Az éticsigáról sokunknak a gyermekkori mondókák kedves nyálkás állatkája jut eszünkbe. Kékesi Attila másként gondolt rá: a csigapetékből kaviárt, a nyálkából gyógyhatású készítményt állított elő.

Nemcsak az ínyencek kedvence a csiga

– Négy-öt éves lehettem, amikor a nagyszüleim kivittek játszani az erdőbe. Ott valami megmart: vérzett és bedagadt a lábam. Akkor papa egy éticsigát felkapott a földről, és a sérülésre tette. Enyhült a fájdalom, és kezdett összehúzódni a seb – mesél Kékesi Attila a gyermekkori élményéről, amely kihatott az egész életére.
Mindig jó fejű ember volt, ifjúként merész, talpraesett, s ha valamibe belekezdett, elszántan véghez is vitte.

A kilencvenes években géptisztító rongyokat gyártott. Később Kékesi Kft. név alatt volt zöldségese, majd péksége a Nógrád megyei Nagybátonyban. Közben összehozta a sors egy csigatenyésztővel. Ekkor jött az ötlet, hogy megcsinálja a saját tenyészetét.

Tízezer csigát vásárolt a fővárosból. A tenyészet úgy nézett ki, hogy hálóval és mészkővel letakart tálcában tartotta a nyálkás jószágokat. Egyben nagyjából százhúsz csigát helyezett el 18–22 Celsius-fokon, 95 százalékos páratartalmú beltéri környezetben. Az állomány gyorsan gyarapodott, de a szaporulatot nem tudta eladni.

Ekkor kitalálta, hogy kaviárt csinál a csigapetékből. A gasztronó­miai csemegét 2003-tól egymaga készítette a péksége mellett kialakított laboratóriumban. A feldolgozandó éticsiga (latin nevén Helix aspersa maxima) hófehér petéit sterilizált földdel és homokkal kibélelt tojatópohárban gyűjtötte össze, majd háromszori tisztítást követően manuálisan átválogatta, és ötvengrammos üvegekbe töltötte.

Ezután a vákuumzáras termék a pasztőrözőbe került, ahol 75 fokon 120 percig kellett főzni. Egy nap elteltével megismételte a műveletet, s ezáltal egyéves termékszavatosságot ért el.

Sós, vaníliás, szarvasgombás ízű kaviár is készült a Kékesi-üzemben. S persze(?) piaci áron alul, hiszen például Franciaországban egy üvegért akár 120 eurót is elkérnek. Az éticsiga évente egyszer nagyjából száz petét rak le. Ezek együttes tömege csupán négy gramm. Egy ötvengrammos üvegnyi előállításához viszont nagyjából tizenkét csiga petetermésére van szükség.

A terméket Attila nem tudta értékesíteni, így a tenyészet után a nyakán maradt a kaviár is. Ekkor az egésztől megválva kiszállt a csigaüzletből. De nem végleg: a Magyar Dolgozók Szociális Szövetkezetének égisze alatt, Attila vezetésével, 2017-ben újraindult a csigakaviár gyártása Nagybátonyban. Jelenleg heten dolgoznak az üzemben. Állandó megrendelőjük még nincs, de külföldről folyamatosan akadnak vásárlóik, s idehaza is egyre nagyobb az érdeklődés a termék iránt.

Pár éve már Attila máson töri a fejét. „Ha külsőleg a csiganyálka olyan gyógyító hatású, vajon mit okozna, ha bejuttatjuk az emberi szervezetbe?” – ekképp gondolta tovább a gyermekkori élményét. Szakemberekkel egyeztetve megalkotta a (nevét viselő) Kékesgyöngye-kapszulát, amelyet egy szege­di üzemben kezdtek gyártani. A gyógyhatású készítmény a csiganyálka, az echinacea – azaz a kasvirág – és a C-vitamin jótékony hatását egyesíti. Gyulladáscsökkentő, méregtelenítő, baktérium- és vírusölő, erősíti az immunrendszert, sőt csökkenti az alkoholos befolyásoltságot is.

A feltaláló következő álma, hogy olyan üzemet csinál, amelyből a csigahúst és porítva a csigaházat eladhatja gyógyszeralapanyagnak. Kinyerheti a csigapetét kaviárnak, a nyálkát pedig a Kékesgyöngyének, amit a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala 2020 decemberében szabadalomvédetté nyilvánított.

Az ötletéért Attilát az idén a Gábor Dénes-díjra jelölték, amelyet azok érdemelnek ki, akik innovatív tevékenységükkel hozzájárulnak a fenntartható fejlődéshez. A megyében elsőként kaphatja meg a neves elismerést egyedi, forradalmi, az egészséget szolgáló találmányáért.

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.