Herceghalom és a Szabad Föld kapcsolata háromnegyed évszázada töretlen: lapunk indulása – 1945 – óta nem egy, nem két, hanem sok százszor írtunk a községről.

Sándor gróf és a gesztenyefasor

Ha új kukoricatörő masinát fejlesztettek, ha új rendszerű istálló épült, vagy ha Szegfű, a vöröstarka tehén országos csúcsot döntött tejadásban – a Szabad Föld ott volt, és hűségesen tudósított.

S ez nem véletlen, hiszen a téeszek és állami gazdaságok sorából 1952-ben kiemelkedő Herceghalmi Kísérleti Gazdaság igen gyorsan az ország egyik legeredményesebb kombinátja lett: a ’70-es évek közepére már az első tíz között volt.

Az egyik, talán legutóbbi, 2009-es herceghalmi látogatásunkkor azonban nem az azóta privatizált gazdaságról és nem is Sándor gróf lassan pusztuló kastélyáról írtunk – a kétszintes épület erkélyéről ugratott le lovával fogadásból az Őrült-, bocsánat: az Ördöglovas –, hanem arról, hogy visszatért Herceghalomra, ősei birtokára, Rudolph Erbeheim herceg, csak hogy még jobban összezavarja a genealógia (származástan) tudományának helyi művelőit.

Herceghalom, gesztenyés, történelem, vasút,

Indul a vonat Pest felé. A forgalom óriási: naponta 160-180 szerelvény is megáll vagy átrobog ezen a kis állomáson. Fotó: Kállai Márton

Mert hát Erbeheim herceget nem ismer a főurak családfája, mint ahogy az is tévedés, hogy Herceghalom a Metternich hercegek birtoka lett volna. (Ebből csak annyi igaz, hogy Sándor Móric Metternich lányt vett feleségül.) Hát akkor mit keres a nem létező herceg a nem létező hercegi birtokon? – nos, ennek igyekeztünk utánajárni éppen tíz évvel ezelőtt.

Amikor is két hihetetlen figura jelent meg egy időben Herceghalmon, Budapesten, plakátokon, a lapokban, a tévékben. A fiatalabbik világos öltönyben, fején szalmakalappal, a szemüveges idősebb sötét öltönyben, díszzsebkendővel és esernyővel, amit védőn a fiatalabb fölé tart. Ebből már a vak is láthatta: Erbeheim herceg és hűséges komornyikja érkezett az ősi földre.

A furcsa páros óriás hírverést csapott és kapott. „Szervusz, Magyarország! Kebelemre, Herceghalom! Rudolph herceg hazatért hozzád!” – vágott bele saját honlapjába a herceg, hogy aztán írásban és kisebb terjedelmű filmecskékben mutassa be őhercegségét és terveit.

(Ami írókáját illeti, stílusa gyanúsan hajaz Rejtő Jenő teremtményére, Fülig Jimmyére, Tivadar pedig mintha egy másik Rejtő-regényből lépett volna elő: igen, ő lenne Vanek B. Eduárd magántitkár A tizennégy karátos autóból…)

A következő hetekben a mindig nyugodt Herceghalom szabályosan megőrült, de mondhatjuk, az egész ország szemlélte vigyorogva a fejleményeket. Íme például a herceg kívánságlistája: „Én, Erbeheim Somoskay Rudolph Miksa követelem, hogy adják nekem oda vissza az ősi földeket, amelyeket a családom birtokolt! Állítsák vissza a hercegi kastélyt, a formában, ahogy régen volt. Követelésem, hogy adják meg az autonómia jogát a hercegi birodalomnak, a határait fogják tiszteletben!

Követelem a hercegség intézményeinek megalakítását, benne értve a herceghalmi himnuszt és a zászlót is, amit kitűzdelek minden fontos építményre. Ezek most még nincsenek megcsinálva, de Tivadar ígérte, hogy nagyon hamar készen lesznek. A törvényben nekem adott jogokkal is együtt akarok élni: az első éjszakai »jóga« és a kilenced szedése az én hercegi jussom.

