Páratlan ízvilág Tokaj mellől

A világ legjobb kortárs ginjének választották egy kis magyar kézműves lepárlóüzem termékét a World Gin Awardson, ahol a Föld legismertebb ginkészítőinek italai versenyeznek minden évben. A szakemberek szerint ez akkora tett, mintha mondjuk a bodrogkisfaludi futballcsapat legyőzné a Ronaldóval, Messivel, Lewandovskival felálló világválogatottat, mely dúskál a pénzben, ismertségben, tapasztalatban.

Ország-világBalogh Géza2021. 06. 25. péntek2021. 06. 25.

Kép: Seven Hills distillery Mészáros-Komáromy Dénes szeszfőzde Gin lepárlás alkohol szeszesital 2021 04 15 Fotó: Kállai Márton

Páratlan ízvilág Tokaj mellől
Seven Hills distillery Mészáros-Komáromy Dénes szeszfőzde Gin lepárlás alkohol szeszesital 2021 04 15 Fotó: Kállai Márton

Bodrogkisfaludról jó ideig még a magyarok se igen tudták, hogy létezik. Az ötvenes években ugyanis hozzácsapták az amúgy vele teljesen egybeépült Bodrogkeresztúrhoz, s ezzel egy­időben nem csak az önállóságát vesztette el, de a hivatalokban tulajdonképpen a nevét is. Pedig nem akármilyen faluról van szó! A zempléni hegyek és a Bodrog közé szorult portákról egyenesen a folyóra és a táj emblematikus hegyére, a Nagy-Kopaszra látni, a hegyoldalakon pedig Mád és Tállya mellett a legfinomabb borok teremnek.

Nem csoda, hogy évekkel ezelőtt belehabarodott a budapesti Mészáros-Komáromy família is a faluba. Népes családról van szó, három testvér, tíz unoka – ha egy ilyen kompánia együtt akarja tölteni a szabadságát, elég nehezen talál megfelelő üdülőházat. Kisfaludon azonban nem lehetetlen.

Pár éve találtak ők is, és oly remekül érezték magukat, hogy egyikük, nevezetesen Mészáros-Komáromy Dénes elhatározta, megpróbál vásárolni maguknak a községben egy önálló házat.

Nem is kellett sokáig keresgélniük. Egy félig már felújított régi parasztház mellett tették le a voksot, és megköttetett az üzlet. Aztán hozzáláttak a még hiányzó munkák befejezéséhez. A ház első feléből gyönyörű nyaraló lett, a hátsó feléből pedig – nos, abból nem lett nyaraló.

Itt rendezkedett be ugyanis a világraszóló sikert elérő kézműves műhely. Az egykori istállóból iroda és koccintó született, a garázsból pedig érlelő és palackozó, ahová be se kell lépni, hogy érezze az ember a különleges illatokat.

A borókabogyó és sok más természetes ízesítő határozza meg az ital összhangját. Fotó: Kállai Márton

– Boróka. Minden bizonnyal a borókát érzi – nyitja ki előttem az ajtót Mészáros-Komáromy Dénes.

Egy negyven, maximum ötven négyzetméteres terembe lépünk, s ha nem tudnánk, hogy hol vagyunk, egy patika boszorkánykonyhájában vélhetnénk magunkat. A patikára emlékeztetik az embert az üres üvegek, az illatok, a különféle gyógynövényekkel megpakolt papírzsákok, egyedül egy közepes méretű, boroshordóra hajazó, krómozott fémtartály lóg ki a sorból.

Pedig az talán a legfontosabb kelléke a ginkészítésnek – a lepárlóüst. Hollandiából származik, mint ahogy a házigazda is ott igyekezett elsajátítani a ginkészítés tudni­valóit.

– Az igazat megvallva, én eleinte a whiskyre gondoltam, ám azt sokáig kell érlelni. Amíg egy jó whisky a fogyasztóhoz kerül, négy-öt évnek is el kell telnie, a ginnel viszont más a helyzet. Egy hollandiai tanulmányúton született meg a döntés, hogy azzal próbálkozom majd. Az Egyesült Királyság mellett Hollandia a másik ginnagyhatalom, ahol remek tapasztalatokat szerezhet az ember, s mikor befejeztem az ottani tanulmányokat, már nem volt kérdés, hogy kedvenc italom, a whisky helyett a gint választom – pontosítja az előzményeket Mészáros-Komáromy Dénes, aki mielőtt belevágott volna a ginezésbe, a gazdaságszociológusi diplomája mellé elvégezte a Szent István Egyetem kétéves pálinkamesteri képzését is.

