A húszas évek Magyarországán két dolgot nem lehetett tudni pontosan: mi van a Pick szalámiban, és mit forgat a fejében Bethlen István? A közszájon forgó viccen kívül is sokan ezt gondolták az egykori miniszterelnökről. A XX. századi magyar történelem egyik legsikeresebb politikusa 75 esztendővel ezelőtt, 1946. október 5-én hunyt el. Munkássága helyett ezúttal egyéniségét vesszük nagyító alá.

Egy miniszterelnök portréja – másképpen

Erdélyi volt, református és arisztokrata: e három adottság születésétől a haláláig meghatározta az 1920-as évek miniszterelnökének gondolkodásmódját. Ezek diákként, országgyűlési képviselőként, miniszterelnökként, a németek, majd az oroszok szorításában is befolyásolták tetteit.

Gróf Bethlen István 1874. október 8-án látta meg a napvilágot ősi erdélyi család sarjaként a gernyeszegi kastélyban. Néhány éves korától fogva a család mezősámsondi birtokán délelőtt magántanító foglalkozott vele, délutánonként a falusi gyerekekkel játszott. Kilencesztendősen beíratták az Osztrák–Magyar Monarchia elitképzőjébe, a bécsi Theresianumba, ahová többek között az egyiptomi herceg járt, Bethlen szobatársa.

A rendkívül magas szintű oktatás németül folyt, de ő elsajátította a latin, az ógörög, az angol és a francia nyelvet is. A sokszínű képzés arra is alkalmat adott, hogy megtanuljon cimbalmozni és gyorsírni. Az arisztokrata fiúk között éles eszén kívül igen hamar azzal is kitűnt, hogy tudott bánni az emberekkel.

A császárvárosban kapott oktatást és nevelést követően jogot tanult Pesten, majd beiratkozott a magyaróvári gazdasági akadémiára. 1901-től mint parlamenti képviselő dolgozott, és eközben a családi gazdaságot igyekezett fejleszteni.

Bethlen István portréja. Fotó: Ann Ronan Picture Library, Photo12 via AFP

Kötelességtudatból, a katonák sorsában va­­ló osztozás szándékával Bethlen István az első világháború kitörése után azonnal frontszolgálatra jelentkezett, noha parlamenti képviselőként nem kapott volna még behívót. A háborút lezáró trianoni tárgyalásokon is részt vett mint a békedelegáció egyik főmegbízottja.

Már 1920-ban szóba került mint lehetséges miniszterelnök, végül egy évvel később, Teleki Pál lemondását követően kérte fel erre a feladatra Horthy Miklós kormányzó. Jóllehet Bethlen István tragikus helyzetben vette át az országot, továbbá nem számíthatott könnyű sikerekre, kötelességének érezte, hogy jóra fordítsa nemzete sorsát, és határozott elképzelése volt arról, hogy ehhez milyen politikát kell folytatnia.

A Trianon után életképtelennek ítélt Magyarország Bethlen politikájának köszönhe­tően nem csak talpra állt, de komoly fejlődésnek indult. Mindez a miniszterelnök egyedülálló képességei nélkül nem sikerülhetett volna. Horthy Miklóstól kezdve már számos kortársát lenyűgözte gyors és logikus gondolkodása, kitűnő helyzetértékelése, személyisége. A legfeszültebb pillanatokban is megőrizte higgadtságát. Szűkszavú volt, mindenkivel csak annyi információt közölt, amennyit feltétlenül szükségesnek tartott, észrevétlenül győzte meg tárgyalópartnereit. Tolmácsot soha nem vitt magával, németül és franciául kiválóan beszélt, és angolul is folyékonyan.

Aki betért Bethlen István dolgozószobájába, először csak egy füstfelhőt láthatott, utána a miniszterelnököt. Csaknem folyamatos dohányzással igyekezett ugyanis levezetni a feszültséget, naponta két doboz cigarettát szívott el.

A rengeteg munka közepette szabad hétvégéin előszeretettel vett részt vadászatokon, de sűrűn látogatott el Horthyhoz Gödöllőre, akivel kezdettől fogva kölcsönösen jól megértették egymást. Gyakran teniszezett, állandó partnere egy perfekt angolságú banktisztviselő volt, akivel játék közben az angolt gyakorolták. Jó humora lévén a róla vagy rendszeréről született vicceken is jót nevetett.