Követelésem az is, hogy az újságok és a médiákok foglalkozzanak az én nemes ügyemmel, hogy a hercegi határokon túl is tájékozódjanak az embereket!”

Miután mi is „médiákok” volnánk, vagy mi, hát mi is beszálltunk a hírverésbe… Mert mindennap történt valami.

Például az esküvő után autóba szálló fiatal párt néhány méterrel később Tivadar megállította, kiszállította a menyasszonyt, mondván: herceg urunk akkor érvényesítené az első éjszaka jogát. „Húzzatok a p…ába” – szólt magyarosan a vőlegény, s visszarángatta nejét a kocsiba. Így aztán az első éjszakai „jógára” sajnos nem került sor…

A kilenced beszedését azzal indokolta a főrend, hogy ebből naggyá tenné Herceghalmot: „Argentínából jöttem, és ott a futball meg a tangó körül forog minden. Tangót botlábammal nem tudok táncolni, viszont Bocadrukkoló vagyok. Visszahozom a magyar futbol dicsőségét itt Halomon.

Lesz itt nekünk Messink, Maradonánk, Kempesünk. Elhozom Cesar Luis Menottit és a világ csak nézni fog. Megépítek egy hatalmas futbol stadiumot. Játszik még itt a Boca Juniors a Halomiakkal!”

Később határőrséget szervezett, aztán szobalányt keresett a leendő kastélyába, s Tivadarral körberajzolták a helyét leendő lovas szobrának is. „Micsoda felemelő érzés itt sétálni embereim között! Nagy fejszét vágtam bele a fákba – mondta a herceg, miközben aki csak arra járt népei közül, nem úszta meg ölelés nélkül. – Tivadar, látod, ez a mi fundamentumunk. Á, és ez tudom is mi! Ez egy gesztenye faszorr…”

gesztenyés, Herceghalom, Sándor gróf,

Az áldozatok emlékére ültetett 72 gesztenyefa mára szomorú látványt nyújt. Fotó: Kállai Márton

Mondhatjuk: imádták a népek a hercegüket, erről tanúskodtak az internetes bejegyzések. „Rudolph for president! * Nagyon jó pasi, jöhet több is haza! * Drága Rudolph, ha ilyen édesen töröd a magyart, még a végén szerelmes leszek. Bár én jobbágycsaládból származom, úgyhogy esélyem semmi…”

Aztán ahogy telt az idő, s az újabb és újabb részletekben mind többször szerepelt egy éppen akkor, s micsoda véletlen: pont Herceghalmon épülő lakópark, lassan mindenki előtt világossá vált, hogy Eberheim herceg, oldalán a daliás Tivadarral egy eleddig szokatlanul humoros reklámkampány szereplői; az őket alakító színművészek: Horváth Andor és Horányi László nagy kedvvel tették élővé a két rejtői figurát.

Nohát, eltelt tíz év, lássuk: mi történt a „hercegséggel”, de legalábbis a Vitális lakóparkkal. A projekt anno nem indult túl szerencsésen: először is le kellett küzdeniük az itt élők tiltakozását. A tervezett 160 lakáshoz nyugodtan számíthattak kétszer annyi autót, zsúfoltságot bölcsődében, óvodában.

Majd amikor mégis elkészült, következett 4-5 év, amikor leginkább egy kihalt kísértetvároshoz hasonlított a Vitális – nomen est omen: a Vitális életre valót, élettel telit jelent –, gyaníthatóan ekkor próbálkoztak Rudolffal és Tivadarral. S tán nekik (is) köszönhető, hogy mára a lakótelep a két és fél ezres Herceghalom szerves részévé vált.

gesztenyés, Herceghalom, történelem,

A Vitális lakópark. Ahogy illik: élettel teli. Fotó: Kállai Márton

Legújabban új esemény tartja izgalomban a települést: Herceghalom alpolgármestere azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy glettel ment neki a helyi kápolna addig húszmillióért restaurált falainak. A boltív és a szentély falfelületeit előtte már feltárták, konzerválták, a falfelületeken kézzel, ecsettel hetekig dolgoztak.