Mint meséli, két évig kísérletezgetett, de csak kevéske szabadidejében, hiszen a fővárosban van egy nyolc főt foglalkoztató vi­zuál­technikai eszközöket forgalmazó cége, ami rengeteg tennivalóval jár. Nem beszélve nagy szerelméről, a zenéről, amit maga is művel. A nemzetközileg is jegyzett Slowmesh zenekar basszusgitárosa, számtalan nagy koncert résztvevője. A koronavírus miatt azonban le kellett mondaniuk minden hazai és külföldi fellépésüket – az így felszabadult időt használta fel az italkísérletekre.

Mészáros-Komáromy Dénes elvégezte a pálinkamesteri képzést, hogy jó gint főzhessen. Fotó: Kállai Márton

– Kipróbáltam már vagy húsz változatot, de minél többet kísérleteztem, annál bizonytalanabb lettem – meséli. – Aztán megkóstoltam az első italomat, s rájöttem, messze ez a legeredetibb.

Azt tudni kell, hogy a gin ízvilágának alapja ugyan a boróka, de meghatározó szerepe van az erdei fenyőnek, pontosabban a fenyőrügynek is. Igen ám, de a fenyőrügy megszedésére itthon csupán két hét áll rendelkezésre, később már megváltozik a gyantatartalma. Külföldön ugyan hozzá lehet jutni máskor is, de az már a kezdeteknél eldőlt, hogy az ital ízesítésére szolgáló növényi alapanyagokat itthonról, még közelebbről Tokaj-Hegyaljáról szerzik majd be.

Nehéz ügy, hiszen a Hegyalja nem az erdei fenyveseiről híres, de ekkor közbeszólt a véletlen. Elmondta gondját az egyik unokatestvérének, aki történetesen erdész, s a telefonhívás pillanatában épp egy kitermelt erdőrész közepén állt, a kivágott fák pedig erdei fenyők voltak.

Ezzel megoldódott a rügykérdés, összeállt a recept.

Az apa kísérletezését megirigyelve játékból megpróbálkozott házigazdánk három kisfia is a „gingyártással”, csak ők csavarintottak egyet a recepten. A fenyőrügy mellett rózsaszirommal is színesítették saját „italuk” ízvilágát, s kiderült, tökéletes harmóniát sikerült megvalósítaniuk. S eljött a nagy nap, 2020 szeptember 26-a, kinyitott a kisfaludi műhely, a látogatók megkóstolhatták a hegyaljai gint.

– Eléggé csúnya idő volt, nem fűztünk vérmes reményeket a naphoz. Azt gondoltuk, eljön majd húsz-harminc ember, akikkel egy-két pohár kóstolása közben elbeszélgetünk. Ehelyett voltak vagy háromszázan, nem győztünk válaszolni a kérdésekre.

És az érdeklődők száma azóta sem csökken, csak hát a koronavírus miatt szüneteltetni kellett a vendégfogadást. Akik egyébként belekóstolhatnak a ginkészítés fortélyai­ba is, azok egy rövid technológiai, illetve kultúrtörténeti bevezető után játékosan megpróbálhatják kitalálni a Tokaj ginben felhasznált huszonegy fűszert is, amelyeket később teljesen nyíltan meg is mutat a lepárlómester, vagyis Mészáros-Komáromy Dénes.

A százéves, lepárlóként működő ház modern technikával van felszerelve. Fotó: Kállai Márton

Szerinte ugyanis a siker titka nem a fűszerekben van, hanem azok arányában. Egy irodalmi példával élve, hasonlóan tesz, mint Móricz Zsigmond, akit egyik könyvbemutatóján megszólította az egyik műkedvelő író: „Mester, mi teljesen egyforma szavakat használunk.” Móricz helyeslően bólogatott: „Igen. Csak valószínűleg más sorrendben.”

Tehát a „szavak”, vagyis a fűszerek! Mind a huszonegy felsorolásától talán most eltekinthetünk, következzenek hát a legfontosabbak. A boróka és a fenyőrügy mellé mindenképpen szükséges a jó ginhez rózsabors, íriszgyökérpor, grépfrút, kubebabors (Kínában őshonos cserje), bodzavirág.

