Negyven éve, hogy az első magyar, Farkas Bertalan feljutott az űrbe. 1980. május 26-án kezdődő utazása nyolc napig tartott, számos kutatást elvégzett, és még esti mesét is mondott.

Mindannyian vele utaztunk lélekben

Pedig focistának készült. Ráadásul, ha bejutott volna a válogatottba, 1964-ben az olimpián lehetett volna bajnok, négy év múlva bronzérmes, újabb négy év múlva pedig begyűjthette volna az ezüstöt is, de Farkas Bertalan (1949–) aligha bánta meg, hogy végül vadászpilótának állt, majd űrhajósnak jelentkezett, és éveken át arra készült, hogy szűk nyolc napot töltsön a világűrben.

Magyarként ő volt az első, aki el­­hagyta a Föld légterét (a nemzetek rangsorában Magyarország a hetedik helyen áll), s bár sokáig reménykedett abban, hogy egyszer visszatérhet a csillagok közé, csalódása alighanem eltörpül váltótársa, Magyari Béla (1949–2018) kiképzett űrhajósé mellett, akit anno a Szovjetunióban szintén felkészítettek az utazásra, ám az űrbe nem jutott fel.

Érdekességek

Pisztolyt és cápariasztót is tettek Farkas Bertalanék űrhajójába arra az esetre, hogy ha a visszatéréskor az óceánban landolnának.
Magyaros élelmiszereket (pl. zselés, pépes állapotban sertéspörköltet, libamájpástétomot, rakott káposztát, füstölt marhanyelvet, vagdalt húst, disznósajtot) vitt a Szojuz–36, köztük Unicumot is, zselés állapotban.
Kubászov titokban egy nyers uborkát is felcsempészett az űrbe. Megették.

Amikor 1976-ban kiderült, hogy Magyarország űrhajóst küldhet a világűrbe, 95 pilóta jelentkezett. Huszonhetet találtak alkalmasnak a további vizsgálatokra, s közülük hetet arra, hogy akár az űrbe is feljuthassanak. A moszkvai megismételt alkalmassági vizsgálatokra azonban már csak négyen mentek, mert Weigel Endre, Gutyina Péter és Neumann György repülő századosok itthon maradtak.

Békés célú kutatások

Farkas Bertalan az Interkozmosz program tagjaként lett űrhajós. Az 1965-ben életre hívott program a hidegháború idejének egyik hasznos szerveződése volt, hiszen bár ideológia alapon hívták életre – „A szocialista országok együttműködése a világűr békés célú kutatásában és felhasználásában” –, ez tette lehetővé, hogy az aláíró tagországok (Bulgária, Csehszlovákia, Kuba, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, Német Demokratikus Köztársaság, Románia, a Szovjetunió és Vietnam) ne csupán propagandacéllal küldjenek fel valakit az űrbe, hanem ezzel megteremtették a világűr tudományos megismerésének kutatási hátországát is.

A programot csak 1970-től hívták Inter­kozmosznak, és szerepének fontosságát mutatja, hogy bár a Szovjetunió 1991-ben felbomlott, az Interkozmosz kutatási programjai még éveken át folytatódtak.

Farkas Bertalan és Valerij Kubászov.

Farkas Bertalan és Magyari Béla főhadnagyok kiképzés céljából, Buczkó Imre és Elek László századosok pedig tartaléknak érkeztek a Szovjetunióba, de a Csillagvárosba már csak Farkas Bertalan és Magyari Béla költözött, családostul.

A sors fintora, bár erről sokáig senki sem beszélt, hogy azt már 1978 végén, a felkészülés során tudni lehetett, hogy minden bizonnyal Farkas Bertalan repül majd, Magyari Béla pedig úgy készül, hogy váratlan esetben ő lesz az első magyar űrhajós – Farkas Bertalan a legkisebb egészségügyi probléma esetén is a Földön marad.

A szovjetek ugyan szerették volna, ha Magyari repül, de a magyar vezérkar kitartott Farkas Bertalan mellett. Ám az, hogy ki is lesz végül Magyarország első űrhajósa, azért is maradhatott mindvégig nyitott kérdés, mert a magyarok felkészülése elhúzódott.

Az Interkozmosz program keretein belül ugyanis (lásd keretes írásunkat) a nemzetek kiválasztottjai meghatározott sorrendben vágtak neki az űrnek (a magyarok előtt a csehszlovák, lengyel, NDK-s, bolgár űrhajós), ám a bolgár-szovjet páros 1979. áprilisi űrrepülése sikertelen volt, egységük nem tudott csatlakozni a Szaljut–6 űrállomáshoz, így a magyarok júniusra tervezett útja – a hibák javítása miatt – csaknem egy évet csúszott.

Farkas Bertalan a Magyar Néphadsereg légierejének (ekkor már) századosa és Valerij Kubászov szovjet űrhajós ezredes a Szojuz–36 fedélzetén végül 1980. május 26-án, este 20 óra 20 perckor elhagyta a Földet, hogy csatlakozzon a Szaljut–6 űrállomás kétfős legénységéhez, Leonyid Popovhoz és Valerij Rjuminhoz.

Az űrutazást követően Farkas Bertalant alezredessé léptették elő, megkapta (Magyari Béla is) a Magyar Népköztársaság Űrhajósa kitüntetést, a Magyar Népköztársaság Hőse és a Szovjetunió Hőse lett, valamint a Lenin-rend birtokosa – és megajándékozták egy Csepel kerékpárral is.

Hét napot, húsz órát és5 percet töltött a világűrben az MTV kabalafigurája, amit Farkas Bertalan magával vitt.

Sejtek a súlytalanságban

Farkas Bertalan a világűrben több, hazai kutatóintézet által tervezett megfigyelést hajtott végre. A sugárterheléses (Pille műszer), fizikai (Ötvös-kísérlet a fémek kristályszerkezetében), távérzékelési (bioszféra- és felszínmegfigyelés) és munkavégzés-kutatási (Balaton műszer) kísérletek közül az Interferon nevű sejtbiológiai úttörőnek számított: összehasonlíthatóvá vált, hogyan viselkednek a sejtek a gravitáció és súlytalanság állapotában, és kiderült, hogy az utóbbiban 4-8-szor annyi interferont termelnek, mint a földi körülmények között, ezáltal hatékonyabban aktiválják az immunrendszert.

Indulás előtt Farkas Bertalan így jelentkezett be az éterben: „Jelentem: a Szojuz–36 űrhajó fedélzetén űrrepülésre kész vagyok. Minden tudásomat, erőmet megtisztelő feladatom maradéktalan végrehajtásának szentelem.”

Idelent pedig, Magyarországon aligha akadt olyan ember, aki ne nézett volna fel, ha csak egy pillanatra is, az égboltra.

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.