ROHAMOS TEMPÓBAN új talajművelési módszer hódít a világon. Lényege a szántás elhagyása. Magyarországon is terjed az ekenélküliség

Sutba az ekével?

A z Egyesült Államokban a korábbi szántóknak már több mint a negyedén, Dél-Amerikában ennél is nagyobb arányban nem használnak ekét. „Vásároltunk Görbeházán egy elhanyagolt területet, aminek ráadásul a talaja is kötöttebb volt az átlagosnál. Gondoltuk az édesapámmal, hogy, na, itt kipróbáljuk az új módszert, amiről addig csak hallottunk.” Így kezdtek a hajdúböszörményi Kardosék – a családfő Ferenc és a fia, Csaba – átállni a szántás nélküli talajművelési módszerre.

Mindez 2004 környékén történt, s gyakorolják azóta is. A szántás elmaradása persze nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem művelik a talajt, „csupán” a forgatást hagyják el. A talajt lazítják, akár 30 centi mélyen is, viszont a mélyművelésre jellemző óriási hantok náluk ismeretlenek. Mindezzel energiát, időt és vizet takarítanak meg. Energiát, hiszen a talaj átforgatása csak nem kevés erővel lehetséges, és időt az elhagyható művelet okán. Ráadásul kevesebb gépre van szükség.

A világban sokfelé terjed a szántás nélküli talajművelés, vagyis az úgynevezett no-till mozgalom. Amerikában több kultúrát – kukorica, szója, búza – már nagyobb szántatlan területen vetnek, mint szántottan. A világon összesen 160 millió hektárt művelnek szántás nélkül. A költség alacsonyabb, viszont a hozam egynegyedével nagyobb. Miképpen lehetséges ez? Úgy, hogy a gazdag talajéletet kevéssé bolygatják a no-till földművesek, mint akik a kialakult ökoszisztémát a szántással összekuszálják.

Érthető módon a gazdáknak nem egyszerű megbarátkozniuk a szántás elhagyásával, hiszen az eke évezredek óta a mezőgazdaság jelképének számít. Általa több levegő és nedvesség kerül a mélyebb rétegekbe, ami kétségtelenül előny, ám a kára hosszú távon mégis több. A helytelen talajművelés következtében ma már a kutatások alapján is igazolható, hogy a talaj humusztartalma a világon összességében egyre alacsonyabb, ami csak mind több műtrágyával és vegyszerrel ellensúlyozható. Ez viszont tovább gyilkolja a talaj élővilágát

A szántás nélküli művelés fontos része a talajtakarás. A szántókon a vetés előtt úgynevezett takarónövényeket – retek, mustár, borsó, fűfélék – szórnak ki, amelyek védik a talajt a kiszáradástól, a növényt pedig a hősokktól, ráadásul a gyom is kevéssé talál utat magának. További előnye, hogy beforgatva e zöldtrágya lazítja és táplálékkal látja el a talajt. Egyes gazdák már közvetlenül az aratást követően vetnek, így a talaj csak kevés ideig marad védtelenül.

Nagy előnye még a szántás nélküli módszernek az erózió mértékének csökkenése. Amerikát már a harmincas években olyan porviharok sújtották, aminek mindenképpen gátat kellett szabni, mert az életet a városok egy részében is kényelmetlenné tette. Ez is hozzájárult a no-till mozgalom felé fordulásnak.

Mindezen csapdából kínál kiutat a szántás elhagyása. A módszert a termésátlagok is igazolják: Amerikában előfordult már 33 tonnás kukoricatermés is egy hektáron ott, ahol nem szántottak. A böszörményi Kardos család is számos szép eredménnyel dicsekedhet. Földjeiken nem ritka a 14-15 tonnás kukoricahozam, és akadt év, amikor ebből a kultúrából a legmagasabb hazai termésátlaggal dicsekedhettek.

Kezdetben csodabogárnak tartották őket a környék gazdái, az eredmények azonban igazolták a módszerüket. Körülbelül 900 hektáron gazdálkodnak, aminek a kétharmada saját tulajdonuk, a többi bérlemény. De vállalnak művelést megbízás alapján is – szigorúan szántás nélkül. Nem is tudnák másképp, hiszen az ekéjükön régen túladtak.

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.