A tervek szerint a későbbiekben visszafestették volna a már-már eltűnt angyalokat is, a hosszadalmasnak ígérkező pepecselés helyett azonban jött az alpolgi, és intézkedése nyomán a feltárt, restaurált, újrafestett falak azóta szép, fehér színben pompáznak…

Amiért különösen fáj a helybélieknek az értelmetlen pusztítás, annak oka, hogy a Szeplőtelen Fogantatás-kápolna 115 évével jószerint Herceghalom egyetlen épített öröksége, ugyanis a település korábban uradalom volt, így soha nem emeltek ide megőrzésre érdemes épületeket.

És hát az is bekerült az újságokba, hogy a minap, éjjel két órakor, a herceghalmi vasútállomáson a jelzés ellenére sem állt meg a Bicske felől érkező Rail Cargo Hungaria tehervonat, s csak a forgalmista Kopócsi Zsuzsannának köszönhető, hogy sikerült kétszáz méterre lefékezni a Biatorbágy felől, vagyis szemből érkező másik tehervonat előtt.

Herceghalom, vasút, történelem, gesztenyés,

Magyarország legtragikusabb vasúti balesete. Az egymásba rohant szerelvények között 72 halottat találtak. Vagy ki tudja, mennyit…

Ez errefelé különösen érzékeny hír, hiszen 103 évvel ezelőtt itt következett be a legsúlyosabb magyar vasúti baleset. Az pedig 1916. november 30-án történt, amikor is Bécsben eltemették Ferenc Józsefet. A magyar társadalom elitje nagy számban képviseltette magát az uralkodó gyászszertartásán.

A temetésről több különvonat és a mindennap közlekedő budapesti gyors szállította Magyarországra a visszautazókat. A forgalmi zsúfoltság miatt mindegyik késésben volt. Ugyanezen estén Budapestről Grazba indult egy személyvonat, amely Herceghalomra ugyancsak jelentős, másfél órás késéssel érkezett.

A forgalmista igyekezett a soha nem tapasztalt zsúfoltságot a különféle vágányokra irányított szerelvényekkel csökkenteni, ám a személyvonatba, amikor már éppen visszatért volna a kitérő vágányról a menetirány szerinti helyes vágányra, a Bécs felől érkező gyorsvonat, 76 kilométeres sebességgel belerohant. Hetvenkét halott és 180 sérült maradt a helyszínen, a teljesen összeroncsolódott szerelvények között még napokkal később is találtak holttestet.

A katasztrófa emlékére Herceghalmon egy gesztenyefákból álló ligetet telepítettek. Ugyan a fák mára megritkultak, s eltűnt az akkor emelt emléktábla is, de egy évszázad elteltével a népnyelv még mindig „gesztenyésnek” nevezi ezt a területet. Nézzük meg!

– Senki nem hiszi azt a 72 halottat – mondja a gesztenyés lábánál lévő birtokon gazdálkodó Varga Imre –, a falubeliek szerint több volt az. Akár több száz is. A személyvonaton katonák utaztak, állítólag, akiket nem tudtak azonosítani, azokat egy tömegsírba tették. Az is itt lehet valahol – mutat körbe.

Herceghalom, vasút, gesztenyés, történelem,

Varga László nem csak üli – állja is a lovát. Fotó: Kállai Márton

Varga Imre és László fia birtoka alapvetően lovastanya volna: tizenhárom lovukkal lovagoltatnak, de akad itt hintó, kocsi, kinek mi tetszik. A telek szélén kis patak fut, amikor megárad, a halakat kézzel lehet összeszedni az elárasztott legelőn. S a patak túloldalán emelkedik egy kisebb domb, az egykori gesztenyés.

– Eladó – mondja László –, de nagyon nem tolonganak érte, a fák elöregedtek, betegek, lassan elpusztul az egész.

Tán szólni kéne Rudolf hercegnek, ő biztosan feladna egy hirdetést: „Ősi gesztenye faszorr eladó…”

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.