvezetés több európai uniós pályázatot elnyert, de a további teendőkkel nem törődött. Igen nehéz helyzet állt elő: lehetőségünk van mintegy 100 millió euró infrastrukturális befektetésre, de az elnyert pályázatok többsége évekig íróasztalfiókokban hevert. Nagyon kemény munkával kell behozzuk a lemaradást, hogy az uniós pénzek Marosvásárhelyre kerüljenek, és ebből az összegből elkészülhessen többek között a város déli körgyűrűje. A beruházás létfontosságú, mert év végére átadják az erdélyi autópálya marosvásárhelyi bekötő szakaszát. Az északi körgyűrű már a mi elgondolásunk alapján alakul az idén felálló új tervezőcsapattal, hogy a 2023-ban induló nagy európai forráslehívás idejére a teljes pályázati dokumentáció készen álljon.

– Hány polgármesteri mandátumra lenne szüksége, hogy a tervei valóra váljanak?

– Az infrastrukturális nagyberuházások két mandátumot igényelnek, de a parkolóház-építések, a főbb utcák rendbetétele és a nagyobb fedett piac átadása ebben a ciklusban megtörténik. A következő időszakban átalakítjuk a városi közszállítást is, új buszokat vásárolunk. Marosvásárhelyet turistabarát várossá szeretnénk tenni. A koronavírus-járvány előtt hozzánk látogató évi 150 ezer turista a város reális lehetőségeihez képest kevés. Románia legnagyobb és legvonzóbb állatkertjével rendelkezünk; ha ezt összekapcsoljuk a kulturális, a fitnesz- és a wellnessturizmussal, tíz év múlva legalább félmillió turistára számíthatunk évente. Mindehhez nyilván két-három polgármesteri mandátum kell, de több erdélyi városvezető példája bizonyítja, hogy amelyik polgármester tesz a településéért, azt az emberek újraválasztják.

– Az elmúlt néhány hónap tapasztalatai alapján milyen visszajelzéseket kapott?

– A többség kivár és türelmes, mert tisztában van azzal, hogy húsz év helyben topogást pár hónap alatt nem lehet orvosolni. Vannak türelmetlenek is, akik szerint sokkal nagyobb változásra volna szükség. Ehhez azonban mindenekelőtt a helyi adminisztrációt kell rendbe szedni, hogy nyugodt hátországgal tudjunk belevágni a fejlesztésekbe. Most ez történik. Karcsúsítjuk a hivatalt, és ahol erre szükség van, fiatalítunk. Nagyon sok problémát örököltünk az előző városvezetéstől, ezeket fel kell számolni. A problémás ügyek halogatása évek múlva okoz majd bonyodalmat, pereket és veszteséget a városnak. Egyértelmű, hogy a lakosság többsége mögöttünk áll. Meggyőződtek, hogy törődünk velük és odafigyelünk a problémáikra. Mindenkit emberszámba veszünk a polgármesteri hivatalban, aki ügyes-bajos dolgaival betér hozzánk.

– A hat gyereke és a felesége hogyan fogadja a polgármesteri hivatalban eltöltött hosszú műszakokat?

– Családomnak többször elmagyaráztam, hogy amíg apa intézményvezetőként a múzeumnál dolgozott, akkor is elég sokat hiányzott otthonról. A gyerekek részben hozzá vannak ehhez szokva. Közös időbeosztásunkba beleszámítottuk, hogy az első esztendő és a második egy része igen kemény munka lesz, amíg a polgármesteri hivatalban mindenki megtanulja a helyét és a felelősségét. Utána egy nyugodtabb menedzsment következik. A gyerekek egyfajta kommunikációs forrásul is szolgálnak számomra: például a 15 éves nagylányom a baráti körből gyűjti a kérdéseket, amelyekre válaszolnom kell. Nagyon jó a visszajelzés, hiszen 46 éves fejjel minimális kapcsolatom van a tinédzserek korosztályával. Aki ismer, tudja: közvetlen ember vagyok, akit meg lehet keresni a problémákkal. Nem futok el a kritikáktól sem: meghallgatom és igyekszem belőlük tanulni.

 

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.