Meghökkentő elméletek - Da Vinci újabb kódjai

Ez azonban csak afféle
korabeli „urbánus legenda” lehetett,
ugyanis Velencében, a Gallerie dell'
Accademián
őriznek egy, a szakirodalomban
1493–94-re datált vázlatot,
amely azt bizonyítja, hogy a
mester már ekkor tudta, milyen lesz
majd a freskón Krisztus és Júdás.

– A milánói Santa Maria delle Grazie-kolostor refektóriumában (ebédlőjében) ma is látható Utolsó vacsorához készített vázlat által bepillantást nyerhetünk egy hosszú alkotási folyamat vélhetőleg korai stádiumába – osztja meg gondolatait lapunkkal dr. Töpler László. – Nem kevesebbet láthatunk rajta, mint azt, hogy Leonardo, mint a híres bibliai jelenetnél képzeletben jelen lévő krónikás, személyes élményként kísérli meg elmesélni, hogyan, milyen jellemű személyiségek között történt mindez. A vázlat alsó sávjában, a majdani kompozíció baljára szánt négy alak közül balra az első maga Leonardo. Szemlélődve hátradől, bal kezében tollat, jobbjában pergamentekercset tart.

Ez az Utolsó vacsora-vázlat egyáltalán nem mint étkezést jeleníti meg a vacsorát. Az asztalon csupán egy tányér van, azon egy kenyér, amelyet éppen Krisztus tör meg, s az első falatot mint ostyát az asztal túloldalán egyedül ülő, vele szemben (tehát félreérthetetlen ellenzékben) ábrázolt Júdás szájába adja. Az asztal jobb szélén, Máté előtt látunk még egy szákban lévő halat, melynek szájából próbál kivenni valamit az evangélista (kinek neve tükörírással alakjánál olvasható az áthúzott Simon név alatt). Tudjuk a Bibliából: ez a valami a templomnak „értem és érted” fizetendő pénz, a sztatér.

– Feltűnő, hogy a vázlaton nincs semmilyen kehely, tehát maga a kehelynek képzelt Grál sem – hívja fel a figyelmet az újabb eltérésre dr. Töpler László. – Krisztus balján valaki az asztalra borul, vélhetően sír. Azt gondolhatnánk, Fülöp az, de nem. Az ő neve tükörírással a vázlaton Leonardótól jobbra, a harmadik személy fölött szerepel. Mielőtt ebben a Dan Brown-féle Da Vincikódban hívők (lásd keretes írásunkat) újabb bizonyítékot látnának Mária Magdolna kiemelkedő szerepére, fontos tudni, nincs az asztalra boruló személy fölé írva semmi, s nem ő az egyetlen, aki névtelen. A vázlat a rajta látható személyes „hangvételű”, nem szóbeli közlések miatt annyira érdekes, hogy ennek alapján 2013 decembere óta többször tettem kísérletet az „utolsó vacsora” megfestésére. Ám eddig csak újabb és újabb vázlatig jutottam.