Önkéntes közösségek – a természetért

„Széles körben elterjedt tévhit, hogy a »természet« kimeríthetetlen” – írta Konrad Lorenz, majd így folytatta A civilizált emberiség nyolc halálos bűne című könyvében: „Minden állat-, növény- vagy gombafaj – mert az élőlények mindhárom fajtája beletartozik a nagy körforgásba – alkalmazkodott környezetéhez, és ehhez a környezethez magától értetődő módon nemcsak egy adott térség szervetlen alkotóelemei tartoznak hozzá, hanem annak összes élő lakója is.” Erre a Nobel-díjas tudós által leírt érdekközösségre épül a natúrpark filozófiája.

Az érdekközösség pedig értékközösséget teremt. A natúrparkok ugyanis önkéntes szerveződések. Céljuk a táji, természeti és kulturális kincsek megőrzése, közösségérdekű hasznosítása. Térségenként más és más módon. Az összefogásban önkormányzatok, társadalmi és gazdálkodói szervezetek, valamint a lakosság működik együtt.

Létrehozásuk egyik feltétele, hogy a natúrpark legalább egy része álljon természetvédelmi oltalom alatt. Ezt a kitételt gyakran félreértik.

Ezért szükséges tisztázni, hogy megalakulásukkal nem jönnek létre automatikusan új védett területek. A hazai gyakorlat azt mutatja, hogy az ökoturizmus és a környezeti nevelés terén elengedhetetlen a natúrparkok szoros együttműködése az állami erdőgazdaságokkal és a nemzeti park igazgatóságokkal.

De hazánk táji sokszínűségének megőrzése szempontjából hasonlóan fontos a jelenleg nem védett tájak esetében is a hagyományos, fenntartható gazdálkodási módok elterjesztése vagy éppen az egyedi tájértékek, az egyes térségekre jellemző tájkarakter megőrzése.

A natúrpark elnevezés 2004 óta a természetvédelemért felelős miniszter, jelenleg az agrárminiszter hozzájárulásával használható. A tárcavezetői hozzájárulást először a Vértesi Natúrpark szerezte meg másfél évtizede, ám a Gyurcsány–Bajnai-korszakban csak szórványosan jöttek létre új natúrparkok.

Az Orbán-kabinet 2010-től azonban kedvező gazdasági és társadalmi környezetet teremtett a továbbfejlődésre. Így az elmúlt évtizedben megváltozott a trend, hiszen a hazai natúrparkok összesített területi kiterjedése a 2010-es adathoz képest több mint a háromszorosára nőtt. Számuk ötről tizenhatra emelkedett.

A natúrparki hálózat a magyarországi települések 9,6, az ország területének pedig 9,4 százalékára terjed ki. A területi eloszlás mára egyenletessé vált, hiszen valamennyi térségben, az ország tizenkilenc megyéje közül tizenötben található natúrpark.

Megtalálhatóak mind az alföldi, mind domb- és hegyvidéki tájainkon, sőt nagyvárosok közvetlen közelében is.

A húszas évek nyitánya új lapot kezdett a magyar natúrparkok történetében.

Többéves előkészítést és a természet védelméről szóló törvény módosítását követően 2020 márciusától immár önálló jogszabály tartalmazza a natúrparkok létrehozására és működésére vonatkozó feltételeket.