Bethlen István vadászaton. Fotó: Reprodukció, MTI

Mégis inkább tarthatjuk őt magán­ak­valónak, mint társaságkedvelőnek. Szeretett egyedül sétálni, időnként a Margit-szigeten, de legtöbbször a Budai Várban – míg felesége, Bethlen Margit írónő a pesti társaság központjaként vált ismertté.

Majdnem a végkimerülésig húzta

„Addig lesz Bethlen a miniszterelnök, amíg az Úristen háromról nem emeli négy főre a Szentháromság tagjait” – mondták sokan viccelődve a húszas években.

Bethlen kormányzásának végül a hazánkba is begyűrűző gazdasági világválság vetett véget. A miniszterelnök gyakorlatilag tehetetlen volt, hiszen nemzetközi jelenséggel állt szemben. Ugyan a franciáktól felvett hitel valamelyest enyhítést jelentett, rövid időn belül képtelenség lett volna kilábalni a válságból. Az elégedetlenség óriásira nőtt, tömegtüntetések, sztrájkok kezdődtek, a kisgazdák kiváltak a kormánypártból, a sokáig hallgatásba burkolódzó Gömbös Gyula pedig nyíltan kritizálni kezdte. Horthy hosszú évek után aktivizálódott a napi politikában, amit jó kapcsolatuk miatt Bethlen bizalmatlanságnak vett. Roppant nehéz helyzetbe került, és megannyi fájdalmas döntést kellett volna még meghoznia.

Mindezeken túl tízéves miniszterelnöksége igencsak megviselte egészségi állapotát. A végén már napi két morfiuminjekcióval maradt talpon, rettenetesen kimerült, egy berlini orvosprofesszor el is tiltotta a munkától.

Mégis meglepte a hazai és a nemzetközi közvéleményt, amikor Bethlen István 1931 augusztusában lemondott a miniszterelnökségről. Döntését azonban átmenetinek tartotta, egy ideig a Sándor-palotából se költözött ki.

Hatévnyi miniszterelnökség után idegkimerültséggel küzdött, ezért orvosai azt javasolták, hogy nyaranta pihenjen hosszabban vidéken. A Dunántúlon, egy kis faluban, Inkén vett házat, ahol villany és vezetékes víz nem volt. Bizonyára vehetett volna előkelőbb helyen is telket, de a somogyi táj szülőföldjére, a Mezőségre emlékeztette.

Ritkán mutatta ki az érzéseit, általában távolságtartó volt a falusiakkal, de egy-egy pohár bort időnként megivott velük. Egy alkalommal, amikor inkei házában mosónője fia az ő cimbalmán eljátszotta neki az Erdélyországban van az én hazám… kezdetű dalt, akkor könnybe lábadt szemekkel azonnal odaajándékozta a fiúnak a hangszert.

Lemondását követően, 1933-tól a Lillafüredhez közeli Jávorkúton töltött sok időt, ami pedig az erdélyi havasokra emlékeztette. Ugyan tízéves miniszterelnökségét követően sokkal több időt szentelt a pihenésnek, a legfelsőbb politikai körökben mozgott egészen a haláláig, és többször is befolyást tudott gyakorolni az ország sorsára. Ezért is állt útjában a németeknek és a szovjeteknek egyaránt…

Batthyányhoz közel nyugszik

A második világháború végi szovjet megszállás idején Bethlen házi őrizetbe került. Az oroszok tartottak tőle, tudták, hogy a kommunistaellenes erők összefogására is képes lenne, és rendkívül megnehezítené dolgukat. Ezért úgy döntöttek, hogy kiiktatják a magyar politikai életből. Gróf Bethlen Istvánt végül elhurcolták a Szovjetunióba.

Moszkvában, a Butirszkaja börtön kórházában hunyt el szívbénulás következtében 1946. október 5-én. Tömegsírban földelték el, halálhírét csak egy-két évvel később tudatták feleségével és a magyar kormánnyal. Jelképes maradványait 1994-ben hozták haza, és a Kerepesi temetőben helyezték el, alig néhány méterre az első magyar miniszterelnök, Batthyány Lajos sírjától.

 

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.