Megrázó bűntettek sorozata

A kezdet

A falujából a fővárosba négyévesen felkerült Soós Lajos először 1960-ban, 17 éves korában lopásért került börtönbe, majd a következő 19 esztendőből tíznél is többet ült vagyon elleni bűncselekményekért. 1963 nyarán egyik munkatársával betörést követett el. Börtönismerőse, Varga László figyelmeztette, hogy a kezdő bűnöző partner beárulhatja a rendőrségen, ezért meg kellene szabadulni tőle.

A fiatalembert a kihalt Duna-partra csalták, a folyóba lökték, és kivárták, míg el nem merül a vízben. A holttestet augusztus 17-én fogták ki a Belgrád rakpartnál, azonban a boncolásnál a legalább két hete a vízben lévő tetem azonosítása eredménytelenül végződött. Csak 1979-ben derült ki, hogy Soós Mokolák István nevű munkatársa éppen abban az időszakban, augusztus 1-jén tűnt el.

Az exhumáláskor sem sikerült a holttest kilétét megállapítani, ezért az ügyészség nem tudott vádat emelni – így a páros ezt a kegyetlen bűntettet megúszta.

Az első

Soós és Varga 1968-ban a börtönből szabadulva már valami nagy balhéra várt. Úgy vélték, hogy ehhez fegyverhez kell jutniuk. Az alvilág pisztolyt nem árult, ezért más utat kerestek.

Varga tudta, hogy régebbi ismerőse, Pataki Károly pénzügyőrnek állt, gondolta, a szolgálati fegyverét nem lehetetlen megszerezni. A lakása előtt várták a hazatérő férfit, Varga bemutatta Soósnak, majd közösen indultak a kocsmába inni. A páros leitatta későbbi áldozatát, így sikerült véghezvinni a tervüket.

Csakhogy el kellett hallgattatni a tanút. Soós a vecsési háza kerti fészeréből behozta a kisbaltát, agyonütötte a pénzügyőrt, majd egy második világháborús bajonettel levágta a fejét. Az udvaron gödröt kapartak, az áldozatukat beletemették.

Ám tartottak a lebukástól, ezért a fegyvertől megszabadultak, Soós pedig később egy csűrt emelt a sír fölé. Patakit sokáig keresték, ám Varga elterjesztette, hogy disszidált, így az áldozatot többévi eredménytelen vizsgálódás után hivatalosan is holttá nyilvánították. Patakinak a semmiért kellett meghalnia…

A második

Soóst 1969-ben lopásért, fogolyszökésért és hamis tanúzásra bírásért 3 év 6 hónapra ítélték. A sopronkőhidai börtönben ismerkedett meg György Józseffel. 1972 őszén együtt akartak pénzt szerezni. Soós feleségének volt az ötlete, hogy e célból az anyja, Tóth Máténé lakását látogassák meg.

Törökbálintra mentek, de otthon találták az asszonyt, így nem mentek be hozzá. Viszont ebben a házban kifigyelték a 65 éves özvegy Farkas Józsefnét, gondolták, akad nála pénz a sifonérban. Rövidesen újra Törökbálintra indultak, az udvaron lévő kutyát elcsalták, majd Soós bekiabált, hogy az anyósán keresztül a feleségének szeretne üzenni.

Amikor Farkasné barátságosan ajtót nyitott, a két haramia megtámadta, György a kályha mellől felragadta a piszkavasat, és addig ütötte vele, mígnem elájult. Soós ráült a szerencsétlen asszony mellére, és a kezén a bajonettjével felvágta az ereket. A zsákmány: 530 forint és egy zsebrádió…

A harmadik

Soós 1979-ben az István kórházban gépkocsivezetőként dolgozott, itt barátkozott össze a kollégájával, a 19 éves Németh Istvánnal. Hamarosan együtt loptak, kocsikat törtek fel. Június 23-án este betértek a vecsési Halásztanya étterembe, ahol Borai Lajos a gyermeke születését ünnepelte.

Jócskán felöntött a garatra, így Soós és Németh – akik pillanatok alatt elhatározták, hogy kifosztják – felajánlották, hogy a boldog apát hazaviszik Üllőre. A szintén a kocsi hátsó ülésén utazó Soós pénzt követelt Boraitól a fuvarért, majd némi dulakodás után kirabolta. A bűnözők rövid pihenőt tartottak.

Megbeszélték, hogy az áldozatuk látta őket és az autójuk rendszámát, tehát a rendőrségen felismerheti mindkettejüket, meg kell szabadulni tőle. Kihúzták a kocsiból, leteperték, Soós a késével elvágta Borai torkát, a holttestét a bozótba rejtették.

