Három kiállítás látogatható a Pesti Vigadóban az eucharisztikus kongresszus kísérőkiállításaként. Érdekességük, hogy a nagyközönség által soha nem látott műalkotások is láthatók.

Sokszínű és ezerarcú

Az egyházi és világi központoktól távol a magyar görög­katolikusok a XVII–XVIII. században egy sajátos „Kárpát-vidéki” egyházi művészetet hoztak létre – a keleti és nyugati egyház találkozási területén kialakult görögkatolikus egyház világába vezet be az Orcád világossága – A görögkatolikus egyház művészete Magyarországon című tárlat. Habár csaknem négyszáz éve részesei a magyar történelemnek, mégis viszonylag keveset tudunk a gö­­rögkatolikusokról.

A ma­gyarországi görögkatolikus egyház az 1646-os ungvári unióval jött létre. A „görög” ebben a kifejezésben nem nemzetiséget jelöl, hanem a „bizánci” szinonimája – hivatalos megnevezése: „bizánci rítusú katolikus egyházak”. Az ikonok, liturgikus tárgyak, írásos dokumentumok, sőt két templommodell is mind a katolikus egyház rítusainak sokszínűségéről mesélnek.

A liturgikus tárgyak mind a katolikus egyház rítusainak sokszínűségéről mesélnek. Fotó: Kállai Márton

A Néprajzi Múzeum magyar­kom­játi ikonosztáza a barokk kultúra és a bizánci örökség találkozásának kifejezője; a XVIII. század végéről származó alkotást majd’ húsz festő és farestaurátor keltette életre két éven át tartó szakmai munkával. A kiállítás fontos része a máriapócsi kegykép 1760 körüli időkből származó másolata a budapesti Piarista Múzeum festménygyűjteményéből és egy XVIII. századi másolat Tatáról, a Szent Kereszt felmagasztalása-plébániatemplomból.

A tárlaton egy különös szépségű, három önálló táblából álló Utolsó ítélet-ikont is láthatunk a Néprajzi Múzeum gyűjteményéből. A XVII. századi darab néprajzi értékét a helyi utalások adják: a mester a bibliai, evangéliumi jeleneteket a saját korába, környezetébe ültette.

*

Az Ezerarcú szeretet című kiállítás a katolikus egyház szolgáló szeretetéről, a karitatív küldetés fontosságáról, történelmi előzményeiről és napjainkban betöltött szerepéről szól. Magyarországon 1931-ben alakult meg a Katolikus Karitász, amely összefogta az összes szociális tevékenységet.

Régi plakátokról, korabeli újságcikkekből, fényképekről és filmekből a XX. század harmincas éveinek karitatív kezdeményezései hangsúlyosan elevenednek meg, majd hatalmas színes tablókról ismerhetjük meg a segítő szeretet kortárs hazai és globális képviselőit, valamint a rászorultakat – árvíz, földrengés, éhínség sújtotta országok tragédiáiba ad betekintést a tárlat.

Megrázó erejű a magyarországi vörösiszap-katasztrófát bemutató installáció: elég egy hatalmas fotó és néhány vörösre színeződött tárgy – egy baba és egy alig felismerhető napszemüveg – ahhoz, hogy sokkolják a látogatót a 2010 októberében történt devecseri katasztrófa megidézésével.

A Hajléktalan Jézus címen ismertté vált szobor az együttérzés jelképévé vált a világon. Fotó: Kállai Márton

Látható a tárlaton a Jézust padon fekvő hajléktalanként ábrázoló szobor is. A Timothy Schmalz kanadai szobrászművész által 2013-ban elkészített, Hajléktalan Jézus címen ismertté vált szobor az együttérzés jelképévé vált a világon. A fekvő ember arcát a lepel eltakarja, meztelen lábfején pedig a keresztre feszítés sebei láthatók.

A gazdagon bemutatott múlt és a jól dokumentált jelen kiállítási tárgyai közül kiemelkedik a kiállítás középpontjának szánt stilizált kápolna, az oltárkép hátoldalán az egyház szociális tanításának tíz, a karitász forrását jelentő alapelve olvasható.

Magyarországon 1931-ben alakult meg a Katolikus Karitász, amely összefogta az összes szociális tevékenységet…. Fotó: Kállai Márton

Jó tudni!

A tárlatok szeptember 19-ig látogathatók a pesti Vigadó Galériában, az épület 5. és 6. emeletén. A harmadik kiállítás az 1938-as eucharisztikus kongresszus eseményeinek állít emléket.

 

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.