Holland bátorság

A borókabogyó gyógyhatása az ókor óta ismert; Galénosz a II. században mint gyógyszerek hozzávalóját említi. Borókás párlatról először Cantimpréi Tamás értekezik 1266-ban a Liber de natura rerum című művében. Az italszakmában gyakran egy XVII. századi holland orvost, Franciscus Sylviust nevezik a gin elődjének tekintett jenever feltalálójának, a valóságban azonban első ismert holland nyelvű receptje az 1552-ben kiadott Constelyc Distilleer­boecben jelent meg, és e könyv mindenféle betegségek ellen ajánlotta. A boróka erős, száraz íze kiváló megoldást nyújtott a korabeli gabonapárlatok rendkívül rossz ízére is, így a jenever lehetővé tette, hogy a XVII. századi holland kikötővárosok szeszfőzői piacképes nedűt állítsanak elő a nagy mennyiségben rendelkezésre álló gabonából. A gin Angliában való elterjedése elsősorban a Hollandiában harcoló angol katonáknak köszönhető. Az angolok a németalföldi szabadságharcban találkoztak az itallal, tőlük ered a „holland bátorság” kifejezés is, amely az ittas ember bátorságára utal. Az ital III. Vilmos idején vált igazán népszerűvé Angliában, ugyanis Hollandia nagy részén is ő uralkodott. William Hogarth metszete 1751-ből. Forrás: Wikipedia. A gin népszerűségét legfőképp az okozta, hogy a kormány engedélyezte házi lepárlását, majd nagy összegű vámot rótt ki a külföldről behozott italokra. Ez jó piacot jelentett a rossz minőségű gabonának, így „ginházak” ezrei jelentek meg Anglia területén. Ezt a korszakot „ginőrületnek” (gin craze) is nevezik. Anglia 15 000 italmérő helyének több mint a fele „ginház” volt. Az 1736-os gintörvény nagy adókat vetett ki a gin kereskedelmére, ami utcai zavargásokhoz vezetett. Ezt az adót egyre csökkentették, majd 1742-ben eltörölték. A trópusi brit gyarmatokon ginnel fedték el a kinin keserűségét, ugyanis ez volt az egyetlen hatásos ellenszere a maláriának. A kinint szénsavas vízben oldották fel, ez az ital ma tonikként ismert. Ez a keverék volt a mai gin-tonik őse, bár a mai tonik sokkal kevesebb kinint tartalmaz, így sokkal kevésbé keserű.

A World Gin Awardsra az idén rekordszámú, összesen több mint nyolcszáz kereskedelmi tételt neveztek a gyártók, előlük hozta el a kisfaludi lepárló a legjobb kortárs gin címet. A siker nem volt előzmények nélküli, hiszen pár hónappal korábban ugyanők egy hasonlóan neves világversenyen, a brit The Spirits Business szaklap által évente megrendezett The Gin Masters versenysorozatán a legmagasabb, Master elismerésben részesült a Seven Hills Distillery Tokaj ginje.

A master minősítést amúgy 2020-ban mindössze tizenegy tételnek ítélték oda, ez az aranyérem feletti kiemelt minősítés. Magyar gin még soha nem ért el ilyen magas nemzetközi minősítést.

Bodrogkeresztúr látképe. Forrás: Szabad Föld Archívum

A nemzetközi sikerre felkapták fejüket a nagy nemzetközi áruházláncok is, csőstül jönnek a megrendelések, de hiába. Évente mindössze tízezer palack tudja elhagyni a bodrogkisfaludi lepárlót, miközben lett volna már húszezres megrendelésük is, a minőség kárára azonban nem akarják a mennyiséget növelni.

Az épület hátsó teraszán beszélgetünk, amikor azt kérdezem az ízig-vérig vállalkozó családban felnövő vendéglátónktól, hogy elérve a szakma csúcsára, mi következik most. Sejtelmesen elmosolyodik.

– A whisky – feleli. – Mert továbbra sem tettem le kedvenc italom előállításáról. De abban is a hazai ízek dominálnak majd. Egy olyan füstös ital előállításán dolgozunk, ahol a füstöt nem Skóciából importált tőzeg adná, hanem a tokaji, hegyaljai aszútörköly. Hogy ebből mikor lesz kereskedelmi tétel, nem tudom, de erősen hiszek a sikerben.

Ezek is érdekelhetnek