De tartva a felfedezésétől, hajnalban visszamentek, és a szántóföldön akarták elásni. Az ásó azonban eltört, ezért a közeli csatorna puha partfalába temették el. A banditák „bevétele”: egy karóra és 300 forint...

A negyedik

Soósnak mániája lett a fegyver, bármi áron pisztolyt akart szerezni. Azt pedig olyasvalakitől kell elvenni, aki a munkája ellátásához kapta. Soós, Németh és György József összeszövetkezett. Abban az időben a főutak mentén több helyütt is őrbódékban rendőrök teljesítettek szolgálatot.

Így került képbe a 4-es út kivezető szakaszánál a Ferihegy melletti elágazáshoz telepített 5. számú őrhely, ahol 1979. július 9-én Gyulai Károly 45 éves, három-gyerekes rendőr főtörzsőrmester végezte a feladatát. Éjjel két óra felé járt az idő, amikor a hármas a kocsijával a bódé közelében megállt, kiszálltak és hangosan vitatkozva taglalták, miért állhatott le a motor.

Ezt hallván, a főtörzsőrmester a segítségükre sietett. Ismerte az IH 45-32 rendszámú, bordó Polski Fiatot és viharvert állapotát is. A banda panaszkodott, hogy nem ég az elemlámpájuk, így a sötétben nem tudnak rájönni a hiba okára.

Gyulai Károly erre visszament a bódéhoz, és elhozta a sajátját. Amikor a rendőr hozzájuk lépett, Soós előkapott egy féltengelyt, és a súlyos fémtárggyal hátulról leütötte a főtörzsőrmestert, aki összeesett. Soós elvette a fegyverét, és a testet Györggyel a kocsi csomagtartójába tette.

Németh a rendőr gépfegyveréért az őrbódéhoz futott, de idegességében nem találta meg, így dolgavégezetlenül rohant vissza a társaihoz. A banda elpucolt a bűntett színhelyéről. Útközben nyöszörgést hallottak: Gyulai Károly nem halt meg.

Megálltak, Soós felnyitotta a csomagtartó fedelét, és több ütést mért áldozatára. Továbbhajtottak, fél kilométer után a testet kiemelték a kocsiból. Soós feldühödött, mert a főtörzsőrmester még mindig életben volt, ezért a féltengellyel ütötte a fejét, végül a késével elvágta a nyakát.

György kifosztotta az áldozatot, Németh sekély sírt ásott az út melletti kukoricásban. A féltengelyt eldobták, Soós hazatérve kitakarította a kocsiját. A pisztolyt először a gyáli erdőben, később az egyik kerületi orvosi rendelőintézet női mosdójában rejtette el...

Bevégeztetett

A rendőrség sosem látott akcióval kereste az eltűnt bajtársat. Két nappal később megtalálták a holttestét. A féltengely és a pisztoly is megkerült, a rendőrök a festékmaradványok alapján egy bordó autó után kutattak, végül horogra akadt Soós kocsija. 1979. október 8-án aztán letartóztatták a gyilkosokat.

A kihallgatásokon kiderültek a korábbi gaztettek is. A bírósági tárgyaláson Soós az utolsó szó jogán kijelentette: „Magamról talán annyit, hogy bandita vagyok.” Soós Lajos és György István halálos ítéletet kapott.

Elmebajtól a cinizmusig

Soós a kihallgatások során és a tárgyalás elején dadogással és grimaszolással próbált gyengeelméjűséget színlelni, de az elmeorvos szakértők megállapították, hogy kutyabaja, sőt ismeretei magasan felülmúlják ötosztályos iskolai végzettségét. Ezután cinikusan viselkedett, a gyilkosságokról nevetve beszélt. Kifejtette: mivel mindenki úgyis meghal egyszer, igazából nem számít, ha a gyilkos néhány évvel megrövidíti az áldozata életét.

Németh Istvánt, aki a bűntettek elkövetésekor még nem töltötte be a huszadik életévét, nem ítélhették halálra, az akkortájt valójában húsz évet jelentő életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték. Varga László enyhének tűnő, 15 éves büntetését az időmúlással indokolta a bíróság. A halálos ítéletet másodfokon jóváhagyták, a kegyelmi kérvényt elutasították.

Soós Lajost és György Istvánt 1980. október 1-jén felakasztották. Németh István 21 évnyi raboskodás után 2000-ben feltételesen szabadult, büntetését 2010-ben végérvényesen letöltöttnek vették.

A korabeli újságok a beszámolóikban nem közöltek képeket a perről és a szereplőiről. A tettesekről egyedül az igazságszolgáltatással jó munkakapcsolatot ápoló Szabad Föld 1980. márciusi második heti számában láthattak fotókat az olvasók.